Itt a friss! :D
És egy nagyon rossz hír: mivel kezdődik a suli, más néven a purgatórium, nagyon kevés időm lesz írni, főleg az első 2 és fél hónapban, mert tanfolyamokra is fogok járni… :S Szóval azt szeretném mondani, hogy nem akarom szüneteltetni a blogot, de írni sem fogok tudni… Tehát a türelmeteket kérem, és majd megpróbálok néha egy-egy fejit összehozni! :)
Szeretlek titeket és sok szerencsét az iskolához!
16. „Csak az enyém!”:
Összezavarodva néztem rá, de mikor megértettem, hogy nem akar tőlem semmit, keserűen elmosolyodtam. Egy barom vagyok.
Igyekeztem nem a mardosó érzésre figyelni a mellkasomban. Mondhatni szarul éreztem magamat. Képes voltam elhinni neki, hogy szimplán csak a biztonságérzete miatt utasított vissza.
Fogalmam sincsen, hogy miért, de meg voltam sértve, ezért inkább elkezdtem kifelé úszni a tengerből.
- Riley! – Hallottam meg nagyon halkan a nevemet, de nem fordultam vissza.
Megpróbáltam a felgyülemlett energiámat az úszással levezetni, ami mondhatni nehezebb és unalmasabb volt, mint gondoltam.
Mikor kiértem a partra szerencsére senki sem volt a leterített plédünkön. Félszemmel láttam, hogy a többiek a vízben játszottak, de igyekeztem úgy tenni, mintha észre sem vettem volna őket.
Vizesen meglehetősen hideg volt, mert a szél fújt, de most örültem ennek. Így nem gondoltam arra, hogy mennyire fájt, amit Lana csinált velem. És arra sem, hogy kielégületlen maradtam.
Végig feküdtem a törölközőmön, és csak bámultam felfelé. Hol a Napot néztem – mit sem törődve a káros hatásaival -, hol a fölöttem úszó felhőket, és arra gondoltam, hogy nem bánnám, ha hirtelen ítéletidő következne be. De sajnos ugyanolyan tiszta maradt az ég, és a bárányfelhők csak nem akartak elsötétülni.
Elaludtam – jöttem rá, mikor kinyitottam a szemeimet és azt éreztem, hogy meg fogok vakulni a fénytől. Dühösen szusszantottam egyet, és az oldalamra fordultam.
Tovább akartam aludni, de azért csak kinyitottam a szemeimet. Bár ne tettem volna.
Ahogy végignéztem a part vonalán, megakadt a szemem valakin, vagyis valakiken. És a többes szám volt az, amin kiakadtam.
Lana – az én Lanám – egy sráccal beszélgetett. Még férfi szempontból is ocsmány volt az a kis féreg, aki olyan közel ült hozzá, hogy a combjaik szinte összeértek.
Dühös voltam és kétségbeesett, és még éreztem valamit, de arra már nem tudtam figyelni, mert sietősen felpattantam. Láttam, hogy a szüleim még mindig a vízben pancsoltak, de nem tartottam fontosnak, hogy szóljak nekik, elhúztam.
Így hát csak felkaptam az egyik kulcsot, és megindultam a szálloda felé. Össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy ne kezdjek üvölteni. Annyira fájt a mellkasom, hogy azt hittem, menten belehalok. Olyan volt, mintha kést döftek volna a szívembe, és ezt nem képletesen értettem.
Mikor felértem arra az emeletre, ahol a szobánk volt, idegesen végig trappoltam a folyosón, majd bevágtam az ajtót magam mögött.
Azt gondoltam, hogy majd jobb lesz itt, ahol nem látom őket. De rá kellett jönnöm, hogy rosszabb lett, sokkal rosszabb.
Így nem tudtam, hogy mit csinálhatnak, lehet, hogy az a kretén, szeplős balfasz már rég a nyelvét nyomja le Lana torkán.
Azért igyekeztem meggyőzni magamat, hogy Lana nem engedné ezt. Vagy talán… Nem akartam gondolkozni, de éreztem, hogy nem bírok magammal. Beleütöttem az öklömet a falba, hogy majd talán az elterelni a gondolataimat egy kicsit.
Mondhatni bejött, mert már nem azon agyaltam, hogy Lana kivel mit csinálhat, hanem ugrálva káromkodtam, mert szinte biztos voltam benne, hogy megzúzódott a kezem.
Jó, talán túlzás volt a megzúzódás, de minden esetre jó ötletnek tűnt, hogy bűntudatot ébresszek vele Lanában.
Végül sajgó kézzel ledőltem az ágyamra, és megpróbáltam észérveket felhozni, hogy miért ne menjek és verjem be a kis pöcs képét, aki az én csajomra pályázik.
Nem észérvekre kellett volna számítanom, mert azok tisztán bizonyították, hogy nem volt igazam. Lana nem volt az én csajom, így akárki szemet vethetett rá.
