,,Szeress!": 27. fejezet:

27. „Szerintem rohadtul álmodom!”:

-          Azt beszéltük meg, hogy barátok vagyunk – sóhajtott mélyet, mint akit nagyon bosszant ez a téma. – Nem volt sok csaj barátom, de szinte biztos, hogy nem szoktak arról beszélgetni, hogy milyen volt egymással szexelni. – Igaza volt, de nem mertem megszólalni. Letaglózott a tény, hogy mennyire zavart, hogy azt mondta, szexelni. Nekem több volt szimpla szexnél, bár erre csak most jöttem rá. Nem válaszoltam, és azt hiszem, hogy ez felidegesítette. – De igen, veled kibaszott jó volt. És jobb, ha most sürgősen alszom!

Nem tudtam megszólalni. Rileynak velem volt a legjobb eddig. Ezt már mondta egyszer-kétszer, de nem hittem neki. Vagyis nem nagyon akartam ezzel foglalkozni. Azt akartam, hogy hagyjon békén. De most, hogy már tudtam, hogy mit érzek, szinte önkívületi állapotba kerültem a boldogságtól.

Le is másztam az ágyról, hogy ezt megosszam vele. De ahogy letérdeltem mellé, rájöttem, hogy tájékoztatnom kellene róla, hogy mire jöttem rá. Elfogott a rettegés. Riley mostanában megpróbált távolságot tartani tőlem, ami néha egész jól sikerült is. Úgy tűnt, hogy beletörődött, hogy nem leszek belé szerelmes. Nagyon féltem, hogy talán már nem is érez úgy irántam, mint korábban.

Mélyet sóhajtottam, és felkészítettem magamat a legrosszabbra.

-          Riley – suttogtam nagyon halkan, de meghallotta, és meglepetten ült fel. És itt minden összeomlott. Azt terveztem, hogy megbeszélem vele ezt az egészet, de ahogy felült, megláttam az izmokat összehúzódni a hasán, a tigris tetoválást, a kemény mellizmait, a szeplős vállait és a kulcscsontján feszülő bőrt, és szinte megvadultam. Akartam őt! – Mit cs…

Belé fojtottam a szót, ahogy odamásztam hozzá, és az ölébe vetettem magamat. Nem törődtem semmivel, és összeszedve minden bátorságomat, megcsókoltam.

Nem csókolt vissza, de nem is tolt el. Ez jó jel volt, bár a szívem majd’ megszakadt, amiért nem viszonozta a csókomat.

Aztán egyszer csak hátrafelé kezdett húzódni. Nem tudtam, hogy menekülni akar-e előlem, vagy csak hátradől, de követtem a testét. Éreztem, hogy a hasizmai összehúzódtak, és erőszakosan szétfeszítettem a számmal az övét. Még mindig nem tett semmit.

Végül kétségbeesetten végigsimítottam a karján, és éreztem, hogy a kezei a hajamba túrnak.

Nagyon óvatosan kezdett játszani a nyelvemmel, és ez furcsa volt tőle.

-          Mi a baj? – suttogtam bele nedves ajkaiba.

-          Nem értelek – felelte rekedten.

-          Kívánlak – nyögtem, és ismét megcsókoltam.

-          Ezt nem kellene – tolta el a fejemet, mire döbbenten néztem rá. – Holnap meg fogod bánni.

-          Nem, nem fogom – feleltem kétségbeesetten, de nem hitt nekem. Láttam rajta, hogy egy szavamat sem hiszi. – Szeretlek – mondtam ki még magamat is meglepve. Kikerekedtek a szemei. – Higgy nekem, kérlek! – könyörögtem, és ismét megcsókoltam.

Olyan hihetetlenül jó volt. A szája forró volt, nedves és nagyon sikamlós. Végighúztam a nyelvemet a felső ajkán, és ekkor vettem észre, hogy remeg. Nem értettem.

Tovább csókoltam, és közben észrevettem, hogy nem is simogatott. Az egyik keze, a hajamban volt, míg a másik a derekamon. De annyira gyengéden ölelt, hogy alig lehetett észrevenni.

Megharaptam az alsó ajkát, mire felnyögött. És ekkor jöttem rá, hogy megpróbálta visszafogni magát.

