,,Szeress!": 4. fejezet:

 Itt a friss! Remélem, hogy tetszik! :P Bocsi, Vikky, hogy megint nem küldtem el a fejit! :( Imádlak! :D

4. Büntetés:

-          Seggfej! – mondta váratlan látogatónk egyenesen a testvérére nézve. – Egy kiszámítható, felszínes barom vagy, Riley!

-          Kaitlyn, el is húzhatsz! – szólt vissza Riley, és felkapart a földről. Teljesen lefagytam, és fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom. Túlságosan nehéz volt átállnom az előbbi ismeretlen, de egyben csodás érzésről a szomorú valóságra.

-          Szerintem engedd el Lanát! – mutatott rám a lány, de én meg sem mozdultam Riley ölében. Csak ültem a bizsergetően kellemes helyen, és azon elmélkedtem, hogy vajon mi zajlik körülöttem.

-          Kaitlyn! – Hallottam meg egy harmadik hangot is, és pár másodpercre rá Ben jelent meg. – Hát megtalálta… - A mondatot nem tudta befejezni, mert meglátott minket, és persze rögtön leesett neki, hogy mivel foglalatoskodtunk pár perce.
 

Kezdtem visszatérni szellemileg, és rájöttem, hogy most én vagyok a lotyó. Vagy jobban mondva: Riley egyik lotyója!

Azonban józanságom csak akkor tért vissza, mikor Kaitlyn egy hatalmas pofonnal jelezte Bennek nem tetszését. Nem tudtam, hogy miért kapta azt a pofont a fiú, amitől a feje oldalra fordult, és az arca kipirult, de már nem is érdekelt.

A meglepetést kihasználtam, és feltápászkodtam Riley öléből. Éreztem, hogy egyik keze megpróbál visszatartani, de nem volt elég gyors.

-          Lana, várj már! – ordított utánam Riley, de már messzebb voltam tőle. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre megyek. Reméltem, hogy nem fogok eltévedni, de megállni mégsem álltam meg.
 

Ki akartam futni magamból ezt az érzést. Úgy szorította valami a mellkasomat, hogy levegőt is alig kaptam. Csak akkor jöttem rá, hogy sírok, mikor a szipogástól szédülni kezdtem, de még mindig futottam.

Aztán legnagyobb meglepetésemre kiértem az erdőből. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de abban már biztos voltam, hogy nem fog egy gyilkos béka megtámadni.

Csak tompán éreztem, hogy félnem kéne, amiért eltévedtem, de jelenleg a megalázottságomon kívül nem érdekelt semmi.

Gyűlöltem Riley-t! Sőt, mindent gyűlöltem, ami csak hozzá kötődött. Aztán hatalmas gyűlöletemben rájöttem, hogy saját magamat is utálom. Egy idióta, manipulálható liba vagyok, aki akárkinek bedől.

Legszívesebben véresre haraptam volna az ajkaimat, amiért olyan szenvedélyesen falták Riley száját. Gyűlöltem minden porcikámat, amely vágyott Riley-ra, és ebből következett, hogy az egész testemet.

Arra lettem figyelmes, hogy nagyon közel állok egy lánycsoporthoz, akik mind engem bámulnak. Mivel életem legszörnyűbb perceit éltem meg, csak rájuk fintorogtak, ők pedig ezt éles sipítozással „jutalmazták”.

Gyorsan elhúztam mellettük, mielőtt még hajtépő akcióba nem kezdenek. Nem igazán érdekelt, hogy merre megyek. Csak járkáltam össze-vissza, és örültem, hogy a könnyeim elapadtak.

Már ott tartottam, hogy nem is érdekel, hol vagyok, mikor rezegni kezdett a mobilom. Elcsodálkoztam rajta, hogy egy eddig ismeretlen szám keres, de azért felvettem. Egy kis fáziskéséssel sikerült volna csak beleszólni a telefonba, de a hívó megelőzött.

-          Lana, hol vagy? – kérdezte a gyűlölt hang tulajdonosa, de meg sem várta a válaszomat. – Miért mentél el? Gyerünk, válaszolj, hol vagy?
 

Nem jutott eszembe semmi frappáns beszólás, ezért csak egyszerűen kinyomtam. Elkönyveltem magamba, hogy inkább bolyongok itt órákat, mint hogy tőle segítséget kérjek.

