Hát itt a fejezet, de szerintem nem lett túl fényes! :( Mindegy, majd ti eldöntitek! :) Köszönöm szépen a szurkolást a vizsgához, még nem tudom az eredményét, de ha meg lesz, jelzem nektek, persze, ha érdekel titeket. :$
A másik oldalon nem tudom, hogy mikor lesz friss, de igyekszem ott is frisselni! :$ És nagyon szépen köszönöm a díjakat! :))) <3
Jó olvasgatást! :)
18. Semmitmondó szenvedély:
A szüleink meglepően fogadták a kapcsolatunkat. Riley volt olyan édes, és elmondta, hogy járunk, így nekem csak bájosan mosolyognom kellett hozzá.
Anya Rileyéval együtt ujjongott, míg apa szúrós szemekkel nézett a fiúmra. Ez annyira nem tetszett! Sohasem voltam jó az apa-lánya dologban. Kifejezettem frusztrált a dolog. Azonban Rileyt cseppet sem zavarta. Ő csak vigyorgott, mint a tejbe tök, és állta az apukája szidalmait.
Persze Mr. Phillips másmilyen szavakat is használhatott volna Rileyre, de egész finoman fogalmazott. A lecseszés tárgya az volt, hogy Riley biztos miattam volt ilyen cinikus és elviselhetetlen a napokban. Azt kérte szeretett fiától, hogy többet ne csináljon ilyet velük, és legyen kedves hozzám.
Én viszont nem akartam ezt. Riley már így is túl kedves volt, és a bűntudatom egyre nagyobb lett.
„Nemes” cél érdekében mentem bele a járásba, de a hazugság nem volt nemes. Egyáltalán nem tartozott azok közé a dolgok közé, amelyeket a Rileyval való járásomtól vártam.
A legfontosabb pont a szex volt. Minél több időt akartam ezzel foglalkozni.
Volt több része is a terveimnek, de azokat mindig elfelejtettem, mert az első pont mindig felülírta a többit.
- Egész jól fogadták! – mosolyogtam rá, mikor bekísért a szobájába. Egyedül voltunk, mivel a szüleink elmentek valami utcabálba, és Kaitlyn pedig a mi lakórészünkben vigyázott a húgainkra. Nem kicsit volt feltűnő, hogy szándékosan hagytak minket magunkra.
- Ja – felelte, és pedig megforgattam a szemeimet a bő válasza miatt. – Mit akarsz csinálni?
- Ezt hogy érted? – Hülyeség volt feltenni a kérdést, hiszen mindkettőnk számára nyilvánvaló volt, hogy mit akarunk. És az is hülyeség volt, hogy egyszerűen nem vágtam rá, hogy szeretkezni akarok vele. De nem is kellett, mert az arcom vörössége mindent elárult.
- Gyönyörű vagy – lehelte, és közelebb hajolt az arcomhoz. Ő is gyönyörű volt a csillogóan fekete szemeivel, és a kócos hajával. De ezt persze nem mondhattam el neki. Nagyon hülyén jött volna ki.
Nem csókolt meg, pedig én már remegtem azért, hogy megérintsen. A nyakamhoz hajolt, és a lélegzetével ingerelte a bőrömet. Kirázott a hideg. A vágyakozás a testemben egyre erősebb volt, mivel Riley lélegzete hidegen hatott a felforrósodott bőrömre.
Aztán közelebb hajolt, és a fogai közé csippentette a bőrömet. Felnyögtem, és szorosan átkaroltam a nyakát. Szinte hozzápréseltem a száját a nyakamhoz, amely cseppet sem volt romantikus, de erre vágytam.
Szerencsére Riley értette a célzást, és fenekemnél fogva feljebb emelt, így a lábaimat a dereka köré tudtam kulcsolni. A fejemet pedig hátrahajtottam, és hagytam, hogy a nyelve végigjárja a nyakam oldalát. Görcsbe rándult a hasam, ahogy a kezei is elkezdtek a testemen kalandozni.
A jobbjának első útja a fenekemre vezetett. Az egyik kezével tartott, de addig a másik végtagja a fenekemet simogatta, és néha-néha előrébb is csúszott a varrás nyomán. Végül már szinte csak ott érintett, mert miután megbizonyosodott róla, hogy nincs ellenemre, egyre bátrabb lett.
Nem volt okom, hogy tiltakozzak. Nem csináltunk semmi tilosat. A barátnője voltam, ráadásul a szüleink is pontosan tudták, hogy mit csinálunk ebben a pillanatban. Egy századmásodpercre elgondolkoztam, hogy vajon miért mentek bele ebbe az egészbe ilyen könnyedén. Aztán eszembe jutott, hogy talán azért mert tizenhét évesen alighanem megengedettek az ilyen dolgok. Sőt nem is megengedett, hanem természetes volt.