A másik dolog, amiről meg kellett győznöm magam, hogy nem lenne jó ötlet, ha egy másik csajjal feküdnék le. Nem akartam ezt a lehetőséget.
Aztán mégis felmerült bennem, hogy talán így Lana is érezné, hogy nekem milyen volt, mikor megláttam azzal a…
A csengő hangja megszakította a magamban folytatott káromkodást, és hirtelen feleszméltem, hogy talán mégsem volt jó ötlet pont a szállodai szobában elbújnom.
Ahogy elnéztem a helyiséget, tuti biztos, hogy még nem járt itt a takarítónő, és pechemre valaki nagyon sürgősen bebocsájtást kért, és gyanítottam, hogy ő az.
Aztán, amikor már a kilincset nyomtam lefelé, eszembe jutott, hogy a takarítónőnek van kulcsa. De ekkor már nyitva volt az ajtó, és Lana állt előttem fürdőruhában.
Nem akartam elidőzni a formás mellein, de képtelen voltam levenni a szemeimet róla.
- Mi a baj? – kérdezte halkan, mire felnéztem rá. Még ő kérdezi?
- Mi lenne? – morogtam vissza gorombán.
- Miért jöttél fel? – mutatott körbe.
- Mi lenne, ha megkönnyítenéd a helyzetemet, és elhúznál? – emeltem fel a hangomat, mire kimeredtek a szemei.
- Mérges vagy rám?
- Miért lennék? – folytattam a kérdés párbajt.
- Nem tudom – sóhajtott végül bosszúsan. – Nem értelek.
- Nem értesz? – kezdtem kiabálni. Ezt nem igazán akartam, de teljesen bepöccentem attól, ahogy viselkedett. – Engeded, hogy szívogassam a melleidet, aztán meg visszautasítasz, és egy másik sráccal édelegsz a parton. Nem tudom, miért lennék mérges rád. Nincs is okom rá, igaz?
- Nem édelegtem vele – ellenkezett lehajtott fejjel.
- Nem érdekel – halkítottam le a hangomat, mire rám nézett. - Már te sem érdekelsz. Csinálj, amit akarsz!
Hosszú percekig nézett rám, de én csak nem szólaltam meg. Amikor kimondtam a szavakat, teljesen komolyan is gondoltam őket, de ahogy teltek a percek, rájöttem, hogy a legnagyobb hazugságot nyögtem ki, amelyet csak lehetett.
Nem volt igaz, hogy nem érdekelt. És azt akartam, hogy ne csináljon ostobaságot, szóval arra vágytam, hogy velem legyen, szeretkezzen velem sokat és ne törődjön más férfiakkal.
- Te féltékeny vagy? – fakadt ki Lana végül döbbenten.
- Dehogy is! – vágtam rá rögtön, ami túlságosan feltűnő volt. Magamnak sohasem vallottam volna be, de igaza volt. Rohadtul féltékeny voltam.
- Tényleg féltékeny vagy? – kérdezte ismét.
- Nem – fordítottam neki hátat, de aztán a földbegyökerezett a lábam, mert megéreztem a forró kezeket végig simítani a hátamon, majd az ajtó csapódását.
- Ez… - kereste a szavakat – nagyon… aranyos.
- Lana, hagyj békén! – léptem el, hogy ne érezzem a tenyerét.
- Nem édelegtem vele – ismételte magát, és elém lépett. – Azt vártam, hogy felébredj, és beszélni tudjak veled.
- Miért? – kerekedtek ki a szemeim.
- Mert adni akartam neked valamit. – Vissza kellett fognom a nyögésemet, amikor átölelte a derekamat. Éreztem, hogy az orra súrolta a meztelen mellkasomat, és ez nem tett jót délebbi testtájamra.
- Mit? – Elég gáz, de a hangom remegett. Még sohasem viselkedett Lana ennyire kihívóan velem, és ez nagyon is tetszett volna, ha nem éppen tíz perccel ezelőtt láttam volna egy másik sráccal. Nem akartam papucs lenni, aki bármit megenged a szerelmének.
- Ezt – sóhajtotta, és éreztem, hogy a teste megemelkedett, és az ajkait rányomta az enyémekre. És ennyi. Nem tett mást, csak szájon puszilt, de ez épp elég volt ahhoz, hogy meginogjak.
- Miért csinálod ezt velem? – kérdeztem dühösen, és két kezem közé fogtam az arcát. Csókolni akartam addig, amíg könyörögni nem kezd, hogy szeretkezzem vele.
- Várj! – figyelmeztetett, amikor már majdnem elértem a csodás száját. – Beszélni akarok veled!
- Nem akarok beszélgetni – markoltam meg a fenekét, és hirtelen nagyon jó ötletnek találtam, hogy nem vett magára plusz ruhát.
