2012. december 23., vasárnap

,,Szeress!": 30. fejezet:


Ezzel az utolsó fejezettel szeretnék mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánni! :)
Jó olvasást! :')

30. Játszóház:

Két évvel később

-          Szóval ez a meglepetés? – kérdeztem Rileyt felhúzott szemöldökkel. Egy hatalmas játszóház előtt álltunk. Vagy ötven kilométert kocsikáztunk, hogy végre megérkezzünk egy… játszóházba? Ezt furcsálltam. De ami még ennél is különösebb, az Riley viselkedése volt.

-          Nem tetszik? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-          Igazából… - Átgondoltam ezt az egészet. Megbeszéltük, hogy a húgainkkal töltjük ezt a napot, de nem egy játszóházra gondoltam. De végül is, ha a lányoknak megteszi… - egész aranyosan néz ki.

-          Szerintem is aranyos – vigyorgott rám, majd kiszállt a kocsiból. Követtem a példáját, majd a hátsó ajtóhoz mentem. Kinyitottam az ajtót, és a húgom visítva repült a karjaim közé.

-          Ez olyan zsír, Lana! – mosolygott a képembe, én pedig nem tudtam nem viszonozni. És nem csak azért, mert olyan édes volt, hanem mert nemrég lépett be a fog-kihullós korszakba, és szerencsétlenségére tegnap egy metszőfoga esett ki. Imádtam Lizzie-t, de vicces látványt nyújtott.

-          Igen, az, Lizzie! Csak arra kérlek, hogy viselkedj rendesen, rendben?

-          Rendben – mondta, és a nyakamba csimpaszkodott. Felnyögtem, mert már nem volt olyan könnyű, mint mikor ideköltöztünk.

-          Menjünk be! – visította Meddie, mikor becsuktam az ajtót, és Lizzie még mindig rajtam lógott. Erre bezzeg rögtön leugrott, és odafutott a barátnőjéhez, aki már szinte a testvérének számított.
Előreszaladtak, én pedig összeszoruló mellkassal vettem tudomásul, hogy hamarosan minden megváltozik. Már nem lesz mindennapos, hogy együtt vagyok velük, sőt szerencsés leszek, ha minden héten látom majd őket. És aztán egyszer csak felnőnek, és pedig ott fogok állni, és úgy fogom érezni magamat, mintha kimaradtam volna az életükből.
Megráztam a fejemet, mert ezt már ezerszer átbeszéltük Rileyval. Mikor ő elmondta az érveit, olyan könnyű volt elhinnem, hogy tényleg igaza van, és nem maradunk ki az életükből. Viszont, mikor én gondoltam végig az egészet, majd’ megszakadt a szívem.
Hirtelen forró ajkakat éreztem meg a halántékomon, mire egy áramütés szerű érzés cikázott végig rajtam. Ez sohasem változott, és reméltem, hogy nem is fog.
-          Már megmondtam, hogy ne parázz ezen – motyogta a nyakamba, majd egy gyors, nedves csókot nyomott a számra.

