10. Egy jó döntés… :
Tiszta hülyének éreztem magam, ahogy bekopogtam Riley-ék ajtaján.
A hasam görcsben volt, ahogy rájöttem, hogy mire készülök, de még mielőtt elfuthattam volna, kinyílt az ajtó.
Riley nagy, álmos szemekkel nézett rám, majd mikor tudatosult benne, hogy én vagyok, magához ölelt.
Nem volt rajta póló, csak egy alsónadrág, így nem csodáltam, hogy a várt hatás kétszeresét érte el.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte csodálkozva, és olyan közel hajolt, hogy az ajkai súrolták az arcomat. Még most is mentol illatú volt a lehelete.
Habozás nélkül megcsókoltam, és igyekeztem átadni magam a bizsergető érzésnek.
Azonban Riley eltolt magától, és összezavarodva nézett vissza rám.
- Nem kell ezt csinálnod! – nézett rám kedvesen. – Nem foglak kényszeríteni semmire!
- Akarlak! – nyögtem ki hevesen, mire láttam, hogy Riley ádámcsutkája megugrott.
- És is akarlak! – ismerte el, majd felsóhajtva folytatta. – Rosszul időzítesz!
- Ezt nem értem! – morogtam sértetten, és kezdtem elbizonytalanodni. – Nem akarsz velem lefeküdni?
- Nem erről van szó! – markolta meg az ajtófélfát. – Akarlak, de próbálok megjavulni, csak nem éppen segítesz benne!
- Nem akarom, hogy megjavulj! – karoltam át a nyakát, mire kicsit hátrébb húzódott. – Szeretkezni akarok veled!
Olyan hevesen csókoltam meg, hogy megtántorodott, de azért átölelt.
Visszagondolva, nem is ölelt, hanem úgy szorított magához, mintha eggyé akarna válni velem.
Ez a hozzáállás már jobban tetszett.
Máris kezdtem érezni, hogy az agyam kiürült, és csak a vágy maradt, hogy együtt legyek Riley-val.
Halottam, hogy becsapódott mögöttünk az ajtó, majd éreztem, hogy a hátam az ajtónak nyomódott.
- Biztos vagy benne? – kérdezte hirtelen elhúzódva. Látszott a tekintetén, hogy hezitált, de ez nem volt jellemző a kezére, amely a pólóm alatt a melltartóm alá vezető utat kereste.
- Teljesen – nyöszörögtem a szájába, majd belemélyesztettem a fogaimat az alsó ajkába.
Fogalmam sincsen, hogyan jutottunk fel a szobájába, de éreztem, hogy egy asztal került a fenekem alá, s mikor kinyitottam a szemeimet, rájöttem, hogy végre szabadon engedhetem a vágyaimat.
Végig karmoltam a hátát, mire belenyögött a számba.
Nem sokat tétlenkedett, rögtön lehúzta rólam a felsőmet.
Amint ez megtörtént, megszemlélte a melleimet. Alaposan végig mustállta őket, ami kezdett zavarni.
Mikor már azt, hittem, hogy felgyulladok a zavartól, felnézett rám, majd megcsókolt, de csak az ajkait érintette a számhoz.
Összezavarodna néztem vissza rá, de csak elmosolyodott. Az ajkai végig haladtak az arcomon, majd rátaláltak a fülcimpámra.
Bent rekedt a levegő a tüdőmben, ahogy Riley kényeztetni kezdett.
Furcsa volt, és ha valakitől azt hallottam volna, hogy a barátja így izgatta fel, valószínű, hogy kinevetem.
De ez cseppet sem volt vicces…
Eközben a keze a nadrágom gombjához kúszott, és könnyedék kipattintotta azt.
Tudtam, hogy mit akarok, de mégis összerándult a gyomrom zavaromban. Elkönyveltem, hogy ez természetes, mivel most készülök egy srácnak teljesen pucér valómban megmutatkozni. Így igyekeztem megnyugtatni magamat.
Riley is megérezhette, hogy milyen hangulatváltozáson mentem keresztül, mert elhúzódott, és vágytól csillogó szemekkel nézett vissza rám.
- Ha abba akarod hagyni, akkor szólj! – csókolta meg az államat. – Nem kényszer! – Rögtön rázni kezdtem a fejemet, mivel nem akartam, hogy most azt higgye, hogy nem akarom. Mire elnézően elmosolyodott. – Hiszek neked, de érts meg engem is! Nem fogok tudni leállni egy bizonyos idő után.
- Nem is kell leállnod! – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
Nem ellenkezett tovább. Sokkal hevesebben kezdett csókolni, mint előtte, és már biztos voltam benne, hogy nem fog megállni.
Örültem ennek, mert kezdtem elbizonytalanodni. Legalább az egyikünk határozott…
Riley olyan gyorsan tüntette el rólam a nadrágot, hogy szinte észre sem vettem. Azonban a hasam görcsbe rándult, mikor rájöttem, hogy csak egy bugyiban és melltartóban ülök előtte.
