,,Szeress!": 15. fejezet:

15.  A jutalom:

-          Mit csinálsz? – kérdeztem elkapva a csuklóját, amely túl közel került az övemhez. Nem is értettem, hogy miért tettem, hiszen akartam.

-          Miért? Minek néz ki? – vigyorgott rám, és megpróbálta kiszabadítani a kezét, mire elengedtem. Nem értettem, hogy mi ütött belé. Nem rég akadt ki, hogy ne próbáljam meg elcsábítani, most pedig ő akart hozzám érni.

-          Azt hittem, hogy nem akarod – morogtam meglepetten, és kezdtem nagyon hülyén érezni magamat. Miért állítottam meg a kezét? – nyögtem fel magamban. Akartam, hogy hozzám érjen.

-          Riley, miről beszélsz? – kérdezte zavartan. Kezdtem nagyon összezavarodni. Lenéztem a kezére, és végre megértettem, hogy mit is akart valójában.

-          Oh – sóhajtottam döbbenten, és egy hatalmas baromnak éreztem magamat. Lana kezében a fogamzásgátló tablettás dobozvolt. – Bocsi!

-          Nem értelek – sóhajtotta, és örültem ennek. – Ezt add oda Kaitlynnek!

-          Nem kell neki – morogtam még mindig zavartan. Hihetetlen, hogy mekkora egy állat vagyok!

-          Azért visszaadom – nyújtotta át a dobozt, mire kikaptam a kezéből. Nagyon igyekeztem nem rá nézni.

-          Köszi – motyogtam, majd az ajtóhoz fordultam. – Jó éjt!

Már félig bent voltam a szobában, mikor hallottam, hogy ő is elmormogott egy Jó éjszakát! - ot.

A családom persze már ott volt, és amint beléptem ostromolni kezdtek kérdésekkel, hogy hol a fenében voltam. Szerencsére még időben el tudtam dugni a zsebembe a tablettákkal teli dobozt.

Mikor végre bekerültem a szobámba, ki kellett nyitnom az ablakot, mert annyira fülledt volt bent a levegő. Mélyet sóhajtottam, mikor eszembe jutott, hogy mit csináltunk itt legutóbb Lanával.

A kezem akaratlanul a zsebemben lapuló dobozra tévedt, és rémülten vettem elő, mert nem emlékeztem, hogy Lana kivett volna belőle egy tablettát. De tévedtem, mert valóban hiányzott belőle kettő.

Ettől izgatottan megugrott a gyomrom. Nem tudtam, hogy miért vett ki kettőt. Lehet, hogy… Inkább arra gondoltam, hogy biztosra akart menni, hogy a cucc tényleg hatékony legyen.

Nem akartam semmibe belelovalni magam…

Eltüntettem a piával teli üveget az ágy alá, míg a másikat megittam. Nem tudtam, hogy miért, de megnyugtatott, hogy Lana nem látta.

-          Oké, hol van? – rontott be a nővérem a szobámba, mikor már törölközővel a derekamon ültem az ágyon egy kiadós fürdés után.

-          Miről beszélsz? – húztam az időt.

-          Tudod te azt! – morogta mérgesen. Olyan elégedett voltam. – Add vissza!

-          De hát mit? – néztem rá nagy szemekkel.

-          Ne szemétkedj már! – förmedt rám, és leült mellém az ágyra. Beletörődve sóhajtott fel. – Oké, sajnálom! Nem volt jogom elmondani, hogy rá vagy kattanva Lanára!

-          Ez nem hat meg! – grimaszoltam rá, mire rávágott a vállamra.

-          Akkora egy barom vagy! – állt fel dühösen. – Nem értem, hogy Lana miért bír!

-          Mi van? – kaptam el a kezét. – Lana bír engem?

-          Nem tudom, hogy miről beszélsz – vigyorgott rám ironikus arckifejezéssel. Nem is értem, hogy lehettem akkora barom, hogy belementem a játékba. Holott tudtam, hogy Lana tényleg bír, sőt totálisan rám van kattanva, de ez neki nem volt elég.

-          Mondott neked valamit rólam? – kérdeztem, és visszahúztam az ágyra. Miért csinálom ezt? – kérdeztem magamtól. Tudtam a választ: hallani akartam, hogy valaki hangosan is kimondja.