Érthető volt, hogy ezt teszi. Nem bízott bennem. Nem is hibáztattam. Sőt rájöttem, hogy végig igaza volt. Gyerekes voltam, és talán ez még most is igaz. Képtelen voltam megkülönböztetni az igazi érzéseimet, azzal, ami a felszínen volt.

Beletúrtam a hajába, és hozzádörgöltem a csípőmet. Felnyögött, és kissé szorosabban húzott magához.

-          Nem kell visszafognod magad! – hívtam fel suttogva a figyelmét a nyilvánvaló tényre. Nem válaszolt.

Aztán egyszer csak a hátamon voltam. Riley felém tornyosult, és úgy csókolt, hogy megfájdultak az ajkaim. A csípőjével a lábaim közé tolakodott, és míg az egyik keze a fejemet húzta közelebb, addig a másik megmarkolta a mellemet. Felnyögtem.

-          Olyan finom vagy – sóhajtotta, és végighúzta a nyelvét a nyakamon. – Mindjárt felfallak!

A szája a fülemhez kúszott, és megharapott. A mellemen lévő keze még mindig masszírozott, és ettől azt éreztem, hogy egyre forróbb a testem.

Hirtelen elhúzódott tőlem, és feltérdelt. Lenézett rám, miközben az alsó ajkát harapdálta. Olyan… kiéhezettnek tűnt.

-          Hihetetlen, hogy még az is felizgat, hogy az én ruhám van rajtad – forgatta meg a szemeit, és a póló aljához nyúlt. Mire belegondolhattam volna, hogy mit akar, már nem volt rajtam. – De így szebb vagy!

Nem tudtam válaszolni, mert a szája és a keze megtalálta a mellbimbóimat. Csak nyöszörgésre voltam képes. Hátrahajtottam a fejemet, és arra gondoltam, hogy tudtam eddig nélkülözni ezt az érzést.

Nem is érzékeltem semmit. Csak az volt biztos, hogy nagyon élvezem, amit Riley tesz velem. Csupa vágy és nyöszörgés voltam. Akkor eszméltem fel, mikor Riley a fülembe suttogott. Csak másodpercek múlva értettem meg, hogy milyen szavak hangzottak el.

-          Biztos, hogy akarsz? – Igazán édes volt, hogy megkérdezte, viszont nem is volt választási lehetőségem. Nem gondoltam meg magamat, de ha mégis megtettem volna, akkor az, ahogy megharapta a nyakamat, meggyőzött volna.

-          Nagyon akarlak – sóhajtottam, mire elnevette magát. Kicsit olyan volt, mintha kinevetne, de megpróbáltam nem megsértődni.

Elhúzódott tőlem, és az ágyra ült. Belenyúlt a fiókba, és elővet egy óvszert. Már meztelen volt, és ez eszembe juttatott valamit, amit nagyon meg akartam tenni. A hasam az izgalomtól, a gyomrom pedig a félelemtől húzódott össze.

Riley épp a zacskót bontotta ki, mikor odatérdeltem elé. Meglepetten nézett rám, de rögtön megértette, hogy mit akarok tenni. Kikerekedtek a szemei, de nem ellenkezett. Láttam az ádámcsutkáján, hogy hatalmasat nyelt.

Nagyon féltem, hogy valamit rosszul fogok csinálni, de igyekeztem magabiztosnak tűnni.

Végigsimítottam a combján, és mély lélegzetet vettem. Közelebb hajoltam az ágyékához, és mélyen beszívtam a levegőt. Elvörösödtem, mert tetszett a testéből áramló illat. Izgató hatással volt rám.

Még közelebb hajoltam, és megérintettem a számmal. Nem tudtam, hogy mit kell csinálni, hiszen még sohasem tettem ilyet előtte. Riley felnyögött, és reméltem, hogy nem azért, mert rosszul csináltam.

Arra gondoltam, hogy talán úgy kellene tennem, mintha nyalókáznék. Futólag átfutott a fejemen, hogy ez valójában így is van. Ettől még vörösebb lettem. Végül végignyaltam Riley merev testrészét, és mikor a csúcsához értem, bekaptam.

-          Basszus! – hördült fel Riley. A kezei hirtelen a hajamba túrtak. Azt hittem, hogy magára húzza a számat, mint a pornófilmekben, de csak simogatott. Én pedig tovább szívogattam. A fogaimmal kezdtem rajta játszani, mire megmerevedett.

