,,Szeress!": 28. fejezet:

28. Amiről mindig is álmodtam:

-          Oh, Istenem! – nyögött fel Riley, és legördült rólam. Zihált, és izzadt volt, pont mint én. Egyszerűen képtelenek voltunk abbahagyni az együttléteket. Kicsit olyan érzésem volt, mintha most próbálnánk bepótolni mindent, amit eddig elmulasztottunk. – Gyere ide, babám! – húzott magához, és betakart, bár nem értettem, hogy miért, hiszen mindkettőnknek melege volt.

-          El sem hiszem, hogy van ennél jobb érzés – sóhajtottam, miközben a mellkasára hajtottam a fejemet. Hallottam, hogy a szíve dobog a mellkasában. Gyors volt és erős, és ez megnyugtatott. – Vagyis, teljesen biztos vagyok benne, hogy nincsen!

-          Tökéletesen egyetértek veled –simogatta meg az arcomat. A keze meleg volt és egy kissé nedves. Akaratlanul is mosolyognom kellett azon, hogy Riley miattam volt ilyen kimerült. – Egyébként ezt teljesen más, mint a szex – folytatta, és a hajamat kezdte csavargatni. – Az csak simán kielégít, de ez… sokkal több.

-          De akkor ez mitől jobb a szexnél? – néztem fel rá összezavarodva. Nem értettem, hogy mire akart kilyukadni. – Ugyanaz, nem?

-          Nekem nem – nézett rám a hatalmas fekete szemeivel, és elpirultam. Nem kellett volna, hiszen már több olyan dolgot is tettünk együtt, amely zavarba ejtőbb volt ennél a nézésnél, mégis megtörtént. Erre elvigyorodott. Kivillantotta a felső fogsorát, és megnyalta az ajkát. Nyelnem kellett a látványtól. – A szimpla szex mindig csak arról szólt, hogy jó legyen. Tökéletes volt arra, hogy levezesse a feszültséget, és azt hittem, hogy ez elég. Sőt szerintem mindenki ezt hiszi. De rohadtul tévednek! Hozzá sem hasonlítható ahhoz, amikor látom rajtad, hogy eljutsz a csúcsra. – Erre még vörösebb lettem, és a mellkasához nyomtam az arcomat, hogy ne lássa. Halkan felnevetett, és ettől megremegett a teste.

-          Szóval jó látni, mikor elmegyek? – kérdeztem nyökögve a mellkasától. Megremegett, majd mélyet sóhajtott.

-          Azt jó látni, hogy miattam mész el. – Az ujjai ismét megtalálták a hajamat, és jólesően babrálni kezdtek a fürtjeimmel. – Nem tudom, hogy észrevetted-e, de néha a nevemet nyögöd, amikor elélvezel. És ez kibaszottul kielégítő! – Riley nem éppen úgy fogalmazott, mint a könyvekben szereplő hőseim, de ez így volt tökéletes. Ez volt Riley. Egyedi és csodás. Miközben ezen gondolkodtam, ő folytatta. – Szerintem ezért sokkal jobb egy olyan emberrel lefeküdni, akit szeretsz, mint egy olyannal, akit csak meg akarsz húzni. Az sem rossz, de ott marhára nem érdekel, hogy ő elmegy-e. Vagyis azért az is fontos, mert nem hagyhatsz egy hisztis, kielégületlen nőt az ágyban. Az végeláthatatlan következményekkel járna. De azért mégsem annyira fontos, mint akit szeretsz. Itt vagy te például! Ha nem élveznél el elsőre, akkor addig dolgoznék rajtad, míg olyan orgazmusban nem lenne részed, hogy sikítva vonaglasz alattam.

-          Mert ez alapesetben nem így megy – néztem rá fintorogva. Ironikus kijelentésnek szántam, de tettetett értetlenséggel nézett rám. Kissé bosszantott, hogy ennyire magabiztos volt. Én nem voltam képes erre. Még alig voltak tapasztalataim. – Szóval szinte csak sikítok és vonaglok alattad.

-          Igen, és ezt imádom! – vigyorgott rám, és a szemei éhesen megcsillantak. – Azt hiszem, hogy tökéletesen illesz a testemhez.

-          Ebben egyetértünk – mosolyogtam rá szégyenlősem. – El sem tudom képzelni, hogy mással ennyire jó lenne.