-          Nem igazán – ismerte be, mire megforgattam a szemeimet. – Kérem a receptet!

-          Nem tudom vissza adni – dőltem hátra az ágyon. – Már nincsen meg.

-          Mit csináltál vele? – kerekedtek ki a szemei.

-          Szerinted? – dörzsöltem meg a szemeimet. Kezdtem nagyon elfáradni. - Megettem.

-          Idióta! – dőlt le mellém. Nem tudott megtéveszteni. Csak húzta az időt, hogy megbékéljek, és megkapja azt, amit akar. – Amúgy mi volt ez a hülyeség, hogy sétáltál egyet?

-          Nem hülyeség – ellenkeztem rögtön, mikor fikázni kezdte a szüleinknek elmondott történetemet. – Tényleg sétáltam.

-          Anyuék lehet, hogy elhiszik, de én nem – vigyorgott rám, miközben kisimította a vizes hajamat a homlokomból. Elhúzódtam, mire elvigyorodott. – Lanával voltál?

-          Lanával? – kérdeztem meglepetten. – Veletek volt, nem?

-          Nem – sóhajtotta zavartan. Annyira egyszerű volt átverni. – Visszajött, mert azt mondta, hogy rosszul érzi magát. Azt hittem, hogy veled volt.

-          Mással voltam – hazudtam neki. Jó ötletnek tűnt, ha azt mondom, más csajnak kellett a tabletta.

-          Egy másik lánnyal? – kérdezte döbbenten. Csak bólintottam, majd felálltam és előkotortam a dobozt. Rádobtam az ágyra, és ő rögtön megragadta. – Kiváltottad?

-          Kellett a csajnak – feleltem, és az ablakhoz mentem. Utáltam, hogy úgy nézett rám, mintha tényleg egy szexéhes barom lennék. De hazudnom kellett, mert ígéretet tettem Lanának. És jelen esetben ez sokkal fontosabb volt, mint az, hogy Kaitlyn mit gondolt rólam.

-          Azt hittem szereted Lanát – förmedt rám dühösen. Ebbe nem akartam belemenni, főleg, hogy ő sem volt jobb nálam. – Ez olyan, mintha megcsaltad volna.

-          Megcsaltam volna? – nevettem fel keserűen. – Te akarsz nekem tanácsot adni?

-          Egy seggfej vagy, és az is maradsz! – köpte a szavakat, majd kiviharzott a szobából.

Fáradtan dőltem le az ágyra, és igyekeztem nem felidegesíteni magamat Kaitlyn álszentségén. Pont ő neki nem volt joga tanácsokat osztogatni, mikor egy olyan sráccal feküdt le, akinek volt barátnője.

Nem aludtam túl jól, és úgy éreztem magam reggel, mintha egy mosógépbe tettem volna az agyamat, és túl sok mosószert használtam volna.

Totál kába voltam, de még így is éltek bennem Lana mozdulatai. Tudtam, hogy semmi esélye, hogy úgy hozzá érjek, épp ezért használtam ki a zuhany és kezem adta lehetőségeket.

Semmi kedvem nem volt lemenni reggelizni, de mivel a gyomrom fájón jelezte, hogy este sem ettem semmit, kénytelen voltam.

Utáltam, hogy az emberek megbámultak. Azt akartam, hogy egyetlen egy személy stíröljön, de őt sehol sem láttam.

A svédasztalos reggeli abból a szempontból volt jó, hogy annyit ehettem, amennyit akartam. De viszont rossz volt, mert egy csomó ember volt a közelemben, akik a kialvatlan fejemet nézték.

Fáradtan megdörzsöltem a szemeimet, míg vártam, hogy az előttem lévő idős néni kiválassza, hogy milyen müzlit akar enni. Aztán hirtelen valaki megpöckölte a lábamat.

Zavarodottan néztem le a földre, és rájöttem, hogy nem valaki, hanem valami bökte meg a lábamat.

Egy husky kölyökkutya lökdöste a lábamat, hogy figyeljek már fel rá. Már egyáltalán nem érdekelt az evés. Imádtam a kutyákat.

-          Szia, kispajtás! – dörzsöltem meg a fejét lehajolva hozzá. – Van gazdád?

