Bocsi Vikky, hogy nem küldtem el! :$ És kedves olvasóim: bocsi a késésért és a helyesírási hibákért! :$
7. Rossz döntés:
Mikor felébredtem, szinte az egész testem ólomsúlyú volt, és ezt annak köszönhettem, hogy az éjszaka meglehetősen keveset aludtam. Miután Riley elaludt, még nagyon sok ideig azon gondolkoztam, hogy vajon miért mondott nekem ilyeneket, de nem tudtam kitalálni egy lehetséges választ sem, ezért inkább nem is foglalkoztam ezzel. Azonban még így is nagyon sok időmbe került, hogy végre elálmosodjak.
Aztán mikor reggel felébredtem éreztem Riley testét mellettem, amitől begörcsölt a gyomrom. Forró érzés járta át e testemet, de aztán meghallottam a beszélgetést, amelyre valószínűleg felébredtem.
- Kaitlyn, fogd már be! – Hallottam meg Riley csitítgatását. – Fel fog ébredni!
- Kíváncsi vagyok, hogy mit csináltál vele, amiért ennyire kiütötte magát? – emelte fel a hangját Kaitlyn. – Na jó, nem akarom tudni! Hogy tehetted ezt? És miért ment Lana bele? Teljesen meg vagy kattanva?
- Körülbelül ötödszörre mondom el, hogy nem feküdtünk le!
- Ja, azért vagytok egy ágyban! – kezdett kiabálni Kaitlyn, mire már kénytelen voltam megmozdulni.
- Gratulálok! – morogta Riley.
Éreztem, hogy besüpped alattam az ágy aztán már csak azt hallottam, hogy Kaitlyn okoskodik.
- Lana, miért csináltad? Azt hittem, hogy te más vagy? – Na , ettől aztán tényleg bűntudatom lett. És még Riley is bepöccent.
- Oké, Kaitlyn fejezd be, beszélni akarok veled! – morogta Riley, és éreztem, hogy most udvariasan el kellene mennem.
- Akkor én elmegyek a mosdóba – morogtam sértetten, mert én is mérges voltam Kaitlynre. Olyanokat mondott, amelyeket nem tudott bizonyítani, és megsértett ezekkel.
Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet, majd rá sem pillantva a testvérpárra, kisétáltam Riley szobájából.
A fürdőbe mentem, és örültem, hogy útközben nem találkoztam senkivel. Így is épp elég kínosan éreztem magam, és az még csak tetőzte volna, ha találkozom Riley szüleivel.
Megnéztem az arcomat, ami zavarba ejtően csúnya volt. A kialvatlanságtól a szemeim felpüffedtek, és vörösek voltak, míg a szám vöröslött a tegnap esti csókolózástól.
Valamiért még rondábbnak éreztem magam, mint általában, és ez dühített.
Megmostam az arcomat, majd kiöblítettem a számat, a hajamat kicsit rendbe szedtem, és végül elindultam vissza Riley szobába.
Én tényleg nem akartam hallgatózni, de akaratlanul is meghallottam a Riley szobájából kiszűrődő beszélgetést.
- Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? – morogta Kaitlyn felháborodottan.
- Szóval engem nevezel felelőtlennek? – Hallatszott, hogy Riley nagyon ideges. – Jobb lenne, ha arra is figyelnél, amiket te rontottál el! Képtelen vagyok elhinni, hogy képes voltál felelősségre vonni Lanát, hogy lefeküdt velem! Ki vont téged felelősségre, mikor lefeküdtél Bennel, és tudtad, hogy van barátnője? Most tényleg képes vagy eljátszani a szentet, holott cseppet sem vagy az?
- Ehhez semmi közöd – mondta Kaitlyn sértetten. Csak pislogtam nagyokat, mert képtelen voltam elhinni ilyet Kaitlynről.
- Szerintem épp elég közöm van hozzá, mivel az egyik legjobb barátommal játszottál, és persze most, miután már nem kell azzal törődnöd, hogy esetleg boldog lehet a barátnőjével, teljesen hidegen hagy! Elárulnád, hogy miért játszod a jégkirálynőt? Vagy csak Sylvia idegesített ennyire? – Ezen nagyon meglepődtem, mert nagyon ismerős volt ez a név. Fogalmam sem volt, hogy honnan, de aztán nem tudtam a gondolataimba merülni, mert Kaitlyn fojtatta.