A következő pillanatban az ágyon találtam magamat, miközben Riley gyorsan próbált megszabadulni a pólómtól. Már túlléptem azon, hogy szégyenlősködjek, de még mindig volt bennem egy kis tartás, hogy mi lesz, ha Riley szeme kitisztul, és undorodva taszít el magától.
De nem ez történt. Szárazon nyelt egyet, ahogy meglátta a piros melltartómat. Nem volt benne semmi szexi, sőt inkább volt gyerekes. Garfield feje díszelgett rajta, és egy pillanatra megijedtem, hogy ez majd lelohasztja a lelkesedését, de csak elvigyorodott. A tekintetével inkább a mellem felső ívét tüntette ki.
- Imádom a szeplőidet – sóhajtotta, és a kezeivel megsimogatta az arcomat. Elvörösödve mosolyodtam el azon, amit mondott. Határozottan kezdtem kedvelni a szeplőimet.
A keze viszont tovább vándorolt, és végig simítva a testemen – különösen a melleimen – elérte a farmerom gombját. Gondolkozás nélkül kapcsolta ki, és felállt, hogy le tudja rólam húzni a nadrágot.
Miután sikerrel járt, magát is meg akarta szabadítani a ruháktól, de valami oknál fogva, ezt a feladatot én akartam véghezvinni. Így felültem az ágyon, és a szélére csúsztam, hogy a bútor előtt vetkőző barátomat megállítsam.
Feltérdeltem, mire megállta a keze, és csillogó szemeit rám függesztette. Így is elé zavarban voltam, nem még akkor, amikor Riley szemei megvillantam. Igyekeztem nem törődni az arcomat elöntő forrósággal, és megragadtam a pólója szélét. Lassan felfelé kezdtem húzni, de mivel nem értem fel, ezért feltérdeltem, így az arcunk egy magasságba került. Kihívóan felhívta a szemöldökét, és közelebb hajolva megnyalta az ajkamat. Úgy voltam vele, ha már azért kezdtem el járni Rileyval, hogy szeretkezzek vele, akkor csináljam rendesen.
Ezért én is kinyújtottam a nyelvemet, így kezdetét vette egy nagyon is nedves és érzéki csók.
- Hűha – nyögött fel Riley, mikor elhúzódtam tőle levegőért. Csak elvigyorodtam, és lehúztam róla a pólóját.
Miután megszabadultunk a ruhadarabtól, visszamosolygott rám, és az övéhez nyúlt. De megakadályoztam, mert a nyakához hajoltam, és csókolgatni kezdtem a bőrét.
Végre leeshetett neki, hogy mik a szándékaim, mert a kezeit elvette a nadrágjától, és szabad utat engedett nekem.
Apró nedves csókokat nyomtam a mellkasára, miközben a hasát simogattam. Imádtam, ahogy az izmok megremegtek a kezeim alatt.
Mikor aztán az ajkaim eljutottak a hasához, édesen felnyögött és beletúrt a hajamba. A hirtelen jött bátorságom segített benne, hogy mindenféle megingás nélkül kapcsoljam ki az övét, és húzzam le a sliccét.
Nyeltem egyet, amikor megláttam azt, hogy kíván. Örültem ennek, és még bátrabb lettem. Így csak egyszerűen letoltam róla a nadrágot, és beakasztottam a fogamat az alsója gumírozott részébe.
Riley nyögött egy hatalmasat, majd a következő pillanatban már az ágyhoz nyomott, miközben szétfeszítette a lábaimat, és közéjük furakodott.
Egyáltalán nem volt gyengéd, sőt úgy viselkedett, mint egy dúvad. Tele volt energiával, és a heves mozdulataiból csak azt tudtam kivenni, hogy a testem minden részét végig nyalta.
Éreztem, hogy az arcom vörös a vágytól, és ezt az érzést még tovább fűtötte, hogy Riley kiszabadította a melleimet a melltartómból, és úgy falta őket, mintha meg akarna enni. Ez a gondolat tetszett.
Hevessége ellenére nagyon alapos munkát végzett. A felsőtestem minden centijét végig csókolta. Megremegett a hasam, amikor a bugyim vonalát az orrával érintette meg. Ezt észrevette, és felnézett rám, majd féloldalasan elmosolyodott.
Lejjebb csúszott, és lehúzta a ruhadarabot, majd csókolgatni kezdte a térdemet. Olyan elemi erővel csapott fejen a vágy, hogy arra vágyom, hogy Riley nyelve mindenhol hozzám érjen, hogy megijedtem magamtól.
Reméltem, hogy Riley tovább halad, és az ajkai az enyémekkel találkoznak, nem pedig más testrészemmel.