-          Ami azt illeti, nem is akarom, hogy valaki mással képzeld el – nézett rám összehúzott szemöldökkel. Féltékenység villant a tekintetében.

-          Mondod te, aki előbb meséltél arról, hogy milyen csak meghúzni egy lányt, és milyen szeretkezni vele – morogtam kissé ingerülten. Kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán becsukta. Hirtelen megértés csillant a szemében. Tényleg csak most vette észre, hogy amiket mondott mennyire rosszul estek?

-          Én… sajnálom – ült fel hirtelen, és magával húzott. Az ölébe ültetett, és szorosan átkarolt. Felületes és nyugtatónak szánt lélegzeteket kellett vennem, mert a melleim minden lélegzetvételnél hozzáértek a mellkasához, és a csípőink egymáshoz feszültek. – Nem akartalak megbántani. Csak… egy fasz vagyok! Egy hihetetlen nagy barom, és én csak el akartam neked mondani, hogy nem hiszem, hogy a világon van jobb dolog, mint amikor veled szeretkezek, és látom, hogy azért homályosodik el a tekinteted, mert valamit végre tényleg rohadtul jól csinálok. Az meg csak ráadás, hogy a nevemet sikítod.

-          Értem – simítottam hálásan végig az arcán. – Csak eléggé furcsa volt hallani, hogy arról beszélsz, hogy milyen volt mással előttem.

-          Egyébként az már elég rég volt – mosolygott rám bűnbánóan, majd a tenyerembe csókolt.

-          Mi? Ezt hogy érted?

-          Régen voltam rajtad kívül mással – sóhajtotta szórakozottan, és az ujja a kulcscsontomon körözött. Ez majdnem elterelte a figyelmemet, de végül erőt vettem magamon.

-          Én azt hittem, hogy amit szakítottunk, rögtön rohantál más lányokhoz, hogy…

-          Azt hitted, hogy képes lettem volna másra ránézni úgy? – kérdezte meglepődve. – Tisztára hülyének éreztem magamat, és próbáltalak gyűlölni, de másra sem tudtam nézni. Téged akartalak, és addig akartalak dugni, amíg nem mondod azt, hogy szeretsz. – Megállt, és vett egy mély lélegzetet. – Ami azt illeti, nagyon közel álltam hozzá, hogy oda menjek a házatokhoz, bemásszak a szobádba, és megerőszakoljalak. Aztán rájöttem, hogy teljesen kifordultam magamból. Sohasem tettem volna ilyet, sőt tisztára undorodtam az olyan emberektől, akik ezt teszik. Kihasználni azt, hogy erősebb vagy egy nőnél… Szóval ennél gusztustalanabb nincsen az egész világon. Én pedig a nyár hátralévő részében arra gondoltam, hogy férkőzhetnék a közeledbe, hogy lefeküdjek veled. Legszívesebben hánytam volna magamtól. Aztán elkezdődött a suli, és olyan egyszerű volt utálni.

-          Vettem észre – szúrtam közbe elhúzva a számat, mire halványan elmosolyodott. – Nem volt vicces! Azt mondtad, hogy még akkor is akartál, és képtelen voltál utálni. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy eléggé sikeresen teljesítetted a feladatot.

-          Akkor álltam hozzá a legközelebb, hogy utáljalak – ismerte be bólintva. – Azt már mondtam, hogy egy félrészeg pillanatomban elmondtam mindent a barátaimnak, és ők ezt nem felejtették el. Utáltak, amiért ezt tetted velem, és azt hiszem, hogy ebből éltem. Könnyű volt, mert nem kellett arra figyelnem, hogy gyűlöljelek. Megtették helyettem, és nekem csak végig kellett hallgatnom, hogy mit gondolnak. Hogy egy kis szajha vagy, aki csak meg akarja dugatni magát, meg ilyeneket. Ha tudnád, milyen egyszerű volt.

-          Örülök, hogy így érezted – morogtam ironikusan, és ráfintorogtam. Nem tetszett ez a beszélgetés. Elvette az élét azoknak a dolgoknak, amit mondott, az hogy meztelenül ültem az ölében, de nem tompította a fájdalmat a mellkasomban. Riley szeme kissé kitisztult, ebből rájöttem, hogy megint el volt kalandozva. Nem hibáztathattam, csak el akart mondani mindent. Az pedig már az én saram volt, hogy nem tudtam elviselni, amiket mondott.