-          Próbálok nem parázni – sóhajtottam, miközben összekulcsoltuk az ujjainkat, és elindultunk a lányok után.
Alig egy hónapja úgy döntöttem, hogy elmegyek Graftonból. Hatalmas meglepetésemre a szüleim nem ellenkeztek, úgy gondolták, hogy sokkal több esélyem van egy stabil állást találni valahol máshol.
Riley viszont nem fogadta ilyen könnyen ezt az egészet. Őrjöngeni kezdett, és azt mondta, hogyha így akarok megszabadulni tőle, akkor felejtsem el, mert ő is velem jön. Azt gondolta, hogy elegem van belőle, ezért akarom itt hagyni ezt a kisvárost. Ha tudta volna, hogy ez mennyire nincsen így.
De még mielőtt átbeszéltük volna az okait a költözésnek, kijelentette, hogy ő sem marad itt.
Végül csak sikerült meggyőznöm, hogy nem akarom elhagyni, és ha el akar menni innen, akkor azt csak velem teheti meg. Azóta folyamatosan vigyorog.
Senki sem gondolta volna, hogy a szerelmünk ilyen tartós lesz. Erről nem beszéltünk, de talán még mi magunk sem. Olyan sok hülyeség állt akkor közénk, hogy az volt mindenkinek a véleménye, hogy én egy szexéhes kislotyó vagyok, Riley pedig ezt ki is használja.
Még a szüleink is kételkedtek. Nem is hibáztattam őket, hiszen az egész kapcsolatunk a szexre épült, legalább is az elején. Lefeküdtünk egymással, aztán bántottuk egymást, majd ismét az ágyban kötöttünk ki. Nem volt túl erkölcsös, de tizenhét éves voltam, dúltak a hormonjaim, Riley pedig egy kiéhezett szexisten volt.
Aztán, mikor bevallottuk egymásnak, hogy mit is érzünk, minden megváltozott. Rájöttem, hogy ő az egyetlen, akiben igazán megbízhatok. És onnantól kezdve az egész életem egy teljes fordulatot vett.
A kapcsolatunk olyan volt, amely mindig biztos pontot jelentett. Komoly, biztos, de egyben szenvedélyes volt a szerelmünk. Ha gondok voltak otthon, akkor a másik mindig támaszt nyújtott, és ez érvényes volt az iskolára is.
Végül Rileynak igaza volt. A diákok abbahagyták a szapulásunkat, és végre a maguk dolgával törődtek. Szépen lassan befogadtak maguk közé, de csak egyetlen emberből vált igaz barát. Ő pedig Sylvia volt. Hamar rájöttünk, hogy hasonlóan gondolkodunk, és ez megtette a hatását. Ő is segített nekem, és én is neki, hogy túléljük a többiek fagyos viselkedését. Aztán befejeztük a gimnáziumot, és hamarosan különválnak útjaink. Ettől ismét elfogott a szorongás.
Nem tudhattam, hogy jól döntök-e azzal, hogy elmegyek egy nagyvárosi egyetemre, és itt hagyom a családomat, és magammal rángatom Rileyt is. Ő azt mondta, hogy nem bánja, de fogalmam sem volt, hogy ez vajon milyen hatással lesz a szerelmünkre. Abban biztos voltam, hogy én ugyanúgy rajongani fogok érte, de hogy ő mit fog érezni, arról fogalmam sem volt.
-          Megint túlkomplikálod az egészet… - lengette meg a kezét előttem. Mire észbe kaptam, már bent voltunk. Felhangzott a lányok visítása, ahogy meglátták az óriás, felfújható hercegnő kastélyt, de a többi gyerek hangja elnyomta azt.

-          Biztos vagy abban, hogy eljössz velem? – kérdeztem félve, mert tudtam, hogy erre, hogyan fog reagálni.

-          Lana, - hajolt hozzám közelebb, hogy csak én halljam, bár a nagy hangzavartól ez úgy sem történhetett másként – basszottul nem érdekel, hogy hova akarsz menni. Mehetnénk Alaszkába is vagy Mexikóba, az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Vagy nem osztod a véleményemet? – éreztem, hogy a nyelve végigfut a nyakamon, és elképedve felnyögtem.

-          De – sóhajtottam. Már megszokhattam volna, hogy bármikor képes volt lázba hozni, de az érintése még két év után is olyan volt, amely nem a hétköznapi dolgok közé tartozott. Hogyan is szokhattam volna meg a remegést, amely végigcikázott a gerincemen, akárhányszor hozzám ért?

