Sziasztok! Ez még nem a friss, de remélem, hogy azért tetszeni fog! Igazából ezt akkor akartam felrakni, mikor 15 rendszeres olvasóm lesz, de mivel nem volt időm írni, és nem akartalak titeket friss nélkül hagyni, felrakom most! :$ Légyszi, a komikban írjátok meg, hogy még mindig kedvelitek-e Riley-t! =D
1. fejezet:
A telefonom csörgésére ébredtem fel, vagyis csak ébredeztem. Gyorsan ki akartam nyomni, de csak nem találtam meg. Végül összeszorítva a számat, kinyitottam a szemeimet, és gyorsan kinyomtam. Alig telt el fél perc, és ismét csörögni kezdett.
Elkáromkodtam magam, és felkaptam a telefont. Azt terveztem, hogy nekivágom a falnak, de aztán megláttam a kijelzőt. Nem az ébresztőóra szól, hanem valami barom hívogat hajnalban.
- Mit akarsz? – vettem fel a telefont. – Denis, hajnal van!
- Neked is jó reggelt, Riley! – nevetett bele a vonalba. – Még hogy hajnal? Reggel fél nyolc van.
- Te állat, az nekem még hajnal! – kiáltottam bele dühösen a telefonba, és tudtam, hogy már nem tudok visszaaludni. Bírtam Denist, mert baromi jó arc, de ez már sok volt. A hülye korán kelős szokásával teljesen kikészített.
- Na, mivel már úgy sem tudsz aludni… - hallgatott el sejtelmesen, miközben a fogaimat csikorgattam. – Mi lenne, ha csinálnánk valamit együtt?
- Fúj, Denis! Ez undorító! Nem fogok beindulni tőled!
- Örömmel hallom, hogy felébredtél! – hagyta figyelmen kívül a beszólásomat. – Arra gondoltam, hogy ki mehetnénk egy kicsit focizni…
- Nem is tudsz focizni – jelentettem ki. Kezdtem visszatérni az élők sorába, a korai felkelés ellenére. – Ez ugye nem Sylvia miatt van? – Hallgatott, és ebből tudtam, hogy ráhibáztam. – Most komolyan, az a csaj csak egy menetre jó.
- Jó, mindegy! Akkor kijössz?
- Hát nem is tudom! – sóhajtottam fel gondolkozva. – Most vigyek ágyba egy csajt, és érezzem jól magam, vagy menjek ki veled, és röhögjek a próbálkozásidon? Elég nehéz választás lesz! De, ha segítesz egy csajt szerezni, akkor benne vagyok!
- Rendben! – nevetett megkönnyebbülten. Néha olyan volt, mintha Denis a kisöcsém lenne, nem pedig egy velem egyidős srác. – Majd meglátom, mit tehetek!
Nyolc órakor már a focipályán voltunk, és azon nevettem, hogyan próbál Denis dekázni. Valóban tehetségtelen volt, de nem értettem, hogy mi értelme próbálkozni. Azért Sylvia nem annyira jó csaj, hogy valaki megerőltesse magát miatta. Lehetséges, hogy Denis belezúgott, mert még ő sem küzdött egy csajért sem. Nem igazán volt a mi stílusunk az ilyen. Graftonban az volt a jó, hogy mindenki ismert mindet, és a lányok már attól elaléltak, ha rájuk mosolyogtunk. Persze voltak kivételek, de ők is gyorsan megadták magukat, mikor a csókra került sor.
Denis dekázáshoz való türelme gyorsan elszállt, és idegességébe elrúgta a labdát, de nem figyelte, merre. Idióta!
Egy kiscsaj balszerencséjére, a labda arra tartott amerre ő ült. Denis elordította magát, de már nem tudott semmit tenni. És, hogy minden tökéletes legyen, a csajszi akkor emelte fel a fejét, mikor a labda odaért. Láttam, hogy vérzik az orra, de azt nem értettem, hogy miért pattant fel olyan hirtelen. Szegény jajgatva csapkodni kezdett.