-          Én nem örültem – húzott magához. Éreztem a kezeit a lapockáimon, és a lélegzetét a nyakamban. - Utáltam magam, jobban, mint képzelnéd. Amikor évelején elkísértelek az orvoshoz, iszonyatosan dühös voltam mindenkire, amiért ennek tesznek ki. És még te is rátettél egy lapáttal, mikor nagy, ártatlan szemekkel közölted a doktornővel, hogy mi történt veled. – Szorosabban húzott magához, és éreztem, hogy beleszippant a bőrömbe, ettől kirázott a hideg. – Aztán levetted a felsődet, és egyszerűen annyira elvakított a harag, hogy nem is jutott eszembe, hogy talán tényleg azért csinálod, mert undorodsz a véres pólódtól. Arra gondoltam, hogy azért csinálod, hogy felizgass. És be kell, hogy valljam, sikeres volt, ha akartad, ha nem. Olyan törékeny és tökéletes voltál, hogy egyszerűen képtelen voltam nem arra gondolni, hogy mennyire akarlak. De te nem akartál engem, és még ez is segített, hogy utáljalak. Vagyis most már tudom, hogy rád csak kivetítettem azt, amit a barátaim éreztek, meg amit én éreztem magam iránt. – Olyan mélyet sóhajtott, hogy a melleim megkeményedtek, ahogy nekem feszült a mellkasa. – És most legszívesebben fejbe verném magam, amiért ennyit pofázok. A végén még elüldözlek magamtól, mert magyarázkodom, mint egy érzelgős buzi, és te nem mondasz semmit.

-          Szeretem, hogy beszélsz – húzódtam el tőle, és nyomtam egy csókot az arcára, ami különösen piros és forró volt. – Imádom a hangodat. Olyan megnyugtató és csodás. És nem tartalak egy érzelgős buzinak. Szeretlek, és örülök, hogy ezeket elmondtad, de nem mondom, hogy nem estek rosszul.

-          Majd kiengesztellek – motyogta, és belecsókolt a nyakamba. – Most már úgy is csak az enyém vagy.

-          Te pedig csakis az enyém – néztem rá komolyan, de ő csak elvigyorodott.

-          Jó érzés, mi? – húzta fel pimaszul a szemöldökét. – Néha én is úgy érzem, hogy magamat kéne akarnom. Most komolyan, láttál már nálam szexibb pasit? Szerintem nem is létezik! Valószínű, hogy az angyalok pottyantottak le az égből, ezért lettem ilyen gyönyörű.

-          Ha az angyalok kidobtak, az nem azért volt, mert azt akarták, hogy itt mutogasd a szépségedet, hanem azért mert képtelenek voltak elviselni az egódat, te beképzeltek legbeképzeltebbike!

-          Hát nem ezt várná az ember élete szerelmétől, igaz? – kérdezett rá vigyorogva. Látszott rajta, hogy elege van a komolya dolgokból, és most csak hülyéskedni akar. – Jobb lenne, ha vigyáznál, mert a végén elcsábítóm magamat. Nézd ezt a testet! – simította végig az egyik kezével a mellkasát, az én tekintetem pedig akaratlanul is az ágyékára siklott, mire elvörösödtem. – Oh, szóval már tudom, hogy melyik testrészem a kedvenced. Nem is hibáztatlak érte. Azért elég tekintélyes méretei vannak, és a keménysége…

-          Oké! Elég! – néztem rá vörösen. Nagyon is értett hozzá, hogy zavarba hozzon. Kíváncsi lettem volna, hogy én miként tudom zavarba hozni. – Nem vagy éhes?

-          De, mindjárt felfallak – vigyorgott rám, mire játékosan meglöktem a mellkasát, és magam köré csavartam a takarót.

Végül sikerült meggyőznöm, hogy jobb lesz, ha eszünk valamit, és nem csak az ágyban hempergünk. Igazából nagyon is nehéz feladatom volt, mert Riley saját maga egy olyan érvnek számított, amelyet lehetetlen volt lehengerelni.

Viszont nem bántam, hogy végre valami kerül a gyomromba, és az sem volt elhanyagolható tény, hogy Riley nagyon viccesen készítette a reggelinket. Eldöntötte, hogy pirítóst csinál rántottával, de ez nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezte.

-          Hát… elég… finomnak néz ki – böktem az elszenesedett kenyérre, mire sértetten felemelte a kezeit.

