Ízelítő:

Az a helyzet, bármennyire is szégyenletes, nem tudtam befejezni a fejezetet. De hoztam nektek egy kis ízelítőt, ami nem ugyanaz, de mégis valami... :/ Jaj, kedves olvasóim, nem tudom, hogy mi lesz így: nincs ihletem és időm sem!

 

-          Elég fontos lehet neki, ha ,,elhagyott” titeket miatta – vigyorogtam rá, és közben macskakörmöztem a levegőben.

-          Szerelmes belé, hogy ne lenne fontos, Lana – forgatta meg a szemeit, mintha ez annyira egyértelmű lenne. Erre mérges lettem.

-          Hát tudod az olyan srácoknál, mint ti nem lehet eldönteni, hogy ki a fontosabb: a haverjaitok vagy a barátnőtök.

-          Tényleg rossz véleménnyel vagy rólunk – fintorodott el. – De nekem ez egyértelmű, hogy jelenleg őt választotta.

-          Te is megtennéd? – kérdeztem rá halkan és meggondolatlanul. Félve néztem fel rá, de ő kifürkészhetetlenül tekintett vissza rám. Nem bírtam állni a tekintetét, ezért inkább az ujjaimmal kezdtem babrálni. Nem kellett volna ezt a kérdést feltennem, de ismét túl kíváncsi voltam.

-          Bármikor – felelte váratlanul, mire felkaptam a fejemet. Nem volt mérges, még egy kissé el is mosolyodott. Ez engem is vigyorgásra késztetett.