Denis kétségbeesetten odarohant a lányhoz, és még messziről is hallottam, hogy a hülyéje arról érdeklődik, hogy jól van-e. A lány nem mondott semmit, de szerintem ő is hasonlókon gondolkozott, mint én, mert elég gyilkos szemekkel méregette a haveromat. Reméltem, hogy nem kaparja ki a szemét, de a biztonság kedvéért odamentem hozzájuk.
- Jaj, úgy sajnálom! Nem figyeltem eléggé! Tessék, itt van! – mentegetőzött, és egy zsebkendőt nyomogatott a lány orra alá.
- Denis, akkora egy barom vagy – mondtam, hogy egyrészről jelezzem, ott vagyok, másrészről, hogy lecseszhessem Denist. Még nem néztem meg a lányt közelebbről, de az feltűnt, hogy tele van szeplővel az arca. Az az idióta Denis odanyomta a lány orrához a zsebkendőt, mire az felszisszent. És erre a haverom ismét elkezdett mentegetőzni.
- Bocsi, csak már így is tiszta vér a pólód, és szeretném jóvátenni, hogy ekkora seggfej voltam. – És én nem is vitatokoztam vele. Aztán feltűnt, hogy a lány engem néz. Nagyon megfigyelte minden porcikámat, ezt jól láttam. És ez tetszett. Belenéztem a körülbelül velem egyidős lány nagy, csillogó szemeibe, és elképzeltem, hogyan homályosulnak el, mikor eléri a gyönyört. Szívesen megnéztem volna ezt a valóságban is.
- Hagyjad, majd én! – Gyorsan odamentem hozzájuk, és kicsit megszorítottam Denis vállát, ezzel jelezve, hogy meg van a mai „áldozatom”. Jellemző, hogy az a hülye nem tudta magába fojtani a vigyorát. Igyekeztem nem ezzel törődni, és a lány figyelmét csak magamra vonni. – Gyere, ülj csak le! – ajánlottam fel, és megfogtam a kezeit, amelyek kicsit izzadtak voltak, de gondolom, a fajdalomtól. Gyorsan leültettem, és arrébb tolva a könyvét, én is leültem mellé. Természetesen, elég közel hozzá. Már éreztem is a testéből áradó meleget, és ez felkorbácsolta a vágyaimat. – Denis, tudnál adni egy zsepit? – nyögtem ki nagy nehezen, amiből az említett már tudta, hogy hamarosan távoznia kell.
- Persze. – Odaadta egyenesen a kezembe a zsebkendőt, mert én nem néztem rá. A lány arcának rezdüléseit figyeltem, ahogy beharapta az alsó ajkát, és mikor kiengedte a fogainak szorításából, az nedvesen csillogott. Azt hittem ott rögtön megőrülök. Tudat alatt csinálhatta, és ez még jobban felizgatott. Azonban ő nem nézett rám. Denist bámulta, és ez bosszantott. Nem akartam, hogy a haverom lecsapja a kezemről, így közelebb hajoltam a lány arcához. Gyengéden megfogtam az állát, és hosszan beszívtam az illatát. Annyira isteni volt. Természetes illata volt, de mégis hasonlított az eperére. Legszívesebben ott csókoltam volna, ahol értem. Vágyaimból a lány mocorgása zökkentett ki, felém akart fordulni. De nem engedhettem meg neki, mert a végén még rávetném magam az ajkaira, amennyire kiéhezett vagyok. Elkezdtem törölgetni a még undorítóan ragacsos vért, és közben gondolkoztam, hogy miért is indultam be erre a csajra ennyire. Igazából nem voltam kiéhezve, de most mégis majd’ megőrültem a lányért, akinek még a nevét sem tudtam.