-          Akkor most gyere játszani! – vigyorgott rám, és húzni kezdett a játszóház legzsúfoltabb része felé.
Bevált a terve. A hatalmas területen, amely tele volt játékkal, teljesen elterelődött a figyelmem. Nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha itt hagyok mindent. És arra sem, hogy Riley mit áldoz fel értem.
Csak hagytam, hogy a felhőtlen jókedv végigjárja a testemet, és hogy kiélvezzem talán a legmeghittebb pillanataimat a lányokkal. Nem tudtam, hogy lesz-e még rá alkalom, hogy kimutassam, mennyire szeretem őket. Nem voltam túl jó ebben. De ott, a játszóházban, a kimondatlan szavak voltak érvényesek. Nem kellett kimondanom, hogy a világon Lizzie az egyik ember, akit a legjobban szeretek. Elég volt éreztetnem vele, ahogy minden kis mozdulatára figyeltem.
Lehetséges, hogy éppen ez volt Riley célja. El tudtam róla képzelni, hiszen ő csodás volt és figyelmes.
-          Mi az? – kérdezte, mikor a lányok eltűntek a hercegnő-kastélyban, ahova mi nem mehettünk velük, mert nagyok voltunk a felfújható várhoz. Úgy tűnt, hogy túl sokáig bámultam.

-          Csak eszembe jutott, hogy milyen állati szerencsés vagyok, amiért ilyen szuper barátom van. – Ezen nevetni kezdett. – Komolyan, más simán hagyta volna, hogy egyedül elmenjek, de te feláldozol mindent.

-          Már megint itt tartunk? – kérdezte kissé bosszúsan, és úgy tűnt, hogy nem vette jó néven a bókot.

-          Sajnálom, én csak félek, hogy rossz döntést hozol miattam.

-          Azt hiszed, hogy nem gondoltam át, de tévedsz – simított végig az arcomon. – Tudom, hogy mit fogok veszíteni, de a nyeremény sokkal nagyobb. Megéri, hidd el!

-          Nyeremény? – néztem rá összezavarodva. – Rám gondolsz?

-          Természetesen – vigyorgott, majd hirtelen nagyon komoly lett. – Gyere velem, adni akarok valamit!
És azzal elráncigált a játszóház végébe. Itt kisebb boxok voltak, hogy a szülők meg tudjanak pihenni, míg a csemetéjük kijátssza és kivisítozza magát. A kis területeket lepedőből kifeszített válaszfalak szeparálták át. Nem lehetett becsukni őket, de meglepő módon csak egy-két boksz volt foglalt.
Riley bement az egyikbe, ami a sarokban volt. Ide szinte alig látott el valaki, mivel a hatalmas mászófal teljesen eltűntette a kíváncsiskodó szemek elől.
Amint beértünk, maga elé húzott és a falnak nyomott. Megcsókolt, de nem a szokott módon. A csókja ugyan olyan szenvedélyes és édes volt, mint mindig, de a szája feszes volt, és arra engedett következtetni, hogy ideges. Nem értettem, hogy miért. Azt mondta, hogy adni akar nekem valamit…
Nem tudtam tovább a fejemet törni, mert a csókja minden gondolatomat kitörölte. Még mindig változatlan hatással volt rám. A testem lángolt, és az ajkai érintésétől a remegés végigcikázott a gerincemen, és a bőrömön libabőrt hagyott.
A nyelve olyan vadul kergette az enyémet, hogy nem tudtam vele ütemet tartani, majd mikor hirtelen megszívta, felnyögtem.
-          Azt gondolod, hogy félek feláldozni mindent az életemből érted? – mormolta a számra. A lélegzete forró volt és mentol illatú. Nem mertem válaszolni, mire megmarkolta a mellemet. Meglepetten felnyögtem, de ő erre nekem nyomta a csípőjét. Éreztem, hogy kemény, és ettől elöntötte az arcomat a forróság. Bár nem csak azt. – Válaszolj, angyalka!

-          Nem tudom – sóhajtottam, mire meglökte a csípőjét. Kikerekedtek a szemeim, de élveztem az őrjítő érzést.

-          Akkor jobb, ha még egyszer elmondom, hogy te vagy a legfontosabb – suttogta a fülembe, és éreztem, hogy a nyelve végigsiklik a nyakamon. Ismét kirázott a hideg. – Kellesz nekem! És azt akarom, hogy örökre az enyém legyél!