De ahogy a belső combomon csúszott felfelé a nyelve, eléggé lehetetlennek tűnt, hogy a kívánságom teljesüljön.
Mikor aztán ott hozzámért, megugrottam, és el akartam tőle húzódni. Számíthatott rá, mert megragadta a combjaimat, és egy milliméterrel sem kerültem távolabb tőle, sőt inkább egyre közelebb vont magához.
- Mi a baj? – kérdezte, és a lélegzete csiklandozott odalent. Nyeltem egy nagyot.
- Nem kell ezt csinálnod! – Ismét tettem egy kísérletet a megszabadulásomra, de Riley kezei nem engedtek sehová.
- Bíz bennem! – mosolyodott el azzal az őszinte mosolyával. – Tetszeni fog!
El akartam még mondani, hogy nem azért akartam megállítani, mert attól tartottam, hogy nem fog tetszeni, de a következő percekben a nyögéseken kívül nem jött ki más a torkomon. Természetesen Rileynak igaza volt.
Imádtam a nyelvének minden mozdulatát, és imádtam, hogy hagyta, hogy a haját simogassam miközben kényeztetett.
Leírhatatlan érzés volt, és mikor abbahagyta, még mindig kábult voltam, így minden összefolyt, amit még az éjszaka csináltunk. Csak arra emlékeztem, hogy még többet akarok Rileyból.
Az éjszaka közepén ébredtem fel. Rosszat álmodtam, és hevesen ziháltam. Próbáltam lenyugodni, de nehezebben ment, mint gondoltam.
A könnyeim patakokban folytak, és még mindig önkívületi állapotban voltam attól az álomtól, amire nem is emlékeztem.
Ki akartam mászni az ágyból, hogy ki tudjam bőgni magamat, de Riley kezei szorosan átöleltek.
Óvatosan mocorogni kezdtem, és éreztem, hogy a szorítás gyengül, és már előre örültem, hogy sikeresen kijutok a fürdőbe.
De túl előre tettem, mert aztán a kezei még szorosabban szorítottak magához.
- Nem szökhetsz meg tőlem! – sóhajtotta álmosan. – Az enyém vagy!
- Kérlek! – sírtam a fülébe, mire kipattantak a szemei.
- Mi a baj? – Furcsa volt, mert tényleg úgy tűnt, hogy aggódik. Vagy pedig csak túl jól játszotta meg magát.
- Csak rosszat álmodtam – sóhajtottam picsogva. Nem akartam, hogy félős libának tartson. Megint megpróbáltam kiszabadulni, de nem engedte.
- Nyugodj meg! - csókolta meg az arcomat. – Majd én vigyázok rád!
Hagyta, hogy a könnyeim végig folyjanak az arcán, majd a vállain. Ha a helyében lettem volna, nagyon idegesített volna ez az egész. De tényleg olyan volt, mintha nem bánná, hogy pátyolgatnia kell.
Teltek a percek, és lassan egyre álmosabb lettem, és a könnycsatornáim is kiapadtak.
- Szeretlek – suttogta valahonnan a fülem mellől. Nem viszonoztam a vallomását, de úgy éreztem, hogy talán én is képes lennék őt szeretni.
Teltek a hetek, és a kapcsolatom Rileyval egyre bonyolultabb lett.
Úgy éreztem, hogy soha nem fogok beleszeretni. Abban biztos voltam, hogy szerettem, mert jó érzés volt vele lenni. Sőt nagyon is kívántam őt. A nap minden percében hajlandó lettem volna vele lenni, de mégsem éreztem azt a hatalmas lángolást, mint amit érezni akartam.
Teljesen más volt, mint ahogy elképzeltem, ez olyan nyugodt és egyben szenvedélyes kapcsolat volt. Nem erre számítottam, és ez nem tetszett.
Riley meglepően türelmes volt. Sohasem kérdezett vissza, hogy miért nem mondom neki, szeretlek. A helyében és már őrjöngtem volna.
Összességében nem sok minden változott. Ugyanaz a könyvmoly voltam, mint eddig, csak az életem kiegészült a testiséggel. És utáltam ezt. Kezdett elegem lenni belőle. Én forró, hidegrázós, szenvedélyes, vad és túlfűtött szerelmet akartam. Olyat, amire azt mondhatom, hogy igen, ez a szerelem. Azt akartam, hogy igazán szerelmes legyek. Hogy ne akarjak Riley nélkül egy másodpercet sem tölteni.
Reméltem, hogy tényleg egyre többet fogok érezni iránta, de valami nem volt okés. Akármennyire akartam, nem szerettem őt.