- Ezt meg tudom csinálni én is. – Édes orrhangon beszélt, és legszívesebben már most megcsókoltam volna. Furcsálltam, hogy nem emlékeztem rá, ugyanis elég nehéz elfelejteni egy ilyen lányt. Nem volt kiemelkedő szépségű, mégis volt benne valami, ami nagyon vonzóvá tette számomra. Az arca telis tele szeplőkkel, és most így közelebbről nézve, a kezei is tele voltak ezekkel a kis pöttyökkel. Alig vártam, hogy megnézzem, hogy a ruhái alatt is szeplős-e. Mondjuk a belsőcombján, ahol az ajkaim fognak kalandozni hamarosan. Kis híján felnyögtem, ahogy ebbe belegondoltam, és közben az illata is ingerelt.
- Na jó, Riley! – szólt olyan hangom Denis, amitől arra következtettem, hogy az arcom túl sokat elárult. Tényleg nem értettem magam. Úgy beindultam erre a lányra, mintha egy hónapja nem értem volna nőhöz. - Szerintem én elhúzok, ha nem kell már a segítségem – folytatta, mintha az előbb nem egy figyelmeztetést mondott volna nekem. Ilyenkor értékeltem, hogy Denis meg tudja játszani magát. Épp összeszedtem magam, hogy válaszoljak neki, mikor a lányka felkiáltott.
- Riley? – kérdezte megdöbbenve, én pedig elmosolyodtam. Tetszett, ahogy kimondta a nevemet. Volt benne valami izgató. Másrészről örültem, hogy végre rám figyelt.
- Igen, így hívnak. – Elnevettem magamat, mikor megláttam a csodálkozó arckifejezését. Azért annyira nem furcsa, hogy Riley-nak hívnak. Majd mintha véletlenül tenném, rácsúsztattam a kezemet a combjára. Igyekeztem nem megszorítani, de ezt nagyon nehézzé tették az izmok, amelyek megrándultak az érintésemre.
- Kösz, már így is eleget segítettél! – kacsintottam Denisre, de a hangom gúnyos volt. Igazából nagyon is hálás voltam, hogy elráncigált ide. Persze, hogy elkezdett vigyorogni. Már láttam magam előtt, hogy másnap milyen büszke lesz magára, amiért egy jó napom lett az ő jóvoltából. Tetszett a gondolat, hogy ezt az egész napot ezzel a lánnyal fogom tölteni. Mert nem terveztem, hogy a mai nap folyamán kiengedem a csajt az ágyamból. Már így is alig bírok magammal, és teljesen biztos vagyok benne, hogy le sem tudok majd állni egész nap. Reméltem, hogy ez a lány bírja a strapát, mert nem lesz ideje ma eleget pihenni. Már erre a gondolatra is teljesen begerjedtem.
Amíg ezen gondolkoztam, Denis elhúzott. Én meg csak törölgettem az arcát, de már rég nem is folyt a vér az orrából. Kezdtem nem magamra ismerni a viselkedésemből. Máskor fintorogva fordultam volna el azért, mert egy lányon valami nem tökéletes, de ez a tény most még jobban izgatott. Most nem érdekelt, hogy véleményem szerint egy lánynak abszolút kifogástalanul kéne kinéznie. Hiszen ez a dolga…
- Szerintem meg kéne mosakodnod – mondtam neki frappáns ötletemet. Legszívesebben felrángattam volna a padról, és futva rohantam volna az ágyamig. – Gyere át hozzánk! A nővéremnek van egy csomó cucca, és biztos kölcsönadja neked, ha megkérem. – mosolyogtam rá, mikor a döbbenet kiült az arcára. Igazából nem tudtam, hogy mi volt ilyen hatással rá a mondandómban, de mikor elpirul, már nem is érdekelt annyira. Nagyon reméltem, hogy ezt a reakciót én váltottam ki belőle. Még könnyebb volt így elképzelni, hogy milyen, mikor kipirul az arca… - Na, gyere! – húztam fel a padról a kezénél fogva, de a tekintetemet nem tudtam levenni a testéről. Ahogy felállt, a pólója kicsit megfeszült a mellein, amitől nagyot kellett nyelnem. Bár sokkal jobban örültem volna, ha kivágottabb pólót vesz fel.