-          Mi olyan különleges bennem? – motyogtam kábultan. Ezt még sohasem kérdeztem meg tőle. Eddig nem is igazán mertem, féltem, hogy olyan választ hallok, amelyet nem tudok feldolgozni.

-          Minden, babám! – nyomta ismét nekem a csípőjét, és körözni kezdett vele. – A személyiséged, a hisztid, az eszed, a tested, az illatod… minden.

-          Szeretlek – suttogtam, miközben a fejem hátra hanyatlott. Mindent megadtam volna érte, hogy Rileyval ne egy játszóházban legyünk, hanem egy ágyban. Kihasználva a lehetőséget, csókolgatni kezdte a nyakamat.

-          Szeretnék tőled kérdezni valamit? – mondta, miközben a fogát belemélyesztette az alsó ajkamba. Megfogta a kezemet.

-          Mit? – kérdeztem elfúló hangon, és élveztem, hogy az ajkam a fogai között mozog.

-          Hozzám jössz feleségül?

-          Mi? – kerekedtek ki a szemeim, és eltoltam magamtól. Még mindig részeg voltak a csókjaitól, de ez a kérdés kijózanított. – Ezt hogy értetted?

-          Úgy ahogy hangzott – nézett rám kihívóan, és megnyalta a száját. Egy pillanatra ez elterelte a figyelmemet. Én is meg akartam nyalni a száját, sőt meg akartam harapni.

-          Feleségül akarsz venni? – kérdeztem döbbenten, mire bólintott. A gyönyör végigcikázott a testemen, de nem mertem még belelovalni magamat. – De miért?

-          Mert szeretlek – mondta, mintha ez elegendő indok lett volna. Mikor látta, hogy tiltakozni akarok, folytatta. – Imádlak, és szükségem van rád! Mindig is szükségem lesz, és most hogy elköltözünk, azt akarom, hogy tudják, már foglalt vagy. Azt akarom, hogy teljesen az enyém légy!

-          De hát teljesen a tiéd vagyok! – tiltakoztam hevesen. Jól csinálta ezt az egészet. Elkábított a csókjaival, hogy ne tudjak rendesen gondolkozni.

-          De ezt nem fogják tudni, ha elköltözünk. – Kétkedve néztem rá, mert ez volt a legátlátszóbb hazugság, amit valaha hallottam indokként a szájából.

-          Ez hülyeség, Riley!

-          Oké, akkor csak fogadd el, hogy akarom, és kész!

-          Csak akarod és kész? – hitetlenkedtem. – Tizenkilenc éves vagy, egy átlagos fiú nem akar megházasodni, ilyen korán.  Sőt talán sohasem akar megházasodni, csak szexet… - Elhallgattam, ahogy eszembe jutott valami fontos. – Azt hiszed, hogy terhes vagyok? Ezért akarsz elvenni? Mert nem vagyok az.

-          Terhes? Miről beszélsz? – forgatta meg a szemeit. – Mi a francért gondolod, hogy okot kell találnod rá, hogy miért akarlak elvenni feleségül?

-          De hát először az egyetem…

-          Hagyd abba! – mordult fel, és megláttam a tekintetében a megbántottságot. – Egyszerűen csak akarlak. Nem kell rögtön összeházasodnunk. Elég egyetem után is, én csak azt akarom, hogy a menyasszonyom legyél.

-          Csak egyszerűen azt akarod, hogy a menyasszonyod legyek? – kérdeztem még mindig döbbenten.

-          Igen, és ne kérdezd meg, hogy miért, mert ugyanúgy csak azt tudom rá mondani, hogy szeretlek – rántotta meg a vállát, lazaságot színlelve. Nem sikerült megtévesztenie. Másnál lehet, hogy bevált ez a laza-vagyok-semmi-sem-zavar stílus, de nálam nem. Annyira ismertem, hogy nagyon egyszerű volt a felszín alá látnom.