-          Nem az én hibám volt! A te lábaid tehetnek mindenről! Elterelik a figyelmemet! – Erre elnevettem magamat, de közben el is vörösödtem, mert eszembe jutott, hogy Riley milyen odaadóan csókolgatta a combomat. Kellemesen összerándult a hasam.

A konyhaasztalon ültem, és Riley egyik fekete pólója volt rajtam, és egy sötétkék boxeralsó. Azt mondta, hogy a szülei ezerszázalékos biztossággal nem jönnek haza ilyen korán, szóval ne aggódjak a kinézetem miatt. De ő persze melegítőt vett fel és egy rendes pólót.

-          Ha hagytad volna, hogy felvegyem a farmeremet, nem lett volna, ami elterelje a figyelmedet! – böktem meg a mellkasát, mire elkapta a kezemet. De szinte azonnal el is engedte, mert a következő pillanatban a csípőmet ragadta meg, és nagyon közel húzott magához.

-          Akkor is elterelődött volna a figyelmem! És így jobb, mert a farmer nem lett volna olyan finom, mint a lábad! – Nem tudtam válaszolni, mert a számhoz hajolt, és a nyelvét végighúzta a szétnyíló ajkaimon. Egy pillanatra találkoztak a nyelveink, és ez elég olt, hogy beinduljak.

Magamhoz húztam a fejét, és hevesen csókolni kezdtem. Igyekeztem a csípőmet még közelebb tolni hozzá. Éreztem a mosolyát, de biztos voltam benne, hogy nem kinevetni akar. Inkább örült a hevességemnek.

Hirtelen nekem lökte a csípőjét, és éreztem, hogy vágyik rám. Ez örömmel töltött el. Sőt az érzés, hogy a keménysége nekem feszült, hihetetlenül izgató volt. Benyúltam a pólója alá, és végighúztam a kezeimet a hátán. Túlságosan vad lehettem, mert felszisszent. Csak ekkor vettem észre, hogy a körmeim a puha bőrét karistolják.

-          Remélem, hogy te is annyira kész vagy már, mint én! – sóhajtotta és a hangja rekedt volt. Imádtam, mikor így beszélt. Máskor mindig olyan összeszedett volt, és a hangja nagyon tisztán csengett. De mikor szeretkeztünk, kapkodott, és nagyon gyakran kellett megköszörülnie a torkát.

Elővett valamit a zsebéből, és végigfuttatta a karomon. Enyhén karcolta a bőrömet, majd bevezette a kezét a pólóm alá. Ahogy a bőrömhöz simult, éreztem, hogy négyzet alakú. Az volt a legvalószínűbb, hogy egy óvszeres tasak. Minden kertelés nélkül végighúzta a melleimen. Éreztem, hogy a mellbimbóim még keményebbek lesznek. Aztán valaki megköszörülte a torkát.

Nem erre reagáltam, hanem arra, hogy Riley elhúzódott tőlem. Mikor kinyitottam a szemeimet, minden homályos volt. Ahogy sikerült ráfókuszálnom az előttem lévő arcra, rájöttem, hogy a barátom nem velem foglalkozik. Még mindig nagyon szorosan tartott, de a keze eltűnt a pólóm alól, és a tekintetét a konyhaajtó felé fordította. Az én kezeim még mindig a hátán nyugodtak.

-          Ez elég durva volt! – Hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot. Kaitlyn állt a küszöbön ledermedve. – Tudtam, hogy vad vagy Riley, de hogy ennyire! Komolyan az asztalon akartad megdugni?

-          Te most komolyan itt vagy, vagy csak szörnyetegekről álmodom? – kérdezett vissza Riley. Nem estek jól Kaitlyn szavai, de igazából nem is vártam mást tőle. Ahogy emlékeztem nem váltunk el valami szépen. Ő felhánytorgatta nekem, hogy nem helyes, amit Rileyval csinálunk, és pedig visszavágtam neki, hogy ő is ugyanezeket teszi. Aztán pedig elmentünk együtt nyaralni, ahol folytattuk az egész huzavonát Rileyval, viszont Kaitlynnel szóba sem álltunk, és utána ő elment az egyik nagyváros egyetemébe tanulni.

-          Nem hiszem, hogy álmodsz. Vagyis, ha igen, akkor nem lehet rémálom – nézett rám áthatóan. – Amúgy valaki elmondaná, hogy mi folyik itt? Hol vannak anyáék?

