3. A folyóparton:
Hogy történhet ez velem? – kérdeztem magamtól kétségbeesve, miközben hazafelé sétáltunk anyuékkal.
Nagyon nem tetszett, hogy képesek ilyen könnyedén venni a helyzetet, hogy csak most költöztünk ide, és már kirándulni megyünk délután egy idegen családdal. Mert még idegenek voltak, bár nem sokáig. Főleg, ha egy korai reggel a meztelenül mellettem fekvő Riley mellől fogok kimászni – súgta egy idegesítő hangocska az agyamban, mire próbáltam visszafogni a torkomban lévő ordítást, és nem üvöltözni saját magammal.
Tényleg iszonyatosan bosszantott a tudat, hogy ilyen közel kerültem Riley-hoz alig fél nap alatt. Bármennyire is fájt, de el kellett ismernem, hogy úgy viselkedtem, mint egy könnyűvérű nőcske. Tudtam, hogy nem vagyok olyan, aki csak egy menetet akar a fiúktól, de abban nem voltam biztos, hogy Riley-nak milyen szándékai vannak velem.
Mikor hazaértünk, meglepődtem, hogy anyu nem kezd el velem ordibálni az elfogadhatatlan viselkedésem miatt. Kihasználtam, hogy jókedvében van, és gyorsan felsurrantam a szobámba.
A nap további részére azt terveztem, hogy olvasok, és közben teljesen megfeledkezem Riley-ról. Hát a tervem első része ment is, de a második csak nem akart bejönni.
Igyekeztem száz százalékosan Edwardra koncentrálni, és szorítottam, hogy el tudja csábítani Bellát, bár előre tudtam, hogy ez lehetetlen. Nem mintha Edward meggyőzőképességében kételkedtem volna - mert az egyszerűen lenyűgöző volt -, de már tudtam, hogy mi lesz a vége. Rengetegszer olvastam már a Saga köteteit, de mégsem tudtam megunni őket, és mindig ugyanolyan lelkesedést mutattam, mint amikor legelőször olvastam őket.
És végül – bár hihetetlen - sikerült megfeledkeznek az idegesítően nyomulós srácról. Aztán megtört az idilli pillanat, mert anyu felszólt, hogy kezdjek el készülődni a kirándulásra. Már a szótól is megborzongtam.
Tudtam, hogy nem menekülhetek. Így felkészültem rá, hogy ezen a napon, olyan dolgok fognak történni, amelyek meghatározzák közeli jövőmet.
Fél óra múlva már túrafelszerelésben állt a Tyler család Riley-ék háza előtt, és az egyetlen kivétel én voltam természetesen. A kedvenc farmeromat vettem fel, amire anyu azt mondta, hogy nem alkalmas kirándulni, és így visszagondolva őrületesen megbántam, hogy nem hallgattam rá. A pólót lecseréltem, és igyekeztem azt bemesélni magamnak, hogy az a helyes, ha e miatt Riley nem fog megbámulni.
Az ismeretlen család nem váratott sokáig magára, és ez dühített. Túl tökéletesnek tűntek, de biztos voltam benne, hogy ez csak álca. Már ki is rajzolódott bennem a kép, ahol ez a tökéletesekből álló család illegális elfoglaltságokat folytat. Persze tudtam, hogy nem igazak a képzelgéseim, de jobban éreztem magam tőle, hogy talán Riley nem is olyan tökéletes.
De ez az utolsó gondolatom teljesen kitörlődött az agyamból, amint megláttam tökéletes arcát és csillogóan fehér fogait, amelyek mosolygó ajkai közül villantak ki.
Gyorsan elnyomtam egy vágyakozó sóhajt, és durcásnak tettetve magamat, elfordultam tőle. Azonban szinte három másodperc múlva ismét felé néztem, mert egy ismeretlen hang bemutatkozott, és közölte, hogy ő is velünk jön kirándulni.