- De ez fontos! – sóhajtotta rekedtesen, mire hátrébb húzódtam. Kezdett nagyon rossz érzésem lenni.
- Mi az a nagyon fontos? – ültem le az egyik fotelre, és a rajta lévő párnát az ölembe tettem. Enyhén szólva zavarba ejtette Lanát a merevedésem.
- Beszélnünk kell rólunk – mutatott rám, aztán magára. Sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ha csak ennyi, akkor mehetsz is! – Meglepetten hőkölt hátra attól, amit mondtam. Nem számított rá. – Szerelmes vagyok beléd, nem tudok ellene mit tenni!
- Tudom – sóhajtott fel ismét. Meglehetősen furcsa beszélgetés volt. Lana fürdőruhában és én is, ráadásul totál be voltam indulva.
- Lana, hagyjuk ezt! – morogtam sértetten. Azért mást is mondhatott volna, mint, hogy tudom.
- De nem akarom hagyni! – toporzékolt, nagyon igyekeztem visszatartanom a nevetésemet. Édes volt. – Beszélni akarok veled, csak nem tudom, hogyan kezdjem.
- Mondjuk az elején – túrtam idegesen a hajamba. Mondhatni lett volna más ötletem arra, hogy elüssük az időt, és azt az ágyékom is inkább szorgalmazta, mint a beszélgetést.
- Szóval nem tudtam, hogy mit érzek, és még most sem tudom – mondta, mire érdekelni kezdett, hogy mire akar kilyukadni. – De rájöttem, hogy ezt nem csinálhatom veled!
- Tényleg? – kerekedtek ki a szemeim. A hasam idegesen összeszűkült.
- Igen – bólintott, miközben egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát.
- És? – sürgettem.
- Szóval szeretek veled lenni, és szeretek veled… - hallgatott el, miközben az arca kipirult – szerelmeskedni…
- Lana, ezt eddig is tudtam! – hunytam le a szemeimet, hogy lenyugtassam magamat. Nem tett ez jót nekem. Még mindig vágytam rá, de ő csak húzta az időt.
- De nem engeded, hogy befejezzem! – rótt meg, és láttam rajta, hogy ez neki is nehéz, és még nagyon bizonytalan. – Szóval szeretlek téged, de még nem úgy, mint te engem. – Azt mondta, hogy még! – ujjongtam magamban, mint egy kis liba.
- Szóval? – siettettem ismét. Nem akartam magamat semmibe belelovalni, még mielőtt megtudom a részleteket.
- Szóval… próbáljuk ki… együtt…
- Úgy érted, hogy járjunk? – kérdeztem szélesen vigyorogva. Képtelen voltam elhinni, hogy ez most tényleg megtörténik, ezért megcsíptem magamat. Lana lesütötte a szemeit, és bólintott. – Szeretlek! – siettem oda hozzá, és felemeltem a levegőbe, úgy pörgettem körbe.
- Riley! – visította, mert meglepte heves kitörésen. Nem érdekelt, mert végre az enyém volt. Csak az enyém! Most már igényt tarthattam rá. Simán beverhettem annak a képét, aki csak rá nézett, mert most már hozzám tartozott. Csakis hozzám!
- Szeretlek! – öleltem magamhoz, és ő is szorosan átfogta a derekamat. Olyan jó érzés volt.
- Érzem – nevette el magát végül, és egy csókot nyomott a hasamra.
- Miért döntöttél így? – kérdeztem végül, és ringatni kezdtem. Már hosszú perceken keresztül álltunk ölelkezve, de valamiért most, hogy már tudtam, akármikor megkaphatom, a vágyam csillapodott. Örültem ennek, mert nem akartam azzal elijeszteni Lanát, hogy folyamatosan a szexre kényszerítem. Bár nem hiszem, hogy ilyen módszerekhez kellene folyamodnom…
- Nem tudom –nézett fel rám. – Talán azért, mert nem akarlak elveszíteni. Tényleg szeretlek, de még nem tudom pontosan, hogy hogyan.
- Megbízhatsz bennem! – Valamiért nagyon fontosnak tartottam, hogy ezt közöljem vele.
- Tudom – mosolygott rám. – De akkor is félek!
- Mitől? – ringattam tovább, és egy csókot nyomtam a homlokára. Most olyan jó volt minden. Olyan nyugodt és szerelmes… Legalábbis a részemről.
- Te vagy az első barátom, és nem akarom elrontani – temette az arcát a mellkasomba szégyenlősen.
- Nem fogod elrontani – nevettem el magamat. Már a gondolat is hülyeség volt. – Épp így vagy tökéletes! Nem kell változnod!
- Az jó, mert egyébként sem változtam volna meg! – vigyorogott rám. – Ugyanaz a dilis, hisztis, könyvmoly leszek, mint voltam.