- Pont neked nincsen jogod abba beleszólni, hogy kivel fekszem le! Te már a fél város tini lányait ágyba vitted, és most itt a következő, akit csak használsz, majd eldobsz!
- Nem feküdtem le vele! – tagolta a szavakat Riley idegesen. – Egyébként ebbe nincsen beleszólásod, mert ez csak Lanára és rám tartozik. Ez az ő döntése, és én el fogom fogadni. És mielőtt azzal jönnél, hogy én is csak játszom vele, mint ahogy te Bennel, ez nem igaz!
- Ja, persze! – morogta Kaitlyn sértetten.
- Most komolyan Kaitlyn, úgy gondolod, hogy nem tudtam volna akár előző éjszaka rávenni, hogy feküdjön le velem? Te is látod, hogy mit érez irántam, könnyű lett volna, és mégsem tettem meg!
- Miért legyek benne biztos, hogy nem tetted meg? – szólt vissza Kaitlyn némileg nyugodtabb hangnemben.
- Csak nézz rá! Szerinted most lenne rajta ruha, ha megtörtént volna? Egész éjszaka ki sem engedtem volna alólam, ha belemegy a szexbe! – sóhajtott mélyet Riley. - Vagy ha nem hiszel nekem, kérdezd meg őt!
- Oké, hihetetlen, de tényleg nem feküdtél le vele! De akkor mit akarsz tőle? Mert nem akarom, hogy bántsd!
- Még én sem tudom, hogy mit akarok – motyogta Riley, de aztán helyesbített. – Vagyis azt tudom! Őt akarom mindenhogyan, de nem tudom, miért! De az teljesen biztos, hogy nem fogom bántani, nem akarom!
Ettől jóleső borzongás szaladt végig a gerincemen, és elérkezettnek láttam az időt, hogy végre bemenjek.
Valószínű, hogy nem is sejtették, hogy hallottam a beszélgetésük nagy részét, mert mikor beléptem, megilletődve pillantottak rám.
Rögtön lesütöttem a fejemet.
- Én… megyek – motyogta Kaitlyn halkan. Érződött rajta a bűntudat, de valószínűnek tartom, hogy túl büszke volt hozzá, hogy bocsánatot kérjen. Nem kimondottan zavart, mert tudtam, hogy én is hasonlóan cselekednék.
Kaitlyn kiviharzott a szobából, és én még mindig ott álltam megkövülten. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy mi lenne a helyes…
De aztán Riley eldöntötte, mert odasétált hozzám, és szájon csókolt.
Olyan természetes volt ez a mozdulat, hogy akaratlanul is belegondoltam, hogy milyen lenne, minden reggel ilyen csókokat kapni.
Először csak gyengéden csókolt, majd egyre hevesebb lett, és végül már az ajtónak nyomva találtam magam, miközben Riley keze az egyik combomat markolászta, és a csípőmet húzta az övéhez közelebb.
Annyira jó érzés volt, de mégis tudtam, hogy el kell tolnom magamtól, mert különben tényleg belemegyek egy egyéjszakás kalandba.
De még mielőtt akármit is tettem volna, Riley elhúzódott tőlem. A szemeim azonnal felpattantak a meglepetéstől.
Riley arca kissé elkínzott volt. Erősen az alsó ajkába harapott, és a szemöldökeit összehúzta. Elég furcsa látványt nyújtott, de aztán a vonásai ellágyultak, és mosolyogva nyitotta ki a szemeit.
- Jó reggelt! – vigyorgott rám elégedetten. Képtelen voltam nem visszavigyorogni.
- Jó reggelt! – ismételtem meg előző mondatát.
- Bocs, Kaitlyn miatt! Nem tudom, hogy mi baja van! – morogta, és mivel nem akartam a hangomból érződő sértettséggel elárulni magam, csak megrántottam a vállamat. Erre ismét szélesen elmosolyodott, és szorosan megölelt.
Igazából nagyon jó érzés volt a csupasz felsőtestéhez bújni, és beszívni a bőre illatát. Riley belecsókolt a hajamba, mire kirázott a hideg.