Azonban furcsa módon megszűnt minden félelmem, mikor Riley közelebb nyomta hozzám az altestét.
Sikerült minden kétségemet kiszorítania ezzel, így csak a vágy maradt, hogy minél előbb érezzem őt.
Beleharaptam az ajkába, mire felszisszent. Kisség lassabban kezdtem csókolni, mert elszégyelltem magamat, hogy képes voltam fájdalmat okozni neki azzal, hogy megharaptam.
Riley-nak ez viszont nem tetszett, és ezt a tudtomra is adta azzal, hogy beleharapott az alsó ajkamba.
Fájt, és felszisszentem, de nem vette el a bátorságomat. Csak fokozta a vágyaimat iránta.
A lábaimmal közelebb húztam a csípőjét, mire belenyögött a számba.
Elmosolyodtam ezen, és mozgatni kezdtem a csípőmet, ezzel hozzá dörgölőzve Riley-hoz.
Morgott valamit, de nem értettem, mert a nyelveink épp csatát vívtak egymással. De a következő pillanatban már az ágyon találtam magam.
Furcsa és izgató volt, mert Riley a kezeimet a fejem felett leszorította, és úgy ügyeskedett a lábaival, hogy az enyémeket meg tudja gátolni a mozgásban.
Most én nyögtem bele a szájába, mert mozgatni kezdte a csípőjét.
Őrjítő érzés volt, mert annyira nem dörgölődzött hozzám, hogy teljes kielégülést okozzon. Az volt a célja, hogy szórakozzon, ami egyrészről tetszett, másrészről pedig idegesített.
De nem akartam, hogy abba hagyja.
A csókot azonban megszakította, de még mielőtt panaszkodni kezdtem volna, a mellem felső ívét kezdte csókolgatni.
Nyöszörgésen kívül nem tudott más hang kijönni a torkomon. De úgy tűnt, hogy ez épp elég Riley-nak, hogy tudja, mindent jól csinál.
A jól csinál kifejezés igazából semmit mondó volt arra, amelyet Riley tett.
Képes volt rá, hogy az egész testemet remegésre késztesse. Azonban könyörögni nem tudtam neki, még mindig képtelen voltam beszélni.
Mikor már szinte meggyulladtam, Riley elhúzódott, és pimasz vigyorral nézett rám.
Éreztem, hogy vörössé válik az arcom, ahogy belegondoltam, milyen hangokat adtam ki önkéntelenül.
Riley látta a zavaromat, mire még szélesebben elmosolyodott, miközben az egyik kezét a hátamra csúsztatta.
Egy szempillantás alatt kikapcsolta a melltartómat, amitől ismét elöntötte az arcomat a vér. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy most fogom valakinek megmutatni magamat teljesen meztelenül.
Viszont Riley nem zavartatta magát. Teljesen biztos voltam benne, hogy tudta, mennyire zavarban vagyok, mégsem hagyott egy kis „felkészülési” időt sem.
Az ajkai azonnal rátaláltak a melleimre, és ismét olyan állapotba kerültem, hogy nem tudtam egy értelmes szót sem kinyögni.
Még mindig a fejem fölé szorította a kezeimet, így nem tudtam végig karmolni a hátát, ahogy szerettem volna. Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy a takarót markolásztam.
Ez egy kissé enyhítette a feszítő érzést a testembe, de tudtam, hogy mi tudná enyhíteni tejesen…
Riley hirtelen felrántott magához, de még ezt is csak egy nyögéssel tudtam jutalmazni.
A kezei a fenekemre csúsztak, és megemelt, hogy még jobban hozzáférjen a melleimhez. Így végre sikerült a kezeimet a hajába fűznöm.
Nem tudom, hogy fájt e neki, de igazából nem is érdekelt. A vágy mellett minden elhomályosult.
Azonban az kissé visszatérített a valóságba, mikor Riley ujja bekúszott a bugyimba.
Megremegtem, de nem húzódtam el.
Akartam érezni őt, és ez olyan erős volt, hogy még pár pillanatra arról is megfeledkeztem, hogy még szűz vagyok.
De szerencsére Riley nem…
Beleharaptam a nyakába, mert úgy éreztem, hogy menten felrobbanok.
Remegett az egész testem, ahogy Riley ujjai játszottak velem. Az arcom ismét kipirult, de most már csak a vágytól. Nem éreztem szégyenérzetet amiatt, ahogy viselkedtem.
- Megőrülök érted! – nyögte Riley, majd az ajkaimra vetette magát.
Ismét az ágyon találtam magam, de azzal a különbséggel, hogy Riley kezei most már azon ügyeskedtek, hogy kiszabadítsák őt az alsónadrágjából.
Izgatott félelem lett úrrá rajtam, és mintha nem is az én kezeim lettek volna, ösztönösen segítettem neki a nehéz feladatban.
Mindketten meglepődtünk, de ő nevette előbb el magát.