A srác nagy valószínűséggel Riley barátja volt, mert ugyanolyan tökéletesen jóképű és izmos volt, mint a lehetséges megrontóm és Denis. A szintén nagyon beképzelt srácnak Ben volt a neve, és szerintem már bosszantóan nyomult Riley nővérére, Kaitlynre. Erre akkor jöttem rá, mikor elindultunk túrázni, és Riley nagyon is csalódott pillantással nézegette a nyakamat. Vagyis csak arra gondoltam, hogy azt nézni. Ben nagyon lelkesen követte a lányt, és néha-néha végig simított a kezén, de Kaitlyn mindig távolabb húzódott.
Lemaradtam, amíg a többiek megismerkedtek Bennel, és számomra iszonyatosan lényegtelen dolgokról fecsegtek. Dühösen vettem észre, hogy Riley is lemarad. A francba! Belegondoltam, hogy gyorsan sarkon fordulok, és haza rohanok, de a megfutamodást elég megalázónak gondoltam. Azonban pillanatnyi megingásomat ő is észrevette.
- Mondtam, hogy nem menekülhetsz – jelentette ki fölényesen, miközben átkarolta a derekamat. Gyorsan ellöktem magamtól, mire fáradtam felsóhajtott. – Reméltem, hogy ezeket a fölösleges köröket nem fogjuk ismét végigjárni, de nem hagysz más választást. – Azzal, hogy megpecsételje a szavait, gyorsan megharapta a nyakamat.
- Mondtam, hogy hagyj békén! – sziszegtem ingerültem, miközben igyekeztem haragot szítani magamban Riley iránt és nem vágyat.
- Lana, jobb lenne, ha nem ellenkeznél! Úgy is én nyerek! – nevetett fel diadalittasan.
- Ezt miből gondolod? – löktem arrébb kutakodó kezét, amely vészesen közel került a csípőmhöz.
- Kaitlyn pólója jobban tetszett rajtad – tért ki a válaszadás elől, és rájöttem, hogy nem a nyakamat nézte olyan nagy hévvel. Gyorsan a melleim elé kaptam a kezeimet, de mikor rájöttem, hogy ez milyen hülyén nézhet ki, összefontam a kezemet magam előtt. – Mondták már neked, hogy sokkal előnyösebb, ha nem takargatod azt, amit a természet adott neked, hanem inkább kihasználod az általa nyújtott lehetőségeket?
- Te is ugyanezt műveled, nem? – kérdeztem vissza gúnyosan.
- Miért? Ki tiltja meg, hogy ezt tegyem? – édesen elmosolyodott, és szólásra nyíló ajkaiimra tette az ujját. Végig simított rajtuk, és hirtelen közelebb hajolt. Még időm sem volt elhúzódni, az orra már a nyakhajlatomban volt. – Annyira jó illatod van! – sóhajtott bele a nyakamba, amitől vágyakozó görcs keletkezett a hasamban, és libabőr járta végig a testemet.
- Köszi. – Először fogalmam sem volt, hogy miért köszöntem meg, de aztán rájöttem, hogy ez volt az első bókja, ami nem az ágyba csábításról szólt. Ráadásul örültem, hogy tetszett neki az illatom. Még soha senki sem mondta ezt nekem, és meglepően jól esett. Aztán már el is szállt pillanatnyi jókedvem, mert Riley a számra tapasztotta a sajátját. Szívesen átadtam volna az irányítást édes ajkainak, de a felismerés, mint villám, úgy csapott le rám, hogy a szüleim alig vannak pár méterre tőlünk.
Meglepően gyorsan el tudtam tolni, de már az idegesítő vigyor ott játszott az ajkain. Legszívesebben felpofoztam volna.
De inkább szóra sem méltattam. Valójában féltem, hogy olyat mondok vagy teszek, ami félreérthető, és ismét jeleket adok neki.
Gyorsan előre siettem, és megfogtam Lizzie kezét. A húgom nem titkolta a meglepettségét, ami ismét bűntudatott keltett bennem. Nem elég, hogy nem foglalkozom vele eleget, most még ki is használom. De most tényleg nagy szűkségem volt rá.