Hirtelen megfordult, de még mindig nem engedtem el a kezét, és valamit szöszmötölt a padon. Igazából arra, hogy mit csinál azért nem tudtam figyelni, mert valami más lekötötte a figyelmemet. Pontosabban a formás feneke. Szinte már nyál csorgatva néztem a hátsóját, és kordában kellett tartanom a vágyaimat, és nem mögé lépni, majd szorosan a testemhez vonni az övét, hogy végül a padon döntsem meg. Végül sikerült magamat kordában tartanom, bár a tekintetemet még mindig nem vettem le róla. Hatalmas szerencsémre a nadrágja szorosan rátapadt a lábaira és a fenekére, nem úgy, mint a felsője a melleire. Láttam, hogy a farmer, amit viselt egy csípőnadrág, de a pólója túl hosszú volt. Ezért még egy apró pillantást sem vethettem csupasz derekára. Ezen egy kicsit meglepődtem. Általában a lányok, ha ilyen nadrágot vesznek fel, mindig egy rövidke toppocskát választanak, hogy az olyan srácok, mint én folyathassák a nyálukat utánuk. Azonban ennek a lánynak így is sikerült elérnie, hogy ezt tegyem, pedig egyetlen pikáns kis testrészét sem mutatta nagy bánatomra.
Sajnos túl rövid időn belül visszafordult, de még így is volt mit pásztáznom a testén. Végignéztem formás lábait, keskeny csípőjét, lapos hasát és nem túl nagy, de annál figyelemfelkeltőbb melleit. Arca zavarodott volt, és egy percre én is meglepődtem. Eddig észre sem vettem, hogy szemüveges. Kicsit furcsálltam a dolgot, mert még nem voltam szemüveges csajjal, ugyanis az itteniek mind könyvmoly libák, akik fintorogva fordulnak el tőlem. Nem mintha zavarna, mert ezerszer jobb csajokat is megkapok, de azért párszor már eljátszottam egy-kettővel. Nem igazán fordult a dolog komolyra. Inkább csak én lettem kielégítve, de megérdemelték, amiért így viselkedtek velem. Azonban most még lehetőségként sem szerepelt az, hogy csak én legyek kielégítve. Valamiért irtóra nagy szemétládának tartottam volna magamat, hogy csak én kapom meg azt, amit akarok, és ezt a lányt csak kihasználom. Ez így nem lett volna fair! Én adni akartam neki, érezni akartam, ahogy megremeg alattam a kéjtől, és végül összehúzódik rajtam, ami engem is a gyönyörbe taszít. Tépelődésem közben ő saját magán nézett végig, ami egy képet csalt lelki szemeim elé. Idegbetegként kezdtem magamat érezni, mikor rájöttem, hogy azok a rohadt ruhák megfosztanak meztelen teste látványától. De amikor belegondoltam, hogy ez nem lesz már túl sokáig probléma, elmosolyodtam. Még mindig kíváncsi tekintettel nézett fel rám, és rájöttem, hogy magyarázatot vár.
- Csak azon gondolkoztam, hogyhogy eddig nem találkoztam veled – adtam választ furcsa viselkedésemre, és nem is hazudtam teljesen. Húzni kezdtem, és eldöntöttem, hogy nem érdekelnek a múltbéli sérelmeim, ez a lány van olyan édes, hogy gyönyört kapjon a gyönyörömért cserébe.
- Most költöztünk ide – mondta édesen vékonyka hangon. Olyan volt mintha egy egér cincogott volna. Mivel nem most először szólalt meg ilyen hangon, rájöttem, hogy ez a természetes hangszíne. Hát persze! – csaptam gondolatban a homlokomra. Ezt tudhattam volna. Ha az agyaddal gondolkoznál, akkor rájöhettél volna – szólt rám egy figyelmeztető hang, amely hátborzongatóan hasonlított Kaitlynére.