-          Van – cincogta egy kislány, akit eddig észre sem vettem. Majdnem olyan aranyos volt, mint a kutyája, de csak majdnem. – Ő az enyém!

-          Mi a neve?

-          Dug – felelte szűkszavúan. Elvigyorodtam, mert a Fel!-ben is így hívták a kutyát.

-          „De hát ez a kutya beszél!” – Hallottam meg az ismerős mondatot a jellegzetes hangsúllyal. Csak a hang volt más, amely elnevette magát a mondat végére. Meglepetten fordultam hátra.

-          Szia – suttogtam, mikor megláttam Lanát. Olyan szép volt, és folyamatosan mosolygott.

-          Szia – ölelt meg. Meglepetten öleltem vissza, és igyekeztem észrevétlenül beszívni az illatát. Azt hiszem, sikerült. – Ally, ő itt Riley! Riley, ő itt Ally!

-          Ismered? – kérdeztem vissza halkan, hogy csak ő hallja meg.

-          Ma reggel találkoztunk – felelte. – Dug széttépte Lizzie egyik plüssét – vigyorgott rám.

-          Látom, sajnálod – hajoltam hozzá közelebb, majd az arcára nyomtam a számat. Olyan édes volt a bőrének az íze, hogy muszáj volt megnyalnom utána az ajkaimat.

-          Van neki ezer plüss játéka – fintorgott. – Különben is, nem bírom az élettelen kis dögöket – hajolt közelebb hozzám, hogy Ally ne hallja meg, amit mondott.

Torokköszörülés hangzott fel, mi pedig felnéztünk a hang tulajdonosára. Egy körülbelül huszonöt éves srác nézett ránk lekicsinylően, amiért a padlón guggoltunk egy kutyakölyök és egy kislány társaságában.

-          Elnézést, de arrébb mennétek? – Majdnem elröhögtem magamat a hülye artikulálásán. Tuti, hogy nem volt hetero.

-          Bocs – álltam fel, majd telepakoltam a tálcámat, hogy Lanának is jusson a reggeliből.

-          Velünk reggelizel? – kérdezte Lana, én pedig összezavarodva néztem rá, de nem hozzám beszélt.

-          Nem tudom – felelte Ally. – Meg kell kérdeznem Carlát.

-          Akkor fuss, kérdezd meg! – paskolta meg Lana a kislány vállát.

Ally megragadta Dug nyakörvét, és húzni kezdte, de végül a kutya volt, aki őt ráncigálta. Nem mentek messzire. Egy középkorú nő ült egy közeli asztalnál.

Kérdőn néztem Lanára, mire elmosolyodott.

-          Reggel találkoztam velük, mikor Lizzie-vel játszottam a kertben. Carla a bébiszittere.

-          És hol vannak a szülei? – tereltem egy üres asztal felé. Nem aggódtam, mert Allyék jól ránk láttak.

-          Szerinted? – kérdezte szomorúan. – Valahol strandolnak.

-          Ilyenkor? – kerekedtek ki a szemeim.

-          Látom, felfogtad a lényeget – morogta durcásan.

-          Felfogtam – mosolyogtam rá. – De akkor is, mi a francot csinálnak hajnalban a parton?

-          Riley, már tizenegy óra van – emlékeztetett. – Csak mi nem vagyunk a parton. Már anyuék is lementek. Nem találkoztál a szüleiddel, igaz?

-          Azt hittem, hogy itt reggeliznek valahol – rántottam meg a vállamat. Nem túlzottan érdekelt.

-          Jobban is figyelhetnél – rótt meg finoman, mire elviselhetetlen lett a kényszer, hogy megcsókoljam. De nem tehettem, ezért csak egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-          Majd igyekszem – kezdtem el megenni a müzlimet. Még csak két kanállal ettem belőle, mikor észrevettem, hogy Lana azt nézte, hogy mit csinálok. Tisztára elfelejtettem neki is müzlit hozni. – Kérsz?

-          Nem, köszi – felelte nagyot nyelve. Elvigyorodtam. – Már ettem.

-          Nem érdekel – fordítottam finoman a fejét felém. – Mondd, hogy ááááááá!

-          Te bolond vagy – nevette el magát, de én komolyan gondoltam.

-          Komolyan, nyisd ki a szádat!