És sikerült… Riley nem jött olyan közel, hogy az sértse az intim szférámat, ami nagyban köszönhető volt a kislányok és a szüleink közelségének. Meg kellett győznöm magam, hogy ez a helyes, és nem szabad engednem a szorító érzésnek a mellkasomban, ami arra sarkall, hogy húzódjak inkább közelebb hozzá, és hívjam el inkább „birkózni”, mintsem kiránduljunk a rengetegben.
Kissé sokkos állapotba kerültem, amikor rájöttem, hogy milyen gátlástalan dolgok járnak a fejemben. Gyorsan megráztam a fejemet, és igyekeztem valami másra gondolni, mint Riley édes lehelete.
Aztán a figyelmem elterelődött, de nem éppen úgy, ahogyan terveztem.
Arra kaptam fel a fejemet, hogy vékony női hangok hívják fel Riley és Ben figyelmét. Kelletlenül odanéztem, és megbizonyosodtam róla, hogy Riley valóban nem fog sokat bánkódni miattam.
Teljesen biztos, hogy a lányok idősebbek voltak nálam, de mégis szinte már közszeméremsértésként csorgatták a nyálukat a velem egyidős fiúk után. Máskor már fintorogva elfordultam volna, azonban ahogy megláttam milyen gyönyörűek, és milyen szemérmetlenül flörtölnek a fiúkkal, mégsem voltam rá képes. Fájt, nagyon fájt, de mégis néztem, ahogy érzékien arcon csókolják őket, majd a hajukat dobálva fecsegnek mindenféléről.
Közben mi is megálltunk, és mindenki érdeklődve figyelte a jelenetet. Hatalmas küzdelmek árán elfordítottam a tekintetem róluk, és inkább a többiek reakcióját néztem.
Riley szülei csak elnézőem mosolyogtak, és úgy gondoltam, hogy ez elég megszokott náluk. Madison inkább Lizzie-vel nevetgélt, így nem is figyeltek a hajukat dobáló lányokra. Én ennek személy szerint örültem, mert legalább nem fogják példaképnek tekinteni őket. Kaitlyn nagyon rosszalló szemekkel nézte az öccsét, amit nem értettem. Hisz’ ezt már megszokhatta volna. Az én szüleim reakciójára voltam a legkíváncsibb, és ismét kiakadtam azon, hogy mennyire nem hasonlítunk egymásra. Ugyanis ők csak mosolyogva szemlélték az egész arcon-csókolós-hajdobálós-lágy-csípőringatásos jelenetet, míg az én gyomrom felfordult ettől. Ők azt vallották, hogy az első benyomás nem a legfontosabb, mert előbb ismerjük meg az embereket, és csak utána ítélkezzünk, és ez az elv valóban tökéletes volt, de nem nekem. Képtelen voltam túljutni a tényen, hogy most Riley ugyanúgy szédíti ezeket a lányokat, mint engem. Lehet, hogy nekik is azt szokta mondani, hogy jó illatuk van…
Valószínű, hogy a legutálatosabb nézésemmel néztem vissza rájuk, és végre boldog voltam, amiért van okom gyűlölni Riley-t. Azonban nem számítottam rá, hogy gyűlöletem tárgya nem az érte repeső, nyávogó cicuskákkal van elfoglalva, hanem azzal, hogy engem elbűvöljön a nézésével.
Sikerült elfordítanom a tekintetemet róluk, és elindultam egy közeli padhoz, hogy ne álljak itt, mint egy hülye, és hatalmas féltékenységemben, ne őket nézzem kigúvadó szemekkel.
Lizzie nyöszörögni kezdett, és ezzel jelezte, hogy nem értékelné, ha elrángatnám Madisontól. Gyorsan elengedtem a kezét, és dühösen eltrappoltam a padhoz, majd lehuppantam rá.
Nagyon nem érdekelt, hogy Riley miket akar csinálni azokkal a libákkal, és nem voltam hajlandó végignézni az enyelgést.
Éreztem, hogy könnyek csípik a szemeimet, ami szinte már sokkos állapotba sodort. Nem akartam sírni, és nem akartam, hogy bántson Riley más lányok felé tanúsított érdeklődése.