És megint a padlón voltam. Riley vadul csókolt, és a bugyit szó szerint leszaggatta rólam. Ez a hirtelen állatiasság meglepett, de nem tiltakoztam. Igazából a meglepetés után, nagyon is ínyemre volt.

Hirtelen feltérdelt, felhúzta az óvszert, és már a lábaim között is volt. Gyors volt, és pontos. Hangosan felsikítottam a kitöltött érzéstől. Annyira kielégítő volt…

-          A rohadt életbe, Lana! – nyögte Riley a nyakamba. Remegett, és megint visszafogta magát.

-          Mi a baj? – fontam köré a karomat.

-          Mindjárt elmegyek – morogta erőlködve, mire felnevettem. – Nem vicces! Szeretkezni akarok veled!

-          Csinálhatjuk – pusziltam meg a nyakát, mire kérdőn nézett rám. – Itt van az egész éjszaka! Csinálhatjuk nagyon sokszor! – Jó, nem volt a legromantikusabb kijelentés, de legalább Riley megértette a lényeget, és végre mozogni kezdett.

Arra eszméltem, hogy felemel a fölről. Nagyon fáradt, nagyon kába és nagyon kielégült voltam. Szinte minden kitörlődött a fejemből. Az biztos, hogy nagyon sok orgazmusban volt részem, pont mint Rileynak.

-          És most ideje aludni – suttogta bele a fülembe, és az ágyra tett. Halványan észleltem, hogy betakart, majd átölelt. – Köszönöm!

Nem tudtam, hogy mit köszönt, és képtelen voltam rá, hogy megkérdezzem. Csak arra voltam képes, hogy a legfontosabb dolgot elmondjam neki.

-          Szeretlek!

És ezen kívül nem emlékszem másra.

Arra ébredtem, hogy valaki a hajammal cirógatja a hátamat. Nem kellett kinyitnom a szemeimet, hogy tudjam, hogy Riley az. Éreztem az illatát, és szinte ismerős volt az izmos mellkasa, ami az enyémhez tapadt. Nagyon szorosan tartott, de megpróbáltam megmozdulni. Nem engedte.

-          Ki nem engedlek többé a karjaimból – sóhajtotta, és az egyik kezével oldalra fordította a fejemet. Finoman megcsókolt, majd váratlanul elhúzódott. – Azt hiszem, hogy beszélnünk kell.

-          Igen – feleltem álmosan, és a nyakába temettem az arcomat. Még nem nyitottam ki a szemeimet, csak mélyeket lélegeztem az illatából. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve befújtam a nyakába, mire összerántotta magát, és nevetni kezdett.

-          Akkor azt hiszem, és felkelek – mondta jókedvűen, és kimászott alólam. Meglepetten pattantak ki a szemeim.

-          Az előbb azt mondtad, hogy nem engedsz többet el, erre rögtön le is lépsz – vágtam hozzá grimaszolva. Elnevette magát.

-          Muszáj egy kis távolságot tartanom a meztelen testedtől – mutatott végig magán. Elvörösödtem, ahogy eszembe jutott, hogy tegnap megpróbáltam kielégíteni a számmal.

-          Miért?

-          Mert ha egy ágyban maradunk, nem lesz belőle beszélgetés – magyarázta, és meztelenül a szekrényéhez ment. Elővett egy alsónadrágot, és felhúzta magára. Nem sokat javított a helyzeten, mert még így is túl izgatóan nézett ki. – Szóval ki kezdi? – ült le a székére.

-          Gondolom én – feleltem elvörösödve, és a takarót a fejemre húztam. Majd rögtön ki is bújtam alóla. – Nem tudok semmit biztosra, csak azt, hogy szeretlek.

-          Ez elég tág fogalom – grimaszolt egyet, és ez rosszul esett. Azt hittem, hogy örülni fog a kijelentésemnek. – Nagyon sokféle képen lehet szeretni valakit. Szerethetsz úgy, mint egy barátot vagy egy testvért…

-          Ha testvérként szeretnélek, akkor gondolod, hogy lefeküdtem volna veled? – vágtam a szavába, mire elfojtott egy mosolyt.

-          Valószínűleg nem – rázta meg a fejét, és kissé komorabb lett. – De lehet, hogy csak a hormonjaid átvették az irányítást feletted, és…

-          Persze – fintorodtam el. – Megszállták a fejemet, és benyomták a „Szexelni Rileyval” gombot.