-          Ha valóban ez a helyzet…akkor igen – feleltem mosolyogva, mire a szemei kikerekedtek. Olyan sebezhetően meglepett volt, hogy muszáj volt hozzá érnem. Végig simítottam az arcát, de mikor a kezem továbbsiklott, és a mellizmait simítottam végig, ismét a falnak taszított.

-          Annyira összezavarsz – motyogta a számhoz hajolva. – Először ellenkezel, aztán váratlanul beleegyezel. Most akkor hozzám akarsz jönni?

-          Igen – vigyorogtam rá, és ahogy beszéltem a szánk összesimult. – Akarom, de először meg akartam róla bizonyosodni, hogy te is biztos vagy benne.

-          Ezért hitetted el velem, hogy nem akarsz feleségül jönni hozzám? – kérdezte, és a szemei sértetten, de egyben dühösen is megvillantak.

-          Sajnálom – néztem rá esdeklőn. – Csak biztosra akartam menni. Igazából már azóta várom ezt a kérdést, hogy először meghallottam, hogy erről beszélsz Kaitlynnel.

-          Mi?

-          Mikor összejöttünk, és Kaitlyn rajta kapott minket a konyhában… reggeliztünk, de nekem ki kellett mennem, és meghallottam, hogy arról beszélgettek, hogy… mennyire szeretsz. Akkor hallottam először, hogy feleségül akarsz venni.

-          És ezt eddig titkoltad? – nézett rám éhesen, mire kiszáradt a szám. Bólintottam, mire még vadabbul villantak meg a szemeit. – Oh, hogy most mi mindent meg akarok tenni veled. De először is… - Az egyik kezét levette rólam, majd mélyen belenyúlt a zsebébe, és egy dobozt vett elő.  –Lana, leszel a feleségem?
Valamiért könnyek gyűltek a szemeimbe. Nevetni kezdtem a hülyeségemen. Egy játszóházban voltunk, nekem pedig megkérték a kezemet. Egy JÁTSZÓHÁZBAN!
-          Igen – sóhajtottam, és éreztem, hogy a könnyek végigfolynak az orcáimon. Aztán ahogy észrevettem, hogy azért nem nyitja ki a dobozt, mert nem akar elengedni, segítettem neki, és felpattintottam a tetejét. A lélegzetem elállt, és még sűrűbben potyogtak a könnycseppek a szemeimből.
Kivettem a csillogó-villogó gyűrűt, és döbbent sóhajjal forgattam meg. Elvarázsolt, ahogy a fény megtört a gyémánton. El sem tudtam hinni, hogy Riley ilyen gyűrűt vett nekem.
A dobozt visszacsúsztatta a zsebébe, majd gyengéden kivette a gyűrűt a kezemből, és felcsúsztatta a bal kezem gyűrűs ujjára. Olyan hihetetlenül tökéletesen passzolt hozzám.
Zavartan felvihogtam, de ez a hang rögtön el is halt, mikor lecsapott az ajkaimra, és a keze a pólóm alá tévedt. Mélyet sóhajtottam, és átengedtem magam neki.
A ruhadarab hirtelen feljebb csúszott a testemen, Riley pedig a melleimet kilátszódó ívét halmozta el csókokkal.
Azonban heves ténykedését, egy mögüle jövő meglepődött sikkantás szakította félbe, az én arcomat pedig elöntötte a szégyen pírja, amiért lebuktunk.
Vége
És szeretném megköszönni nektek, hogy olvastátok a történetemet! :’) Nagyon hálás vagyok, amiért mindig kitartottatok mellettem és a történet mellett. Igazán nagyszerű olvasók vagytok, amiért kibírtátok a kibírhatatlant, hogy alig volt friss. :$ Igazából ti vagytok a legjobb olvasók a világon, és iszonyatosan nehéz megválnom tőletek és a történettől! :'( Mindent köszönök nektek! Nagyon sokat jelentetek nekem! :) <3>
És íme a kedvenc idézetem: „Nem találok szavakat, kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.” És most pont ugyanígy érzek! :$ Nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra, és olvassatok sokat! :)
Szeretlek titeket!
Puszi