- Még a nevedet sem mondtad el – szóltam, majd ránéztem az arcára. Már nagyon érdekelt, hogy mi a neve ennek a lánynak, aki ilyen hatással van rám. Tényleg kezdtem furcsállni, hogy teljesen megkattantam tőle. A testemben furcsa bizonyítási vágy is tombolt a kielégülés akarás mellett. Ha jól tudom, akkor tegnap költöztek ide. Ezt is csak onnan vettem, mert anya valami ilyesmit mesélt, hogy menjek át hozzájuk, és ismerkedjek ezzel a lánnyal meg, mert nagyon távolságtartó. Egyrészről nem akartam elpazarolni az időmet, másrészről pedig Kaitlyn hihetetlenül dühös lett anyára, amiért szegény lányra rá akarja szabadítani a ,,szatír" fiát. Nem is voltam az! A szexben nincsen semmi rossz, és ezt Kaitlyn is tudja, de amióta Ben nyomul rá, teljesen bekattant. Abszolút dilis lett. Most már igazán bántam, hogy tegnap nem mentem át. Bár anyuék azt mondták, hogy nem találkoztak vele, de azért reméltem, hogy talán én lecsalhattam volna a szobájából.
- Lana vagyok – cincogta, de éreztem, hogy túl merev a teste, és ez nem az ő feladata volt. Hogy ellazuljon, elkezdtem masszírozni a kezét, és ismét éreztem a kis izmokat megugrani.
Percek teltek el így, és reméltem, hogy a ténykedésem eltereli a figyelmét arról, hogy a házuk előtt megyünk el.
- Ott lakom. Köszi, hogy segítettél – hadarta hirtelen, majd kirántotta a kezét az enyémből, és már indult is a házuk felé. Azt hittem, hogy felrobbanok, ha most itt hagy, ezért nem is engedtem neki. Megragadtam azt a kezét, melyet elrántott, és magam felé húztam.
- Lana, ha nem kedvelsz, egyszerűen koptass le, és nem kell köntörfalazni – néztem rá szomorúan, mire elkerekedtek a szemei.
- Mi? Miről beszélsz? – Látszólag nem értette, hogy mire megy ki a játék. Édesen döbbent arcával nagyon tapasztalatlannak nézett ki. De még ez sem tántorított el. Boldogan tanítgattam volna…
- Figyelj, jobb lenne, ha egyszerűen megmondanád, hogy szálljak le rólad, és akkor békén hagylak – mondtam, mire ösztönösen aprót rázott a fején. Ezen elmosolyodtam. Még a teste sem akarja, hogy távol legyen tőlem. Ő tényleg megérdemelte, hogy teljesen kielégítsem a vágyait.
- Nem is akartam ilyet mondani. Csak gondoltam, hogy már szeretnél hazamenni – mondta szemlesütve. Legszívesebben megcsókoltam volna vörös ajkait. Olyan kívánatos volt.
- Akkor hazajössz velem? – kérdeztem rá ártatlanul, és reméltem, hogy igent mond.
- Igen – mondta, és én megkönnyebbülten felnevettem, majd ismét megfogtam apró kezét, és az otthonom felé kezdtem húzni.
Nagyon igyekeztem nem futva megtenni az utat hazáig, de ennek megvalósításában nem sokat segített a pici, meleg kéz a tenyeremben.
Már alig bírtam magammal. Aztán agyam kicsiny részét elöntötték a kételyek. Nagyon úgy tűnt, hogy tapasztalatlan, ami azt jeleni, hogy még szűz. Nem mintha zavart volna, de még nem voltam szűz lánnyal. Már volt részem amatőr által okozott élvezetben, de szegény lányka eléggé hoppon maradt.
Reméltem, hogy Lana nem fog kiakadni, mikor rájön, mit is akarok vele csinálni. Úgy tűnt, hogy nem vagyok neki közömbös, de mégis elbizonytalanodtam egy kicsit.
De aztán ezek a gondolatok messzire tovaszálltak, mert megérkeztünk a házunkhoz, és már csak pár méter választott el minket a szobámtól.