-          Mondjuk az már elég jó, ha van ilyen gomb – mosolyodott el. – Komolyan Lana, meg akarom beszélni ezt az egészet. Mi történt tegnap?

-          Szeretkeztünk – vágtam rá, mire meglepetten kikerekedtek a szemei. – Szeretlek, szóval jobb, ha hozzá szoksz, hogy így hívom.

-          Mióta? – kérdezte döbbenten. Nem értettem, mire folytatta. – Mióta szeretsz?

-          Nem tudom – feleltem őszintén. – Valószínűleg, hogy már régebb óta. Vagyis csak ez magyarázza azt, hogy féltékeny voltam, mikor mással láttalak, vagy hogy állandóan a közeledben akartam lenni.

-          Nem tudtad, hogy szerelmes vagy belém? – kérdezte még mindig tágra nyílt szemekkel, és nagyot ugrott az ádámcsutkája. Olyan sebezhető volt. Oda akartam menni hozzá, és meg akartam ölelni.

-          Nem.

-          Nem értem – nyögte ki döbbenten. – Hogyhogy nem tudtad? És mi változott meg? Nem hiszem, hogy a szex miatt lettél abban biztos, hogy szeretsz, vagy ha igen, akkor nagyon kiemelkedően teljesíthettem…

-          Még előtte rájöttem – mormogtam vörösen. – Csak gyerekesen viselkedtem, és nem láttam, hogy mi van az orrom előtt. Azt hittem, hogy csak kedvellek, mert tudod, én még sohasem voltam szerelmes. Nem tudtam, hogy mit kellene éreznem. Csak annyit ismertem a szerelemből, amelyet a könyveim megmutattak. De ez nem volt elég, hiszen te egy könyvben szereplő hősre sem hasonlítasz. Én pedig végig ezeket a vonásokat kerestem benned. Mikor Tobby megjelent, azért is találtam vonzónak, mert egy szőke hercegre emlékeztetett. De te nem emlékeztettél semmire. És tudod, hogy miért? – mély lélegzetet vettem, hogy folytatni tudjam. – Mért te sokkal jobb vagy, mint bármilyen hülye kitalált hős. Te valódi vagy, okos és csodás. És ami a legborzasztóbb, hogy azt hiszem örökre beléd szerettem.

-          Honnan veszed, hogy örökre? – kérdezte összehúzott szemekkel.

-          Nem tudom – vörösödtem el. – Egyszerűen azt érzem, hogy rajtad kívül képtelen lennék mással szerelmeskedni. És még azt is, hogy meg akarlak védeni. Ezért is utálom magamat nagyon, amiért fájdalmat okoztam neked. Ezek mellett még arra is rájöttem, hogy minden egyes testrészedet imádom. – Összezavarodva megráztam a fejemet, és folytattam. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. – De képtelen vagyok elmondani, hogy mit érzek irántad. Annyira erős, és azt érzem, ha nem lennél itt, hatalmas úr lenne a mellkasomban, és valószínűleg úgy bőgnék a tompa fájdalomtól, mint egy kisgyerek, ha nem érezném az illatodat mindenhol.

-          Tompa fájdalom? – Húzta fel Riley a szemöldökét, mintha megőrültem volna. Erre elvörösödtem. – Ugye azt tudod, hogy ennek semmi értelme? Először ürességről beszélsz, aztán meg tompa fájdalomról.

-          Nem tudom másként leírni – rántottam meg a vállamat, lazaságot színlelve. De ezen rontott az a kép, hogy Riley ágyában feküdtem meztelenül. Még szerencse hogy takaróba voltam bugyolálva. – Azt hiszem, hogy beléd szerettem. Legalábbis eléggé fáj a mellkasom. Mintha vagy ötven kilogramm nyomná a szívemet. – Erre Riley felnevetett, én pedig sértődötten ültem fel. – Örülök, hogy jót mulatsz!

-          Csak örülök – vigyorgott rám, és felállt, majd az ágyhoz sétált. – Ugyanezeket érzem. Végre te is megtapasztalod.

-          Szóval még szeretsz? – kérdeztem reménykedve. Leült mellém, és végigsimított az arcomon.