-          Riley, hagyd már! Nem kérek! – ellenkezett.

-          De nagyon szeretném – erősködtem, mire elnyíltak az ajkai. – Köszönöm.

-          Ez tök beteg – morogta, mikor lenyelte a müzlit.

-          Nem tudom, miről beszélsz – vigyorogtam rá, és ismét felé nyújtottam a kanalat. Egyet ő, egyet én alapon ettünk.

-          Lehet, hogy halnapra mindkettőnknek szájfertőzése lesz – mondta, miközben azt figyelte, hogy én hogy rágom meg a müzlit.

-          Szerintem esélytelen, hogy a tegnapi dolgok után akármelyikünknek is fertőzése legyen. – Már kimondtam, mikor rájöttem, hogy erről nem is lehetne beszélnem. – Bocs! Kiment fejemből…

-          Semmi baj – bokszolt a vállamba. – Én hoztam fel ezt a hülye témát.

-          Lana! – Hallottuk meg Ally hangját.

-          Szia – vigyorgott rá Lana, és szerencsére a kislány eléggé elvonta a figyelmét, így nem rágta magát azon, amiről nemrég beszéltünk. – Ülj fel ide!

Csalódottan vettem tudomásul, hogy közénk ültette a kislányt. Próbáltam ezt nem kimutatni.

Hallottam, ahogy Dug vonított, hogy Ally távol került tőle, ezért az ölembe tettem. Egyáltalán nem zavart, kifejezetten aranyosak voltak, ahogy egymáshoz bújtak.

Gyorsan befejeztem a reggelit, és miközben kivittem a tálcát, úgy éreztem, mintha mindjárt szétdurrannék.

-          Mi lenne, ha lemennénk a partra? – kérdezte tőlem Lana. Nem akartam neki ecsetelni, hogy annyira tele vagyok, hogy az úszástól hánynék, szóval csak rábólintottam.

Különben meg nagyon is ínyemre volt, hogy Lanát fürdőruhában fogom látni.

Elintézte, hogy Ally is velünk jöhessen, de Carla ragaszkodott hozzá, hogy ő is elkísérjen minket. Megértettem.

A strand meglehetősen zsúfolt volt, de mégis hamar megtaláltuk apáékat. Mindkét család ott kuporgott egymás mellett, és minket bámultak gyanakodva.

Már épp meg akartam szólalni, hogy ne nézzenek ránk úgy, mintha meggyilkoltunk volna valakit, amikor Lana megszólalt.

-          Szereztem neked egy új barátnőt, Lizzie – mosolygott a húgára, aki viszonozta. Viszont Madison riadtan kapta rá a tekintetét, látszólag nem volt ínyére, hogy valaki más is rástartolt az ő legjobb barátnőjére.

Oda ültem mellé, és az ölembe húztam. Tényleg nagyon el volt szontyolodva, ahogy azt figyelte, hogy a két kicsi lány ismerkedett.

Nem zavart túlzottan, de azért örömet akartam szerezni Maddie-nek, ezért is húztam közelebb a hirtelen nagyon elárvult kutyát.

-          Én meg kutyát szereztem neked – suttogtam a fülébe, hogy más ne hallja meg. Rögtön felvidult.

-          Köszi, Riley! – nyomott puszit a nyakamra, mivel csak addig ért fel, és a következő pillanatban már a kutyát csókolgatta.

Valahogy sejtettem, hogy ezért le leszek cseszve, mert egy olyan kutyát „ajándékoztam” a húgomnak, aminek volt gazdája.

Nem agyaltam túl sokat ezen, mert úgy voltam vele, hogy majd megoldom valahogy.

Nem is akartam sokat gondolkozni, de aztán nem is volt rá lehetőségem, mert Lana vetkőzni kezdett. Nagyokat nyeltem, míg azt figyeltem, hogyan hámozta le magáról a feszes sortot és a pólót.

Én csak simán fürdőgatyába jöttem le a strandra, míg ő ebben a szerelésben, és egyszerre voltam boldog és szomorú is, amiért végre megszabadult tőle.

Boldog voltam, mert végre újra láthattam majdnem teljesen pucéran a testét. És nagyon szomorú is, mert tudtam, hogy nem tartozik hozzám. Szóval bárkinek eszébe juthatott, hogy őt stírölje, vagy majd a tus alatt róla fantáziáljon, mert nem volt jogom beverni a képét.