Elcsodálkoztam rajta, hogy milyen tökéletes, és hogy egész életemben arra vágytam, hogy egy ilyen srác mellett kössek ki. De végül mégis ki kellett, hogy ábrándítsam magamat, mert vissza kellett emlékeznem, hogyan ismertem meg Riley-t. Közel sem volt ennyire kedves és megértő. Már az első nap le akart velem feküdni, ami azért jót tett az önbizalmamnak, de az erkölcsi mércémet rendesen kiütötte.
- Hogy döntöttél? – kérdezte hirtelen, mire megmerevedtem a karjai között. Még fogalmam sem volt, hogy döntöttem.
- Nem hinném, hogy összeillenénk – nyögtem ki végül, ami abban a pillanatban eszembe jutott, csak hogy húzzam az időt.
- Lana, csak egy esélyt kérek! – nézett rám esdeklőn, ami minden volt csak nem tisztességes. – Egy próba, semmi több! És ha nem akarod, akkor hozzád sem érek!
- És ha akarom? – kérdeztem vissza dühösen.
- Az a te döntésed - mosolygott rám furcsán izgatott tekintettel. - Azt csinálunk, amit akarsz!
- És ha most azt mondanám, hogy le akarok veled feküdni, akkor velem lennél? - sziszegtem dühösen a szavakat, de Riley nagyon félreérthette a reakciómat.
- Akkor szexelnénk! Lana, ebben nincsen semmi rossz! - Azzal megcsókolt, és még tiltakozni sem volt időm.
A nyelve utat tört magának, és birtokba vette az ajkaimat. A keze belemarkolt a fenekembe, és szorosan az altestéhez húzta az enyémet.
Tudtam, hogy a férfiak igen élénkek reggelente, ezért nem tudtam eldönteni, hogy ez nekem szól-e. Akaratlanul is eldöntöttem, hogy azt akarom, hogy ez nekem szóljon.
Így belemarkoltam a hajába, és még közelebb húztam magamhoz. Elvigyorodott, de aztán gyorsan rendezte a vonásait, és felemelt. A lábaimat a derekára kulcsoltam, és nem sokat törődtem az erkölccsel, mikor megéreztem, hogy Riley egyre éberebb.
Felnyögtem, mire a „barátom" még hevesebben kezdett ostromolni. Ledöntött az ágyra, és meglökte a csípőjét. Erre a vérem forrni kezdett, és olyan dolgot tettem, amire egyáltalán nem számítottam.
Beleharaptam a szájába, míg a körmeim végigszántották a hátát. Riley felszisszent, majd hevesen kutakodni kezdett a farmerom csatjánál.
Még bele sem tudtam gondolni, hogy mit csinál, a keze már a nadrágomban volt. Erre összerezzentem, pánikba estem, és amilyen gyorsan csak tudtam, kapálózni kezdtem.
Riley először megfeszült, majd lassan elhúzta a kutakodó kezét, és beletúrt vele a hajamba. Majd abbahagyta a csókot, és az ajkai a nyakamra tapadtak. Éreztem, hogy először csak megcsókolja a bőrömet, majd a nyelve érzékien végigsiklik rajta. Aztán megéreztem a fogait, és finoman szívni kezdte a nyakamat.
A testem mindenhol bizseregni kezdett, de még élénken élt bennem, hogy milyen furcsa volt, mikor Riley keze olyan közel volt hozzám, így nem is tudtam elengedni magam teljesen.
És ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok szerelmes Riley-ba. Nagyon vonzódom hozzá, de ennek köze sincsen a szerelemhez.
Tudtam, hogy mit kellene mondanom, és el is döntöttem, hogy megteszem.
- Hogy döntesz? – kérdezte zihálva, és feltámaszkodott, hogy lássa az arcomat. A tekintete csillogott, de az a bizonytalanság megrémített.
- Rendben – nyögtem ki rögtön. Hát igen: az ember tervez…
A bizonytalanság eltűnt a tekintetéből, és az arca felderült. Rányomta az ajkait az enyémekre, de nem tudtam olyan hevesen viszonozni, mint azelőtt.
Már tudtam, hogy nem vagyok belé szerelmes, de ostoba módon ismét hazudtam. Tudtam, hogy nem úgy döntöttem, ahogy helyes lett volna, és hogy ezt mind a ketten meg fogjuk bánni…