- Vagyis az az imádnivaló, gyönyörű és okos lány, akibe beleszerettem – helyesbítettem.
- Te tényleg szeretsz engem? – nézett fel rám hitetlenkedve, mire megforgattam a szemeimet.
- Nem olyan nehéz, hidd el! – csókoltam meg finoman az ajkait. El akartam húzódni, hogy még beszélgethessünk, de nem engedte. Most ő volt, aki sokkal hevesebb volt.
Szinte tépte a számat, de nem zavart. Elengedtem magamat, és hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar. Viszont meglepődtem, mikor a keze besiklott a fürdőnadrágomba.
- Ki vagy te? – kérdeztem megszakítva a csókot.
- Rossz? – riadt meg, és ki akarta venni a kezét.
- Dehogy! – nyögtem, és elkaptam a könyökét. Ismét simogatni kezdett, mire le kellett hunyom a szemeimet. Nyöszörögni kezdtem, és most én húztam el a kezét az ágyékomtól.
- Mi a baj? – sóhajtotta.
- Semmi, csak… - nem tudtam folytatni. – Gyere! Fürödjünk meg!
Szótlanul követett a fürdőszobába, ahol ismét nekiestem. Ott csókoltam, ahol, értem, és éreztem, hogy egyre többször remegett meg az érintésemtől.
Azt akartam, hogy először ő kapjon meg mindent. Én még várhattam…
- Mit fogunk mondani anyuéknak? – kérdezte elszakadva tőlem.
- Nem tudom – feleltem, és a nyelvemet végigvezettem a nyakán. Élveztem, hogy megremegett.
- Riley! – szólt rám, mert nem tetszett neki, hogy nem figyeltem rá. Pedig tévedett, rajta kívül semmire nem tudtam koncentrálni.
- Nem tudom – ismételtem magamat, és kicsit távolabb húzódtam, hogy ne rohanjam le megint. – Talán azt, hogy szeretlek és járunk.
- Csak így? – kerekedtek ki a szemei.
- Miért? Hogyan mondjam el nekik, hogy nekik van a legcsodásabb lányuk? – mosolyogtam rá, és azt figyeltem, hogy az arca, hogy elvörösödött attól, amit mondtam neki.
- Komolyan kérdeztem – nézett rám csúnyán, amelyet ismét csak egy mosollyal jutalmaztam.
- Én is – feleltem, és ismét megcsókoltam. De csak egy apró puszit nyomtam az alsó ajkára. – Szeretlek! És most már csak az enyém vagy!
Azt gondoltam, hogy ezt hiba volt kimondanom, mert sokan megrémülnek attól, ha valaki csak magának akarja őket, de Lana nem volt ilyen.
Az arca még vörösebb lett, de édesen elmosolyodott. Annyira gyönyörű volt, hogy csak nézni tudtam a szeplős arcát és a nagy, zöld szemeit.
Ahogy néztem őt, eszembe jutott, hogy Lana szemüveges volt, de most nyoma sem volt annak a keretes borzalomnak. Nem mintha csúfította volna az imádott lány szépségét, de azért elég súlyos gondokat okozott a csókolózásnál.
De még mielőtt megszólalhattam volna, Lana közbevágott.
- Csak a tiéd! – mondta, miközben a kezeivel átkulcsolta a nyakamat.
Úgy vigyoroghattam, mint egy idióta, de nem érdekelt. Kimondta, amire vágytam, és ez épp elég volt, annak ellenére, hogy tudtam, nem biztos, hogy szerelmes belém.
- Csak az enyém! – mosolyogtam rá. Rányomta az ajkait az enyémekre, és éreztem, hogy a kezei végig siklottak a hátamon. Kirázott a hideg és a meleg is egyszerre.
A feneke alá nyúltam, és igyekeztem elég finomat a férfiasságomhoz húzni őt, nem pedig odarántani, mint aki csak egy numerát akar. Én jóval többet akartam.
De Lana ahelyett, hogy nyugodtan tűrte volna ténykedésemet, átkulcsolta a derekamat a lábaival, és olyan szorosan húzott magához, hogy felnyögtem a sóvárgástól és a fájdalomtól.
- Bocsi!- suttogta bele a számba.
Nem válaszoltam rá, hanem a lehajtott wc tetőre ültem, és úgy igazgattam Lanát, hogy akár itt is a magamévá tudjam tenni.
Igaz, azt ígértem neki, hogy fürdünk egyet, de ez abban a pillanatban nem érdekelt. Minél hamarabb érezni akartam őt.
Ezért is bontottam ki mindenfajta finomkodás nélkül a fürdőruha fölsőjét, és végig simítva a ruhadarab nyomvonalát, húztam magamhoz közelebb.
Aztán meghallottam a kiáltást, amitől lemerevedtem.
Lebuktunk!