Nem vesztegettem időt a ház megmutatására, mert lesz még időm erre, ha már másra is tudok gondolni, mint a kívánatos testre mellettem.
Gyorsan felvezettem az emeletre, majd utána Kaitlyn szobájába. Kapkodásom oka az volt, hogy már szinte felrobbantam annyira akartam őt. Csodaszámba ment, hogy a testem láthatóan még nem nyilvánította ki akaratát. Pedig az agyamat már csak az erotikus képzelgések töltötték be.
Gyorsan bevetődtem nővérem régi ruhákkal telerakott szekrényébe, és kivettem belőle egy kinőtt, piros pólóját. Lana vékonyabb volt Kaitlynnél, és reméltem, hogy ez a mélyen dekoltált póló így sokkal többet hagy látszatni a testéből.
Nem mintha sokáig rajta lenne – gondoltam magabiztosan.
- Itt van – adtam oda a pólót, és már nagyon kevés hiányzott, hogy ott helyben rángassam le a ruháit róla. Olyan ártatlanul nézett, hogy majd’ megőrültem a vágytól. Nem tett jót nekem, hogy a szobám csak pár lépésnyire volt.
- Köszönöm - mondta, és olyan édes kétségbeesett pillantást lövellt felém, hogy kénytelen voltam bevezetni a fürdőszobába. Így egy „kint megvárlak” és egy kacsintás kíséretében hagytam, hogy ő vegye le a pólóját. Mikor becsukódott a fürdő ajtaja, elgondolkoztam, hogy talán benézhetnék a kulcslyukon. Csak, hogy egy kicsit lássam a melltartóba bújtatott halmokat, vagy a csípőcsontját, melyre selymes bőre feszült. De végül meggyőztem magam, hogy ez nem túl jó ötlet, mert az teljesen biztos, hogy rosszul járnék, ha mégis elutasítana azután, hogy kiéhezve berontottam a fürdőszobába.
Az kulcslyuk kísértetiesen kezdett valami másra hasonlítani, és rájöttem, hogy teljesen megkattantam ettől a lánytól.
Inkább a szobámba vonultam, hogy ne csináljak semmi őrültséget. De a helyzet itt sem lett jobb. Képtelen voltam az ágyra nézni, de mikor a falat tüntettem ki figyelmemmel, ismét megjelentek a vágyképeim, melyekben Lanát a falnak passzírozva csókolom. Most bezzeg nem maradt el testem reakciója, ezért kapkodva lengébb nadrágért nyúltam.
Mikor már kész voltam, Lana édesen félénk hangja szólított a nevemen.
- Itt vagyok bent. Nyugodtan gyere be! – biztosítottam, mire bátortalanul belépett a szobámba. Na, most örültem a lengébb nadrágnak. Elképzelni sem tudtam izgatóbbat, mint azt, hogy itt áll a szobámban egy ilyen észbontóan kívánatos lány, és a melleinek felső ívei félig szabadon vannak hagyva. Gondolatban adtam magamnak egy pacsit, amiért ilyen szépen kiválasztottam ezt a pólót. Nem kellett csalódnom, mert a mellei is szeplősek voltak, amely hatalmas nyelésre késztetett.
- Csinos vagy – mondtam illedelmesen, pedig valami más kívánkozott a nyelvemre. Mikor a póló lejjebb csúszott, megláttam, hogy piros melltartó van rajta. Ez pedig esztelen dolgokra késztetett.
- Köszi. – Valahonnan távolról halottam, hogy megköszöni a bókomat, de ekkor már azon voltam, hogy a pólómat lerángassam magamról. De még mielőtt felé léptem volna, hogy a rajta lévő ruhákkal is ezt tegyem, megláttam a rémül szemeit. Csalódottan vettem tudomásul, hogy maradnom kell a „lassú víz, partot mos” elméletnél.