Inkább elültettem Madisont az ölemből, de persze rögtön tiltakozni kezdett.

Úgy döntöttem, hogy mindenképpen jobban járok, hogyha elmegyek egyet úszni, annak ellenére, hogy tényleg tele voltam.

-          Majd jövök – böktem oda a szüleimnek, és rohanó léptekkel indultam meg a víz felé.

-          Várj, én is megyek! – Hallottam meg Lanát, mire ledermedtem. Nagyon nem volt jó ötlet.

Igyekeztem tovább menni, mintha nem történt volna semmi. Nem tudtam, hogy direkt csinálja-e ezt, vagy tényleg nem vette észre, hogy mi történt velem, mikor elkezdett vetkőzni.

-          Süket vagy? – csapott rá a vállamra. Nagyot nyeltem, mire elvigyorodott. – Verseny a vízig?

-          Mi? – kerekedtek ki a szemeim. Lana nem ilyen volt. Ő inkább a csendben meghúzódom és nem keltem fel a figyelmet-féle csaj volt.

-          Verseny! – vigyorgott rám, és szaladni kezdett. Nem hagyhattam, hogy egy csaj legyőzzön!

Rohanni kezdtem utána, és megpróbáltam beérni, ami nehezebb volt, mint gondoltam.

Emlékeztem még, hogy mennyire nem szereti a természetet és a focit, és ezeket nehéz volt összeegyeztetni azzal, hogy nagyon gyors volt.

Már kezdtem aggódni, hogy le fog győzni, mikor megtorpant, mikor a hullámok felcsaptak a combja közepéig. Én tovább futottam.

-          Nyertem! – kiáltottam, mint egy hülye, de nem érdekelt, hogy valaki meghallja. A futás jó hatással volt a testemre, és imádtam a lábaimban keletkezett érzést.

-          Ez hideg! Ez nagyon hideg! – kezdett ugrálni, de mikor rájött, hogy ezzel csak fröcsköli a hideg vizet a testére, leállt. Igyekeztem nem csalódottan felsóhajtani: szívesen néztem volna még a melleit ugrálás közben.

-          Nyertem – mondtam sokkal halkabban, mire kikerekedtek a szemei. Látszólag már el is felejtette a versenyt.

-          Ez nem volt érvényes! – siránkozott rögtön, és végre kezdtem ráismerni. – A rohadt víz miatt álltam meg!

-          Attól még nyertem – vigyorogtam rá, és lassan beleereszkedtem a vízbe. Tényleg hideg volt.

-          Hülye csaló – morogta, és fröcskölni kezdett. Lebuktam a víz alá, de nagyon nehéz volt a levegőt bent tartanom a számban, mert legszívesebben vigyorogtam volna.

-          Riley! – sikította, mikor rájött, hogy mit szeretnék csinálni vele. De tévedett.

Végig simítottam a bokáin, majd a combja vízben lévő felén. Türtőztetnem kellett magamat, hogy ne csináljam tovább, de végül felegyenesedtem anélkül, hogy hozzá értem volna.

-          Ne! – siránkozott, mikor mosolyogva átöleltem. Olyan forró volt a teste… – Nagyon hideg vagy!

-          Akkor melegíts fel! – Nem bírtam magammal, és ezt nem csak a szám, hanem a kezeim is jelezték, amelyek finoman rásimultak a derekára. – Bocs! – morogtam végül, mikor rájöttem, hogy túl messzire mentem.

-          Semmi baj! – motyogta ma már másodszor. – Verseny? – Elnevettem magamat.

-          Úszunk? – kérdeztem, mire bólintott.

Mivel már nem volt neki probléma eltüntetni a csodás testét a víz alatt, úszóversenybe kezdtünk. Nem volt valami sportszerű, mert amint leelőzött, megragadtam a bokáját és visszahúztam. Ő ugyanezt tette, csak a gatyámnál fogva húzott vissza… Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belé.

Mikor már úgy gondoltam, hogy túl messzire úsztunk, hagytam, hogy lehagyjon.

-          Nyertem! – visította, mikor rájött, hogy nem fogom visszahúzni. Elvigyorodtam.