-          Hát nem itt – nézett Riley a nővérére, mintha az egy hülye lenne. – Nem tudom, hogy észrevetted-e, de éppen egy fontos megbeszélés közepén voltunk Lanával, mikor…

-          Megbeszélés? – szakította félbe a lány. – Érdekes fogalmaitok vannak róla, hogy mi a megbeszélés. És mi lett a vége? Elölről vagy hátulról kezditek?

-          Tudod, Kaitlyn, nem muszáj itt maradnod! Sőt senki sem akarja, hogy jelenleg itt legyél! – Riley nyilvánvalóan nagyon idegesítőnek találta, hogy a nővére úgy bámult ránk, mintha valami bűnt követtünk volna el. – Ez a konyha, tudod, ahol te csak kárt tudsz tenni! Emlékszel, kiégetett abrosz, kicsorbított kés, lángoló függöny…

-          Elég, hagyd már abba! – nézett Kaitlyn az öccsére nagyon mérgesen. – Csak haza kellett jönnöm! Kezd egy kicsit sok lenni az egyetemi élet, meg ilyenek.

-          Azta! – tátotta ki a száját Riley tettetett meglepettséggel. – Ha már megosztottad velünk ezt a remek hírt, akár meg is tudhatod, hogy nekünk már most sok vagy egy kicsit, pedig csak két perce érkeztél!

-          Riley – sóhajtottam halkan, mire rögtön felém fordította a fejét. Kicsit kezdett zavaró lenni, hogy sértegetik egymást, miközben én a vágytól teljesen szétcsúszva ülök a konyhaasztalukon. – Hagylak titeket beszélgetni! – Megpróbáltam lemászni, de nem engedett el. Sőt sokkal szorosabban szorított.

-          Jelenleg ez eléggé rontana a helyzetemen – suttogta közel az arcomhoz, és rájöttem, hogy a nagy döbbenetben megfeledkeztem Riley igen kivehető testi reakciójától, ami most megint nekem feszült, ahogy kissé előrehajolt. – Szóval maradsz a hétvégére? – szegezte a kérdést a nővéréhez egy kissé lágyabb hangnemben. Azt tudtam, hogy ők ketten sem váltak el valami szépen, de nem sejtettem, hogy ez mennyire volt súlyos.

-          Igen – sóhajtotta Kaitlyn, aki egy kissé megnyugodott, hogy Riley normálisabban kezdett hozzá beszélni. – Nem hittem volna, hogy itt talállak – nézett rám, és láttam, hogy tényleg meglepődött. – Azt hittem, hogy utáljátok egymást.

-          Hát… azt hiszem, hogy mégsem – feleltem elvörösödve. Riley felhúzott szemöldökkel nézett rám. Várta a folytatást, nekem pedig nagyon nagy erőt kellett vennem magamon, hogy folytatni tudjam. Tényleg nagyon nem voltam ebben jó. – Úgy tűnik, hogy az öcséddel járok.

-          Ez nem lep meg – rázta meg a fejét kissé rosszallóan. – De nem vagyok benne biztos, hogy ez az-együtt-vagyunk-míg-szexelünk-dolog jót fog-e nektek tenni. Ezt már egyszer eljátszottátok, és…

-          Nem – vágtam hevesen közbe. – Ez már nem az! Most már tényleg együtt járunk!

-          Oh, és mióta? –kérdezte gúnyosan. Nem hitt nekem, és képes volt megkérdezni a legrosszabb kérdést.

-          Hát tegnaptól – feleltem, és az égett pirítóst fixíroztam.

-          Értem – motyogta Kaitlyn. – De gondolom, nem feküdtetek le. Szóval most már ha igazából jártok, nem csak állandóan szexeltek, igaz? Elmentek moziba, aztán együtt alszotok, anélkül hogy bármelyikőtök keze a másik lába közét fogdosná, meg ilyenek, ugye?

-          Kaitlyn – vette át a szót Riley, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. – Én nem fogdosok lábközöket, én nedves helyeket nyalogatok.

A levegő bent akadt a tüdőmbe a döbbentettől és a szégyentől. Éreztem, hogy elfehéredek, és tágra nyílt tekintettel néztem fel Rileyra. Nem kételkedtem benne, hogy elment az esze. Majd ahogy megláttam a halálosan komoly képét, elnevettem magamat. Kaitlyn sem bírta tartani magát.