- Csak koszos volt a pólóm, és gondoltam átveszem – mondtam azt, ami eszembe jutott. Bár ez nagy hülyeség volt, mert nem is volt piszkos a ruhadarab, de szerencsémre Lana semmit sem vett észre elbizonytalanodásomból, mert a testemet fürkészte. A kiscsaj nem könnyítette meg a helyzetemet. Végül kába tekintettel megrántotta keskeny vállát.
Felvettem egy másik pólót, bár nagyon nehezemre esett. Inkább léptem volna oda, és csókoltam volna addig Lanát, míg levegővel bírjuk.
- Biztos, hogy nem baj, hogy kölcsönadtad a tesód pólóját? – kérdezte félénken. Majdnem rávágtam, hogy „De, nagy baj, mert máskülönben már meztelen lennél!”, de végül elfojtottam a kikívánkozó mondatot.
- Dehogyis! Kaitlyn nagyon jó fej! – mondtam végül, bár most mindkét állításról az ellenkezőjét gondoltam.
- Rendben – mondta, de az én gondolataim már visszatértek a testére.
- Miért nem teszed le azt a könyvet? – Még mást is kérdeztem volna. Talán a második kérdésem arra vonatkozott volna, hogy nincs-e túl sok ruha rajta. De végül visszafogtam magamat, mint ma már sokadjára. Végignéztem kívánatos testén, és a csípőjéről átsiklott a tekintetem a könyvre. Valahonnan ismerős volt a borítója, de jelen pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy inkább engem szorongasson apró kezeivel.
Közelebb jött, de csak a könyvét tette le az éjjeli asztalra, azonban ahogy lehajolt, még kívánatosabb belátás nyílott a melleire, mint hittem.
Elpattant a vékony húr, melyet ez a lány már azóta pengetett, hogy megláttam. Hirtelen felindulásból megragadtam, és lerántottam magammal az ágyra. A fenébe a lassú, megfontolt közeledéssel! – gondoltam.
Először rögtön le akartam támadni, de végül rájöttem, hogy elég előnytelen helyzetben vagyunk az ágyon. Semmi esélyem nem volt, hogy erőszak nélkül furakodjak a ruhái alá. Azt pedig nem akartam.
Ezért csiklandozni kezdtem, mire felkacagott. Annyira jó volt hallgatni, hogy még magamnak is megengedtem egy kis nevetést. A teste rángatózott, amely elég erotikusan hatott kiéhezett testemre, így végül abbahagytam a csikizését. Elégedetten gondoltam, hogy bejött a tervem, mert az egyik lába az enyéim között volt, ami egyet jelentett azzal, hogy az én lábam is igen közel került az intim pontjához. De sajnos ennél közelebb nem furakodhattam, mert a testem még mindig bizonyította vágyamat. Józan eszem ismét visszatért, és lassúságra sarkalt. Lana mozgolódni kezdett, és nagy volt az esélye, hogy a testem lebuktat, ezért összeszorítottam a lábát az enyéimmel, hogy hagyja abba, míg kezem lassan besiklott a pólója alá.
Az arcán átsuhant a döbbenet, melyen mosolyognom kellett, és úgy tűn, hogy rájött, mire megy ki a játék. Azonban ezt nem várt reakció követte.
Legnagyobb meglepetésemre megkért, hogy eresszem el, és miután ezt kábán megtettem, kirohant a szobámból. Még utána kiabálva bocsánatot kértem, de ekkor már a lépcsőnél járt.
- Nem akartam semmi rosszat csinálni – követtem a földszintre. De ezt neki is tudni kellett. Látszott rajta, hogy akarja. Annyira tisztán kivehető volt a szemeimben lévő vágy, hogy most teljen összezavart. Miért tiltakozik, ha akarja?
Dühös tekintettel felém fordul, és már szóra nyitotta csókolnivaló ajkait, mikor a bejárati ajtóban megjelent a családom és több mint valószínű, hogy Lana szülei és testvére.
Abban a pillanatban megbántam, hogy nem lestem be azon az átkozott kulcslyukon…
