Ismét hatalmas bocsánat a hihetetlen méretű késésért, és amiért nem küldtem el Vikkynek bétázásra! Bocsánat! :$
6. Egy „másik” Riley:
- De én nem akarok tőled semmit! – tiltakoztam cseppet sem meggyőzően. Látszólag Riley-t sem győztem meg. Édesen felhúzta az egyik szemöldökét, miközben egy imádnivaló félmosolyt küldött felém.
- Akkor bizonyítsd be! – hajolt fölém, majd hevesen rányomta az ajkait az enyémekre. Eldöntöttem, hogy el fogom tolni magamtól, de ez mégsem sikerült.
Minden probléma nélkül meg tudtam volna csinálni, ha megint olyan erőszakosan csókol meg, de nem ezt tette. Hevességéhez képest nagyon óvatosan csókolt, szinte csak kóstolgatta az ajkaimat. Nagyon meglepett a csókja, ezért nem is tudtam először tiltakozni. Olyan édes volt, ahogy megremegett felettem. Nem is sejtettem, hogy miért, de aztán már nem is figyeltem erre.
Eddig a kezével támaszkodott felettem, de most behajlította a karjait, és a könyökére nehezedett, így a teste sokkal közelebb került hozzám.
Idióta vagyok! – morogtam magamba, miközben a kezeimet a nyaka köré fűztem. Ennyit arról, hogy nem akarok tőle semmit!
Ezt ő is észrevette, és hülye lett volna nem kihasználni a helyzetet. Nekem nyomta az altestét, ami keményen felszült az ölemhez, ezzel is bizonyítva, hogy kíván. Esélyem sem volt tiltakozni, már ismét elkezdte a mozdulatsort.
Egyfolytában nekem dörzsölte magát, amitől forróság öntötte el a testemet. Nyilvánvalóan ez volt a célja, mert mikor érezte, hogy az egyik kezem végig simít a gerincén, elmosolyodott.
Az egyik keze eltűnt a fejem mellől, és szinte észrevétlen gyorsasággal markolta meg a mellemet.
Felnyögtem az érzéstől, de erőt vettem magamon, és végül kissé eltoltam magamtól.
Elhúzódott, majd csillogó tekintettel rám nézett. Zihált, pont mint én, de ő még így is tökéletesen nézett ki.
- Nem csinálok olyat, amit te nem szeretnél – biztosított róla, majd ismét falni kezdte az ajkaimat.
És tényleg nem csinált olyat! Mert a csókokat én is ugyanúgy akartam, sőt még sokkal többet, de azt már nem engedhettem meg magamnak. Az elhatározásomat, miszerint én nem leszek egy a sok közül, még mindig tartottam. Bár már az akaraterőm egyre jobban gyengül, azzal párhuzamosan, hogy Riley keze milyen gyakran simított végig a combomon.
Hatalmas szerencsémre volt olyan lelki jelenlétem, hogy mikor a nadrágom csatjához nyúlt, elfordítottam a fejemet tőle.
- Csak gondoltam, hogy úgy kényelmesebb lenne - jött a meghökkentően felháborító válasz, mire felnyögtem.
- Ja, sejtettem, hogy ezt megint nem úszom meg - löktem el magamtól, és meglepően könnyen engedett az akaratomnak.
- Nem értem, hogy mi bajod van - morogta tompa hangon, de ekkor már nem figyeltem rá. Feltápászkodtam az ágyról, és sebesen elindultam az ajtó felé. A legjobb ötletnek azt tartottam, hogy hazamegyek, de ezt a körém fonódó kezek megakadályozták.
- Hazudtam neked! - suttogott bele a nyakamba, mire kikerekedtek a szemeim, és mindenféle szörnyű gondolat futott át rajtam, amelyben Riley kihasználja a testi erejét ellenem. De folytatta. - Nem csak egy éjszakára kellesz! - fordított maga felé, és magához húzta a testemet. - Sokkal többet akarok tőled! Nem csak egy éjszakát vagy egy alkalmat, hanem órákon keresztül szexelni veled akár egy nap alatt többször is. - Döbbentem hallgattam végig, amit mondott, és csak pislogni voltam képes. - Tudom, hogy mit gondolsz, de tévedsz! Ez az egész úgy hangzott, mintha csak a szex miatt kellenél, de ez sem így van! Kellesz nekem - nézett rám zavartan. - Fogalmam sincsen, hogy miért, de veled nem csak a szexet akarom! Mindent akarok! Akarlak téged, épp ezért szeretnélek megkérni, hogy… - sóhajtott mélyet - legyél a barátnőm!
- Mi? – nyögtem ki nehezen, mert képtelen voltam elhinni, hogy ez igaz. Ez lehetetlen! Ő Riley! Aztán átfutott az agyamon, hogy ez csak valami morbid vicc, ezért keserűen elmosolyodtam. – Ez nagyon rossz vicc volt! – És ismét mocorogni kezdtem, hogy elengedjen, de megint magához húzott.