Idegesített a tudat, hogy ők sokkal jobban illenek hozzá, mint én. Végül be kellett ismernem, hogy féltékeny voltam, de azt nem tudtam, hogy miért, mert nem volt okom rá. Ha tetszett is egy fiú, arra sohasem voltam féltékeny, mert tudtam, hogy esélyem sincsen nála. Most mégis itt gubbasztok, és próbálom elnyomni az elviselhetetlen szorítást a mellkasomban.
Nem volt megoldásom arra, hogy miért van ez a furcsa érzés a szívemben, mert azt, hogy beleszerettem ebbe a srácba, még az elején elvetettem. Nem szerethettem bele, mert még csak egy napja ismerem, és különben is nagyon idegesített a viselkedése. Annyira összezavarodtam, hogy mit érzek valójában, és hogy milyen érzéseket kényszerítek magamra, hogy még rendesen el sem tudtam dönteni, hogy tényleg idegesítenek-e az ajánlatai.
Végül meguntam, hogy saját magamat marcangoljam ilyen ostobaságokkal, így elővettem a telefonomat, és játszani kezdtem rajta. A végén már nem is bántam, hogy ezek a libák itt legyeskednek, mert így nem kell még több időt velük töltenem.
Az agyamba véletlenszerűen bekúszott az a gondolat, hogy Riley talán egy maffiavezért, és ezért ilyen megnyerő mindenkivel. Lehet, hogy ezek a lányok most kötnek vele törvénysértő üzletet.
Zavarodottan megráztam a fejemet, és kiléptem a játékból, ami valószínűleg elültette ezeket az abszurd ötleteket bennem.
Ja, mégis milyen üzletet köthettek volna egymással? – kérdeztem magamtól, és a választ már tudtam. Olyan elő-az-óvszerrel típusút…
Már csak azt láttam, ahogy a két lány elbúcsúzik. A szívembe mart a fájdalom, ahogy megláttam, Riley milyen szorosan öleli meg a szőke libát. Gyorsan elfordítottam a tekintetemet róluk, mert félő volt, hogy hányni fogok.
Gyorsan felpattantam, mikor közeledtek, és ismét megragadtam Lizzie kezét. Felszisszent a szorításomtól, és ez egy kicsit magamhoz térített. Lazítottam a testtartásomon, igyekeztem nem úgy összeszorítani az állkapcsomat, hogy a fogaim kitörjenek, és végül lazán fogtam körül Lizzie vékonyka csuklóját.
A túrahely olyan volt, amilyenre számítottam. Tele fákkal, bokrokkal, felismerhetetlen növényekkel és undorító rovarokkal.
Azonban még én is kénytelen voltam beismerni, hogy a tisztavizű folyó nagyon is gyönyörű volt. Rengeteg apró halacska ficánkolt a moszatokkal borított kövek körül, és ez le is foglalta a kislányok figyelmét. De még én is elámulva bámultam a gyorsan hömpölygő vizet.
Szerencsére a többieknek is tetszett a folyó, így mellé telepedtünk le. Igyekeztem legtávolabb ülni Riley-tól, és nagyon örültem, mikor pontosan szembe kerültem vele, így mentesültem mindenféle testi kontaktustól. Már csak meg kellett oldanom, hogy ne nézzek folyamatosan csábítóan barna szemeibe.
A piknikezés meglepően jól telt bizonyos kellemetlenségektől eltekintve. Ezek a kellemetlenségek abban mutatkoztak meg, hogy Riley folyamatosan engem fürkészett, míg Ben állandóan bepróbálkozott Kaitlynnél, amit mi türelmesen tűrtünk.
Kíváncsian fürkésztem a lány szüleit, de őket sem zavarta túlzottan, hogy a fiuk barátja halkan sugdos valamit Kaitlyn fülébe, és néha-néha végig simít a karján. Ezen nem is csodálkoztam annyira, mert a lány valóban gyönyörű volt. Egyenes, szőkésbarna haja még szebbé tette hibátlanul tiszta arcát, és a hajzuhatag hosszúsága jól mutatott karcsú alkata mellett. Nyílván a szülei is tudták, hogy milyen gyönyörűséget hozott létre szerelmük, így inkább büszkék voltak, mikor ezt más is elismerte.