A barátait pedig mondhatni rühelltem. Nem gondoltam, hogy az én hibám, de kétséget kizárólag szerepet játszottam benne én is, hogy nem szívleltük egymást. Ők nem kedveltek, mert nem voltam benne semmilyen cicimutogatós játékban, én pedig utáltam őket, mert szexista barmok voltak. Az egyetlen normális közülük Danis volt. Látszott rajta, hogy isteníti Sylviát, és ezért nem is akart a testemből többet látni, mint amennyit a ruháim megmutattak. És ez így volt jó!
A szobámban, hason feküdtem az ágyon, mikor valaki belecsókolt a nyakamba. Ijedten összerázkódtam, de csak Riley volt. Felnéztem rá, és próbáltam kitalálni, hogy miként jutott be hozzám, de nem tudtam, hogyan tegyem fel a kérdést. Mit keresel itt?- ez így nem lett volna túl kedves.
De szerencsére nem volt szükséges, mert kitalálta, hogy mire gondolok.
- Anyukád felengedett – suttogta, közben ajkaink összeértek. – Te pedig annyira elmerültél a könyvedben, hogy nem vettél észre.
- Bocsi! – sóhajtottam, mert a lehelete már elbódította az agyamat. Riley felnevetett, és azzal a lendülettel megcsókolt. Heves volt, szenvedélyes és édes. Nagyon édes!
Az ajakzsibbasztó csók közben elgondolkoztam azon, hogyha ez nem szerelem, akkor az milyen is lehet. Mi lehet az, ami többé varázsolja a testi vonzalmat és a barátságot? Nem tudtam választ találni rá.
Riley elszakadt az ajkamtól, és belenyalt a nyakamba. Megborzongtam tőle, de kénytelen voltam eltolni magamtól, amikor az ajkaival és a fogaival addig ügyeskedett, hogy a mellemet tudta csókolni.
- Tudod, hogy nem szabad! – próbálkoztam eltolni a fejét, mire rám nézett.
- Mit nem szabad? – kérdezte tágra nyílt, csillogó szemekkel. - Ezt? – És a kulcscsontomba csókolt, majd a nyelve végighaladt a nyakam vonalán. És végül az ajkaimon állt meg, nem tudtam nem engedni a kísértésnek. Hagytam, hogy a nyelve ismét irányítsa az enyémet.
Mikor végül befejeztük a csókcsatát, Riley mellém feküdt. Zihált, pont mint én. Neki is nehezére esett visszafognia magát, de kénytelen volt. Hiszen a természet közbeszólt, és mondhatni „megérkezett hozzám a Mikulás”.
- Gyere el velem bulizni! – Nézett végül rám. Az arca imádnivalóan piros volt, de a mondandója nem tetszett.
- Veled? – vontam fel a szemöldökömet, mire lesütötte a szemeit.
- Oké, páran ott lennének, de nem szemétkednének veled, ígérem!
- Ezt te sem hiszed el – fordultam a hátamra, és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést. Nem akartam menni, és nem volt semmilyen fegyver a kezében, amivel rávehetett volna, hogy változtassam meg a véleményemet.
De Riley nem így gondolta, mert átfordult, és fölém támaszkodott. Lefogta a kezeimet, így nem tudtam ellökni, és ez nagyon kiszolgáltatottá tett.
- Miért nem bízol bennem? – kérdezte, és a tekintete lángolt. De nem úgy, mint mikor kívánt és szeretkezni akart velem. Most a dühtől szikráztak a szemei.
- Nem ezt mondtam – fordítottam el a fejemet. Kezdtem megijedni, féltem, hogy rájön, mi az igazság a kapcsolatunkkal. Féltem, hogy rájön, hogy nem szeretem, és el fog hagyni. Nem akartam, hogy elhagyjon.
- De én ezt kérdeztem! – hajolt közelebb, és úgy ügyeskedett, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- Bízom benned! – sóhajtottam, mire megforgatta a szemeit.
- Nem hiszek neked! – nevetett fel keserűen. Nem akartam ezt a beszélgetést folytatni, gyorsan le akartam zárni.
- Csak nem akarok találkozni a barátaiddal. Nem kedvelem őket, és ha azt mondanák, hogy soha nem fogom őket többé látni, akkor ugrálva ujjonganék neki – szűrtem a szavakat a fogaim között, mert hirtelen elöntött a düh a barátai iránt. – Életemben nem találkoztam ennyi idiótával, annyira beképzeltek a semmire, hogy az felháborító. És soha-soha-soha nem akarom őket látni! Érted?
- Értem – morogta vissza, és legördült rólam. Dühös voltam, de nem rá, ezért sem akartam rajta kitölteni a bosszúmat.
Felálltam, hogy a fürdőben vizet fröcsköljek az arcomra. Az idegességemet még tetézte a nagy, nyári meleg.
De még mielőtt beérhettem volna a fürdőben, Riley hangja megállított, és a kérdésétől lefagytam.