Jó volt hallani a nevetését, mert megnyugtatott. Ha a későbbiekben is ilyen kedves lesz velem, mint volt, akkor valószínű, hogy a világ legjobb szeretkezésében lesz részem.
Jó, talán túlzás… - morogtam magamban, és abban a pillanatban a kezem Riley kőkemény férfiasságára tévedt.
Már megszabadította magát az alsójától, így ő már teljesen meztelen volt.
Erősen lehunytam a szemeimet, és simogatni kezdtem.
Jó érzés volt, de féltem a szemeibe nézni.
Megszakította a csókot, és rekedten suttogni kezdett.
- Nyisd ki a szemed!
Nehezemre esett teljesíteni a kérését, de mégis megtettem.
Mikor kinyitottam a szemeimet, az ő meleg, barna tekintete nézett vissza rám, és ettől jobban éreztem magam.
Mintha azt sugallták volna, hogy nem kell azt éreznem, hogy rosszul csinálok valamit.
Ettől mosolyognom kellett, amelyet Riley is viszonzott.
Kezdtem egyre jobban érezni magamat, és ez csak bizonyította, hogy jól döntöttem.
Megcsókoltam, és végre éreztem azt, hogy nem kell tartanom tőle. Végre teljesen felszabadultan ölelhettem magamhoz, és nem kellett arra figyelnem, hogy hova nyúlhatok és hova nem.
Ennek hatására Riley hamarosan nyöszörögve eltolt magától.
- Nem bírom tovább! - nyögte, és ekkor vettem észre, hogy tényleg a tűrőképessége határán volt.
Ismét megcsókoltam, majd lefeküdtem az ágyra őt is magammal húzva.
Értette, hogy mit akarok, és a kezei rögtön meg is találták a bugyim szegélyét.
Előbbi heves vallomása ellenére, nagyon gyengéden vette le rólam az utolsó ruhadarabot. Ez kissé furcsálltam, de betudtam annak, hogy nem akart elijeszteni.
De ha tudta volna, hogy még attól sem rettentem volna el, ha letépi rólam, biztos másként cselekedett volna…
Mikor már egy zavaró ruhadarab sem volt rajtam, végig csókolta a combomat, majd áttért a hasamra.
- Vigyázok rád! - csókolta meg végül az ajkaimat.
- Tudom! - öleltem át a nyakát, és a csípőjét közelebb húztam a lábaimmal.
- Várj! - szólt rám rekedten, és távolabb húzódott.
Először nem értettem, majd mikor megláttam, hogy a fiókból egy kis tasakot vett elő, rájöttem, hogy miért húzódott el. A védekezésre is gondolt…
Ismét meglepődtem, hogy mennyire törődik velem, de inkább nem említettem meg. Azt akartam, hogy a mozdulataim mondjanak köszönetet.
Mosolyogva húztam közelebb, ahogy végzett.
Magam is meglepődtem a hirtelen bátorságomon, és valószínűleg ő is, de most nem akartam ezzel foglalkozni.
Csak élvezni akartam, és örültem mikor Riley ismét a lábaim közé helyezkedett.
Aztán lassan közelebb nyomta hozzám az ágyékát.
Nem fájt, de nem volt olyan kellemes, mint az várható lett volna azok után, amiket Riley-val éltem át ezekben a percekben vagy órákban - nem tudtam beazonosítani.
De nem az a fájdalmas szúró érzés volt, amire számítottam.
Kissé kiábrándító volt, de nem kellemetlen.
Aztán elkezdett mozogni, és minden lekicsinylő gondolatom kiszállt a fejemből.
Voltaképp egy értelmes gondolat sem maradt az agyamban.
Csak élveztem, ahogy mozgott, és nyöszörögtem a rám törő érzésektől. Leírhatatlan volt.
Olyan volt, mintha ebből az érzésből sohasem volna elég.
Fogalmam sem volt, hogy milyen hosszú idő telt el, de egyszer csak azt éreztem, hogy Riley felhúz magához.
Az arca nedves volt a verejtéktől és kipirult, pont mint az enyém.
Beleharaptam az ajkába, majd mozogni kezdtem.
Most, hogy ennyire közel voltam a szájához, rájöttem, hogy ő is hasonló hangokat adott ki, mint én.
Ezen ismét mosolyognom kellett.
Hol a hasát, hol pedig a hátát markolásztam. Aztán egyszer csak mintha a világ felrobbant volna.
Éreztem, hogy Riley is megremegett.
Valamiért hihetetlen önbizalmat és büszkeséget éreztem, hogy sikerült a csúcsra juttatnom egy ilyen srácot, mint Riley.
A testünk apró remegései közben folyamatosan csókolt, olyan hevesen, hogy majd meg fulladtam.
- Köszönöm, köszönöm - mormolta bele a bőrömbe, mire elnevettem magam.
Valamiért ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy lássam Riley meztelen testét, ezért el akartam húzódni, de nem engedte.
- Még ne! - kérte, és ismét megmozdult…