- Tudom, hogy lehetetlen elhinni, amiket most mondtam, de csak próbáljuk meg – ajánlotta fel lelkesen, amit nem tudtam hova tenni. – Csak pár nap, és ha nem akarsz, akkor békén hagylak! – Látszott rajta, hogy a mondata második feléhez semmi kedve nem volt, de mivel olyan édesen nézett rám, eldöntöttem, hogy átgondolom ezt az egészet.
- Még nem tudom – hebegtem. – Képtelen vagyok rólad ezt elhinni!
- Képzeld, hogy nekem milyen volt, mikor rájöttem, hogy nem csak a testedet akarom. Elég gáz volt! A táborba szinte mindenki észrevette, hogy milyen letört vagyok.
- Jah – szusszantottam fel bosszúsan, mire csodálkozva rám nézett. – Képzelem, hogy milyen sok csaj próbált vigasztalgatni – löktem meg a mellkasát.
- Senki nem vígasztalt meg – mosolygott rám elégedetten, mire kérdőn felhúztam a szemöldököm. – Elég kellemetlen volt, hogy minden második lányt le Lanaztam, szóval kerültem a lányok társaságát.
- Oh – pislogtam döbbenten, mire közelebb hajolt. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, de csak apró puszit nyomott a szám sarkára, ami épp elég volt, hogy a térdeim megremegjenek. Aztán a nyakamhoz hajolt, és végig követte az ívét az orrával, mire kirázott a hideg.
- Minden éjszaka veled álmodtam. Azt álmodtam, hogy rengetegszer fekszel le velem egymás után, és mindig velem maradsz, hogy másnap megint folytathassuk – mormolta bele a bőrömbe. – Jó, tudom, hogy elég perverznek hangzik, de tényleg így történt. Ha tudnád, milyen csalódott voltam, mikor reggel nem voltál mellettem. Ma éjjel velem kell maradnod! – nézett mélyen a szemembe. – Hogy reggel a te szuszogásodra ébredjek, és hogy a párnám beszívja az illatodat, hogy órákon keresztül még magam mellett érezzelek. – Ismét csak pislogni voltam képes, mire Riley idegesen elmosolyodott. – Szóval most, miután már teljesen rájöttél, hogy bolond vagyok, szerintem le is feküdhetnénk. – Egy pillanatra elhallgatott. – Úgy értem, hogy menjünk aludni. – Megint ledöbbentem. – Nem fogok úgy hozzád érni, amíg nem akarod!
- Ki vagy te? – kérdeztem döbbenten, mire elmosolyodott.
- Fogalmam sincsen, de jobb lesz, hogyha megnevelsz, nehogy megint olyan seggfej legyek, mint voltam. – Magához húzott, és végig simított a fenekemen.
- Héj – toltam el kicsit magamtól. – Még nem mondtam, hogy a barátnőd leszek! Kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozzam, érted?
- Annyi időt kapsz, amennyit csak akarsz, egy feltétellel – csókolta meg az arcomat. – Maradj velem az éjjel! – Fogalmam sem volt, hogy döntsek. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeket: haza megyek egy nagyon sötét úton, ahol bárki leselkedhet, vagy itt alszom egy pihe-puha ágyban, egy imádnivaló sráccal, aki mellesleg javulófélben van.
- Oké! Maradok! – motyogtam, és távolabb húzódtam tőle.
- Rendben! - tartotta fel a kezeit, és elhátrált. – Hozzád sem érek, ha nem akarod.
Így hát bebújtam Riley ágyába, és furcsa nyugalom érzett lett úrrá rajtam. Jó érzés volt, azt gondolni, hogy valakinek kellek, és hogy egy olyan személy van mellettem, aki meg tud védeni.
Azonban kissé frusztráló volt, hogy Riley elhúzódott tőlem, sőt még el is fordult. Aztán rájöttem, hogy ezt kértem tőle.
Próbáltam elnyomni azt az érzést, hogy könnyűvérű libának tűnök, mikor végig simítottam a csupasz hátán. Meglepetten fordult vissza hozzám, és fogalmam sincsen, hogy miért, de az ajkamat az övéire nyomtam. Éreztem, hogy meglepődött, és aztán közelebb húzta az arcomat, és végig csókolta az orcáimat.
- Jó éjt, Gyönyörűségem! – motyogta bele a fülembe, mire ismét kirázott a hideg.
A mellkasára húzott, és úgy simogatta a hátamat. Vártam már, hogy mikor jön el az álmosság érzete, de még nem akaródzott bekövetkezni.
- Lana! Alszol? – kérdezte Riley egy idő után.
- Nem! – néztem fel rá, és látszott rajta, hogy valamit nagyon mondani akar, ezért bíztatóan elmosolyodtam.
- Szeretnék bocsánatot kérni azokért a hülyeségekért, amiket az álmaimról mondtam. – Nagyon látszott rajta, hogy zavarban volt, és ez még imádnivalóbbá tette.
- Nem kell bocsánatot kérned miattuk – mosolyogtam rá. – Tetszettek a hülyeségeid!
Erre halkan felnevetett, és lejjebb csúszott, hogy a fejünk egy szintben legyen.
- Nagyon várom a reggelt! – motyogta álmos hangon, majd megnyugodott a lélegzete. Elaludt.