-          Kérsz jutalmat? – kérdeztem, mire izgatottan megcsillantak a szemei. Hát még én milyen izgatott voltam…

-          Igen – vágta rá, mint egy mohó kislány. – Mi a jutalmam?

-          Ez – morogtam, és egy kapálózással közelebb úsztam hozzá.

Meglepetten nézett rám, de nem bírtam tovább.

Csókolni kezdtem az ajkait, olyan hevesen, mint még soha. Szinte téptem a száját, amely egy kicsit fájhatott neki, mert felszisszent. El akart húzódni, de nem engedtem neki.

Annyira akartam őt. Átfogtam a derekát, és szorosan a csípőmhöz húztam az övét. Beletúrtam a vizes hajába, és végre éreztem, hogy viszonozza a csókomat. Bebocsájtást nyert a nyelvem a szájába, és felnyögtem, mikor megéreztem az ízét.

Tudtam, hogy rohadtul nagy baromságot csináltam, mert ezután szóba sem fog velem állni, nem még barátkozni velem.

Azonban nagyon meglepődtem, mikor a kezeivel átkulcsolta a nyakamat, és szinte kapaszkodott belém. Nem jelentett problémát fent tartani magunkat.

Kissé elhúzódott a heves csókomból, mire ijedten húztam magamhoz közelebb. De csak az alsó ajkamat kezdte harapdálni. Elmosolyodtam ezen, viszont, mikor megnyalta azt, felnyögtem.

Éreztem, hogy a pici nyelve bejutott a számba, és azt is, hogy a hasam megrándult. Csak akkor vettem észre, hogy merevedésem van, mikor a csípőjével hozzám dörgölőzött. Bármennyire is akartam, hogy közel legyünk egymáshoz, az áramlat ellenünk dolgozott.

Ez eszembe jutatta, hogy nem lenne szerencsés, ha még beljebb sodródnánk, mert így is olyan messze voltunk a parttól, hogy nem láthatta senki, hogy akik csókolóznak, azok mi vagyunk.

De mégsem tudtam megállni, hogy a kezem a mellére csússzon. Imádtam, ahogy a mellbimbója a tenyeremhez nyomódott. Egy idő után viszont kevés volt, hogy csak a fürdőruhán keresztül és csak a kezeimmel érinthetem.

Ezért nehezen, de elszakadtam az ajkaitól, és sietve kikötöttem a fürdőruhájának a felső fűzőjét. Lejjebb hajoltam, de mivel még mindig túl nagy volt a távolság, feljebb emeltem Lanát.

Megvonaglott, mikor gyengéden megharaptam a mellének a középpontját, de még mindig nem húzódott el. Azt reméltem, hogy nem is fog.

A nyelvemmel is körülrajzoltam a rózsaszín bimbót, majd szívni kezdtem. Hangosan felnyögött, mire a hasamban lévő görcs ismét összehúzódott.

Annyira finom volt a bőre a sós víz ellenére, hogy én is felnyögtem.

Azonban Lana megpróbált ellökni magától. Nem engedtem el, hanem tovább kényeztettem.

-          Riley…ne… nem…szabad – sóhajtozott erőtlenül. Mondani akartam valamit, de inkább folytattam a ténykedésemet, mert féltem, hogyha abbahagyom, ellök magától. – Nem akarom – nyögte, de a sikítás, amely feltört a tokából, mikor mélyebben a számba vettem a mellét, és közben végig nyaltam, meghazudtolta előző állítását. – Ne itt… - lihegte végül. – Itt… a vízben… nem lesz… jó.

Igaza volt. Tudtam, hogy itt a tengerben nem tehetem a magamévá, mert meglehetősen nagy volt annak a veszélye, hogy elkap valamilyen fertőzést.

Csalódottan nyögtem fel, és kénytelen voltam elhúzódni. Nem akartam, hogy megint átélje azt, amit tegnap.

-          Visszajössz velem a szállodába? – kérdeztem zihálva, mert abban is biztos voltam, hogy a parton sem lehetek vele.

Azonban csalódnom kellett, mert lehajtotta kipirult arcát, és megrázta a fejét, miközben a fürdőruha felsőjének a felvételével volt elfoglalva.

Jut eszembe, esetleg van valaki, aki jön a Szigetközi Lovastalálkozóra? :$ :)