10 megjegyzés:

  1. Köszííííí, köszííí, köszíííí! Imádtam, szép befejezés! :)
    Nagyon klassz karácsonyi ajándék volt! :)
    Mi is nagyon imádunk téged és a történetet is! Hiányozni fogsz nagyon. :(
    Szép Karácsonyt és Boldog Új évet Kívánok!
    Puszi,
    Tincsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tincsu! :)
      Örülök, hogy tetszett a befejezés! :$ Ti is nagyon hiányozni fogtok nekem! :/
      Viszont kívánom neked sok szeretettel! <3
      Puszi!

      Törlés
  2. Imádtam, szép befejezés!
    De sajnálom h vége:(
    Hiányozni fogsz nagyon. :(
    Szép Karácsonyt és Boldog Új évet Kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett! :) :$ Én is nagyon sajnálom, hogy vége! =( Viszont kívánom! <3 Puszi!

      Törlés
  3. Szia Thara,

    Nagyon vártam ezt, szuper karácsonyi ajándék volt tőled. Nagyon szerettem/szeretem ezt a történetet és remélem, hogy maradsz még bloggeren, mert jó lenne tőled még olvasni :)

    Mikor megtaláltam a blogot, még eléggé "gyerek" voltam, és ahogy jöttek az új fejik, a nézőpontom egyre jobban változott olvasás közben. Egyszerűen IMÁDOM ezt a sztorit.

    Thara és Riley... na, jó, nem fejtem most ki, mert nem akarok itt bőgni a gép előtt :") A lényeg, hogy ez úgy volt tökéletes, ahogy! <3

    Ui: Boldog Karácsonyt :)

    xoxo
    Lexy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lexy! :)
      Örülök, hogy tetszett, és hogy úgy gondolod, hogy szuper karácsonyi ajándék volt! :$
      Persze, hogy maradok bloggeren, még van egy twilight-os történetem, amit be kell fejeznek! :$ És attól függetlenül, hogy ezt a történetet befejeztem, imádok írni, és rengeteg történet van a fejemben! :$
      Örülök, hogy sikerült változtatnom a nézőpontjaidon! :) Ezt azt hiszem, talán nevezhető írói sikernek, és ez jót tesz az önbizalmamnak! :$ <3
      Örülök, hogy ezt gondolod!Köszönöm szépen a komit! :$ <3
      Viszont kívánom neked! :)
      Puszi!

      Törlés
  4. zia!
    Húúú,ez nagyon jó lett! :)
    Csak kár,hogy vége. :(
    Nagyon szerettem/szeretem ezt a történetet! :)

    Amúgy Boldog Karácsonyt és Új évet! :)

    Z.N.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :) :$
      Igen, szerintem is kár! =(
      Nagyon boldog vagyok, hogy szereted ezt a történetet! :)
      Viszont kívánom neked sok szeretettel! :) <3
      Puszi!

      Törlés
  5. Thara! Hogy teheted ezt!?
    Nagyon tökéletes befejezés volt a történet részéről, és legalább te elérted, hogy az utolsó mondaton még nevessek egy jót. :')
    Nagyon-nagyon hiányozni fog Riley! Üzenem neki, hogy aaztán vigyázzon a kis szeplősre!
    Nagyon köszönöm a történetedet Thara. Legalább volt valami, ami időnként felvidított.
    Sokat késve, de neked is nagyon-nagyon boldog karácsonyt!
    pusz Gréti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm! Örülök, hogy tetszett a befejezés! :$ Hát igen, igyekeztem valami Rileys dologgal befejezni! :) Nekem is nagyon hiányozni fog ez a történet, és ti is persze nagyon-nagyon! :) Átadom az üzenetet, bár nem hiszem, hogy figyelmeztetni kell! :$ Örülök, hogy ilyen sokat jelentett neked ez a történet! :$
      Én is sokat késve viszont kívánom, és boldog új évet! :) <3
      Puszi! :)

      Törlés