Degeszre ettem magam a sok finomságból, amiket a szüleim és a másik család csomagoltak be, de ahogy láttam, mások is ugyanígy tettek. A beszélgetésben nem vettem részt, inkább végig hallgattam őket. És rá kellett jönnöm, hogy sokkal kedvesebbek ezek az emberek, mint gondoltam.
Annyira belemerültem, hogy eltereljem a gondolataimat, hogy már csak akkor vettem észre Riley közelségét, mikor már a kezeink összeértek.
Gyorsan felpattantam, és elindultam a folyó felé. Anyu megkérdezte, hogy hova megyek, mire rávágtam, hogy „pisilni”, és ez elég volt, hogy ne cseszegessen.
Elmentem a legtávolabb tőlük, de még úgy, hogy emlékeztem az útra. Nem lenne szerencsés eltévedni itt.
Örültem, hogy egy kicsit egyedül lehetek, és nem kell senki monológját hallgatnom. Így is elég zavaró volt az, hogy különböző érzések cikáztak bennem. Nagyon idegesítő volt, hogy először kedvelem, majd gyűlölöm, és végül még vonzódom is Riley-hoz. Teljesen egymás ellen voltak az érzéseim.
Nem tudom, hogy meddig állhattam ott, de végül odaballagtam a folyóhoz, és egy nagyobbacska kőre álltam. Megbizonyosodtam róla, hogy elbírja a súlyomat, majd leguggoltam rá, és a csillogó vizet kezdtem szemlélni. Így sikerült a tervem, miszerint elterelem a figyelmemet.
Nem voltam éppenséggel természetjáró típus, sőt egyenesen utáltam a kirándulás szóba foglalt tevékenységeket, de most mégis élveztem az itt töltött időt. A halacskákkal nem volt semmi bajom, mivel nem értek hozzám, és úgy tűnt, hogy ők jobban félnek tőlem, mint én tőlük. Sokkal jobban éreztem magam egyedül, mint mások társaságában, így nem is terveztem, hogy hamar visszamegyek.
Aztán meghallottam egy különös zajt a hátam mögül. Nem attól féltem, hogy valamilyen állat megtámad, hanem inkább egy emberbőrbe bújtatott vadbaromtól tartottam. És mikor meleg karok kulcsolódtak körém megbizonyosodtam róla, hogy valóban volt okom félni.
Gyorsan belekarmoltam a kezébe, amit azonnal visszahúzott, de éreztem, hogy a mellkasa a hátamnak nyomódik.
- Nem kéne egyedül lenned itt – suttogott bele a fülembe.
- Ja, mert a végén egy veszett béka megtámad – horkantam fel. – Igazad van, iszonyatosan kockázatos.
Hallottam, ahogy felnevet, majd hirtelen átkarolt ismét, és hatra rántott. Pont a mellkasára estem, de szerencsére elég közel voltunk a parthoz, mert máskülönben a vízbe csobbantunk volna. Ficánkolni kezdtem, és reméltem, hogy ebből megérti, azt akarom, hogy elengedjen. Rögtön vette a lapot, de arra nem számítottam, hogy mást tesz, mint ami normális lenne.
Egyetlen apró mozdulattal fordított a helyzetünkön. Így én feküdtem a puha füvön, míg ő fölöttem támaszkodott. Ez egy nagyon irritáló testhelyzet volt, mert attól még, hogy megtartotta magát, a teste nekem feszült.
Bent akadt a levegő a tüdőmben, mikor hozzám nyomta az altestét. Teljesen lemerevedtem, és csak a forróságra - amit a teste okozott - tudtam gondolni.
- Lana, ne menekülj előlem! – húzta végig a nyelvét a nyakamon. – Ígérem, hogy jó lesz!
- Miért nyomulsz ennyire? – kérdeztem, és közben a hangomat igyekeztem normalizálni. Nagyon kevés kellett, hogy felnyögjek, mikor gyengéden megharapott.