-          Ezt a kérdést meg sem hallottam – sóhajtotta, és az ujja körberajzolta a számat. – Mennyi ideig kellett várnom rád! – sóhajtotta elborzadó tekintettel.

-          Nem túl sokat – vágtam rá, és játékosan megharaptam az ujját. – Három hónapot aligha lehet sok időnek nevezni.

-          Három hónap? – nyíltak tágra a szemei. - Nem erről beszélek. Én már lassan tizennyolc éve várok rád, és most végre itt vagy, és az enyém vagy.

-          Általában azt mondják, hogy mikor megkapsz valamit, az leértékelődik – böktem meg a mellkasát játékosan, mire az ölébe húzott.

-          Pedig jelenleg a legnagyobb értékemet tartom a kezemben – vigyorgott rám, és az orrát végighúzta a halántékom mentén. – Sohasem leszel értéktelen a szememben, érted? Ha lenne fogalmad róla, hogy mennyire szeretlek!

-          Ez úgy hangzott, mint egy elcsépelt idézet az egyik lányos regényemből – nevettem el magamat.

-          Lana, most fikáztad le a szerelmi vallomásomat – harapta meg a nyakamat. Elöntött a szégyen.

-          Én… sajnálom… Nem… - mondani akartam valamit, ami szépít a helyzetemen, de képtelen voltam rá.

-          Nyugi – nevetett bele a hajamba. – Nem haragszom. De hidd el, hogy nagyon is komolyan gondoltam, amit mondtam.

-          Sajnálom, egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel – bújtam hozzá. – Még nagyon sokat kell tanulnom, hogy milyen igazából szerelmesnek lenni. Mit mondhatok, mit nem, mit tehetek és mit nem… De elhiszem, hogy komolyan gondoltad.

-          Kezdetnek ez is megteszi – vigyorgott rám, majd az arca kissé elkomorult. – Nem értem, hogy nem tapasztaltad meg, milyen a szerelem. Sohasem volt senki, akibe szerelmes lettél volna?

-          Igazából nem tudom, nem hiszem – vörösödtem el. – Soha senkit nem engedtem annyira közel magamhoz, hogy beleszeressek. Volt, hogy tetszettek emberek, de az hozzá sem fogható ehhez. Ez olyan csodás és mennyei, de pokolian fájdalmas is.

-          Tudom, mire gondolsz – húzta el a száját. – Még most hogy itt vagy a karomban, még most sem vagyok benne biztos, hogy a következő pillanatban nem rohansz el. Azt hiszem ez a legrosszabb. De talán idővel egyszerűbb lesz, vagy az is lehet, hogy nem.

-          Lehet, hogy ahogy idősebbek leszünk, és jobban megbízunk egymásban… - Elhallgattam, mert kifürkészhetetlen szemekkel nézett rám.

-          Lehetséges – sóhajtotta végül.

-          Mi a baj?- simítottam végig az arcán.

-          Csak arra gondoltam, hogy én sem voltam még soha szerelmes – mosolygott rám a mondat végénél. Hevesebben kezdett verni a szívem. Végigsimította a karomat, és beleborzongtam. Olyan meleg és puha volt a keze. – Úgy gondoltam, hogy nem fogja senki sem megérdemelni, hogy kiadjam magamat ennyire neki, de aztán jöttél te. – Tiltakozni akartam, hogy nem én vagyok az, aki annyira érdemes, hanem a szerencsés vagyok, amiért engem választott. De még mielőtt egy hangot is kinyöghettem volna, megcsókolt. A szája olyan erőszakosan tapadt az enyémre, hogy mindent elfelejtettem egy kérdésen kívül.

-          Szóval járunk? – kérdeztem félve, mire újra hevesen megcsókolt. Ez a válasz tökéletesen megfelelt.

-          Most álmodom vajon? – húzta édes vigyorra a száját. – Szerintem rohadtul álmodom!

-          Tiszta hülye vagy – ragadtam meg a nyakát, és magamra rántottam. Megtámaszkodott felettem, és csillogó szemekkel végignézett rajtam.

-          Azt hiszem, hogy ideje lenne megkezdeni az első hivatalos szeretkezésünket – nyalta meg a száját, mire elvörösödtem, és mindenhol forró lettem. Csak pimaszul elvigyorodott, és kibontott a körém tekeredett takaróból…