-          Te még mindig egy hatalmas barom vagy – vigyorgott a testvérére, és elindult felénk. – Gyere, had öleljelek meg!

-          Maradj ott! – kiáltotta el magát Riley. – Fertőző betegséget hordozok! Közelembe ne gyere! – Kaitlyn döbbenten torpant meg, majd ahogy rájött, hogy miért tart még mindig ilyen szorosan a testvére, grimaszt vágott.

-          Fúj – húzta el a száját. – El sem hiszem, hogy az asztalon akartátok csinálni…

Miután mindenki eltűnt a szobájában, és rendbe hoztuk magunkat, leültünk együtt reggelizni.

-          Most akkor tényleg jártok? – képedt el Kaitlyn. Vagy hatszor elmondtuk már neki, hogy komolyan gondoljuk az egészet. – Riley, nem is emlékszem, hogy volt-e valaha igazi barátnőd!

-          Köszi, nővérkém! Remekül emeled az esélyeimet a barátnőmnél – fintorgott bele Riley a tányérjába.

-          De komolyan! Ez nagyon durva! – Hallottam, hogy megcsörrent a mobilom, és így nem tudtam válaszolni semmit Kaitlynnek.

Kisomfordáltam a konyhából, és az egyik felfelé vezető lépcsőfokra ültem. Anya hívott. Nem örült neki, hogy nem töltöttem otthon az éjszakát, bár Riley figyelmeztette, hogy nála leszek. Ettől pedig még kevésbé repesett az örömtől. Azt mondta, hogy nem érti, hogy mi van köztünk. Valamiért könnyebb volt, hogy telefonon beszéltünk erről. Ezért csak kinyögtem, hogy megint járunk, és most tényleg komoly a dolog. Ezt a kijelentést hosszú csend követte. Majd anyu közölte velem, hogy akkor felkészíti apát a hírre. Erre felnevettem.

Mikor visszafelé tartottam a konyhába, azt vettem észre, hogy a testvérpáros nagyon halkan pusmogott. De még így is lehetett érteni, hogy mit mondanak. Tudtam, hogy nem szép dolog hallgatózni, de képtelen voltam kordában tartani magamat.

Megálltam az ajtónál, és szorosan a falhoz simultam.

-          … a haverjaid? – kérdezte Kaitlyn. Nem értettem az elejét a kérdésnek, de így is biztos voltam, hogy miről beszélgetnek.

-          Még nem tudják – sóhajtotta Riley szórakozottan. – Azt eddig is tudták, hogy rá vagyok kattanva, de nem tudják, hogy elkezdtünk járni. De majd megbirkóznak vele.

-          Nem zavar? – akadékoskodott Kaitlyn. – Tudod, hogy először nem is szeretett, most meg…

-          Nagyon sok minden megváltozott – vágott közbe Riley, és a hangja olyan éles volt, mint egy penge. – Bízom benne. Talán még sohasem bíztam ennyire senkiben, és ráadásul megőrülök érte. Ha akarnék, se tudnák távol lenni tőle.

-          Még sohasem beszéltél így senkiről. – Hallottam Kaitlyn döbbenetét. – Komolyan szereted?

-          El sem tudom képzelni, hogy mást szeressek – nevette el magát Riley vontatottan. – Legszívesebben… - A szőr felállt a hátamon. Riley olyan furcsán beszélt. Tudni akartam, hogy mi a mondat vége.

-          Legszívesebben mi? – noszogatta az öccsét.

-          Egy hatalmas faszság, de tudod min gondolkoztam egész éjszaka? – Riley láthatott valamit Kaitlyn arcán, mert nevetve folytatta. – Vagyis az után, hogy lefeküdtünk? Az után, hogy önkívületi állapotban azt mondta, hogy szeret?

-          Fogalmam sincsen.

-          Legszívesebben feleségül venném, hogy örökre hozzám tartozzon – nyögte ki Riley, mire a szívem majd’ kiugrott a bordáim közül. Elöntött a forróság, és a térdeim remegni kezdtek. Éreztem, hogy könnyek csordulnak végig az arcomon. Oh, hogy mennyire vágytam erre kislánykoromtól kezdve.

-          Riley – szívta be élesen a levegőt Kaitlyn. Ez a kijelentés őt is megdöbbentette. Aztán hirtelen nevetés, és dulakodás hangjait hallottam a konyhából. – Te pöcsfej, tényleg szerelmes vagy!