- És te miért ellenkezel ennyire? – Utáltam, ha visszakérdez, mert rendszerint zavarba hozott vele. Ez most is megesett, és zavarodottan kezdtem kutatni a válasz után. Nagyon nehéz volt, mert a lehelete csiklandozta a nyakamat.
- Nem gondoltál még arra, hogy talán nem veled akarok lefeküdni? – kérdeztem végül.
- Akkor kivel? – csókolt a fülem mögé.
- Nem fejeznéd ezt be? – próbáltam eltolni magamtól. – Röhejes ez a kérdés-párbaj, és jobb lenne, ha visszamennénk.
- Először adj egy esélyt? – kérlelt hirtelen nagyon komolyan. – Be akarom bizonyítani, hogy vagyok olyan jó, hogy elfeledtessem veled az aggályaidat! – Tudtam, hogy igaza van, és én pont ezt nem akartam. De azon elcsodálkoztam, hogyan érthette a „jó” kifejezést. És ebből arra következtetett, hogy a bizonyítást várom. És rögtön el is kezdte.
Az ajkai az enyémekre simultak, és édes nyelve azonnal bebocsájtást kért. A testem erőtlenül fogadta a nem várt gyengédséget, és nem tudtam ellenkezni. A keze lassan a derekam alá nyúlt, és végig simított a hátamon. Végül megtalálta a csupasz bőrömhöz vezető utat, és a pólóm szegélyét feltűrve, a bőrömet kezdte simogatni.
Teljesen elveszítettem az ítélőképességemet attól, hogy ennyire gyengéd volt velem. Egyszerűen lehengerlő volt, ahogy csókolt és simogatott, és teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy akarom azt, hogy együtt töltsünk egy éjszakát. Vagy többet… Sokkal több éjszakát akarok Riley-val tölteni, és elviselhetetlen volt a gondolata is, hogy utánam más lányokkal is lefeküdjön, de az érzés, melyet a közelsége okozott, minden kételkedő gondolatot elűzött belőlem.
Öntudatlanul fűztem bele ujjaimat a hajába, hogy az arcát még közelebb húzzam magamhoz. Szinte faltam az ajkait, és ez felbátorította. Hátamon kalandozó keze a fenekemre csúszott, és közelebb húzta a csípőmet az ágyékához. Erőteljesen felsóhajtottam, és gyengéden beleharaptam az ajkába. Éreztem, hogy elmosolyodik, és a keze hirtelen eltűnt a fenekemről. Aztán a csípőjét ismét meglökte, közben pedig az egyik keze rácsúszott a mellemre. Felnyögtem az ismeretlen érzéstől, és ezt csak fokozta, mikor gyengéden megszorította a kezében lévő halmot. A testem olyan forró volt, mintha tűzben égnék. A forróságot még a bokámban is éreztem, és a szívem heves ritmusára szívtam be a levegőt a tüdőmbe. Teljes testemmel érezni akartam az övét, de kezdetben még megelégedtem volna azzal is, hogy megérinthetem az izmokat a testén, melyet már olyan nagy ámulattal csodáltam.
Ezért egyik kezemet kiszabadítottam a tincsei közül, és a pólója szegélyéhez vezettem. Igyekeztem felhúzni a ruhadarabot, hogy jelezzem, le akarom venni róla, de nem érthette, mert még mindig csak gyengéden csókolt, és lassan masszírozta a mellemet, amely az őrületbe kergetett.
- Vedd le! – kértem elfúlóan elhúzódva tőle. – Kérlek, vedd le!
De nem vette le, hanem mellemen kalandozó keze hátranyúlt, és megfogta ruháját hevesen tépő végtagomat. Idegesített, hogy leállított, és ezt még mindig kapálódzó kezem is bizonyította, mely teljesen biztos, hogy meg is karmolta a hátát.
Ajkai elszakadtak az enyémektől, és még mielőtt a fülemet kezdte volna harapdálni, kínlódva elsuttogta a választ.
- Ne itt!
Mivel csókoktól vörös ajkaim már szabadok voltak, meg akartam kérdezni, hogy miért, de egy hangos, erőteljes torokköszörülés megakadályozott ebben, és megszakította Riley ténykedését.