Talán percek vagy órák múlva kifáradtam, és leültem egy padra. Valahogy úgy tűnt, hogy köbe-körbe járkálok, és kezdte elérni a tudatomat, hogy sötétedik. 

Könnyek gyűltek a szemembe, és a mostani kétségbeesésem összekeveredett azzal, hogy Riley ki akart használni, így meg sem tudtam különböztetni, hogy miért sírok.

Már éppen belekezdted volna a zokogásba, mikor egy kedves hang a hogylétemről kérdezett. Csak felpillantottam rá, és elpattant a húr. Nyöszörögve próbáltam magam összébb húzni, hogy ne fájjon ennyire.

Aztán észrevettem, hogy a lány keze megnyugtatóan simogatja a hátamat. Meglepődtem, hogy így foglalkozik velem, pedig nem is ismer. Azonban akkor teljesen ledöbbentem, mikor a nyakába vetettem magam, és a vállán sírtam ki magam. Nem ismertem magamra. Sohasem voltam senkivel ennyire közvetlen…

-          Jobban vagy? – kérdezte, mikor véget ért a hiszti rohamom.

-          Igen, köszi! – szipogtam, ő pedig megajándékozott egy szívből jövő mosollyal.

-          Egyébként Sylvia vagyok! – mutatkozott be, mire kinyögtem, hogy „Lana vagyok”. Láttam a tekintetében, hogy rájött, hogy én vagyok az új lány, de nem szólt semmit. Értékeltem ezt.
 

Elmondtam neki, hogy eltévedtem, és hogy hol lakom, ő pedig bevallása szerint szívesen segített, mikor haza kísért.

-          Örülök, hogy megismertelek! - ölelt meg Sylvia - mikor haza értünk -, amit kissé késve viszonoztam. Nagyon kedves lány volt, de furcsálltam, hogy ennyire közvetlen. Még mielőtt ebbe jobban belegondolhattam volna, a bejárati ajtónk kivágódott.

-          Lana, hol a fenébe voltál? - kelt ki magából anya. - Mégis hogyan képzelted ezt?

-          Megbeszélhetnénk ezt reggel - mondtam, de ez csak még jobban feldühítette.

-          Nem! Hogy tehettél ilyet? Mindenki téged keresett, és mikor Riley felhívott, kinyomtad a telefont! Szegény fiú! Nagyon aggódott érted!
 

Éreztem, hogy a mellkasom fájón megsajdult, és a könnyeim elhomályosították a látásomat. Ez anyába fojtotta a szót. Nem gondolta volna, hogy ezekkel a szavakkal megríkathat.

-          Jaj, Lana! - jött közelebb hozzám, és szorosan megölelt. - Ne sírj, kincsem! Semmi baj!
 

Percekig hallgattunk, és a ház előtt állva sírtam ki magamat, aztán anya közölte velem, hogy ne csináljak ezek után ilyet, és finoman tájékoztatott, hogy szobafogságban vagyok. Remek!

A szobafogságom második napján tényleg örültem a büntetésnek. Amíg a szobámban vagyok, nem találkozhatok Riley-val.

Anya minden nap elvitte Lizzie-t hozzájuk, hogy együtt játszanak Madisonnal, miközben ő Susannal beszélgetett.

Én rendszerint olvastam, neteztem és olvastam. Kifejezetten felszabadultnak éreztem magam, és rájöttem, hogy semmi lényegeset nem érzek Riley iránt.

Akármennyire is voltam furcsa, attól még nőnek számítottam. És nem hiszem, hogy létezik olyan nő, akit Riley hidegen hagy, de ez nem volt fontos. Igyekeztem a testi vágyaimon túllépni. Nem akartam elveszíteni saját magamat. 

Az elveim közé tartozott az, hogy csak olyan emberrel fekszek le, akit teljes szívemből szeretek. És Riley-t nem szerettem, igazából még csak nem is kedveltem. Nem tudtam róla semmit, és jelenleg nem is akartam. Nem mintha őt annyira érdekelte volna, hogy én milyen vagyok. Csak egy eszköznek használt volna, és ezt nem engedhettem.

A negyedik napon már könnyek nélkül tudtam ezt elgondolni magamban, és egyre biztosabbá vált az elhatározásom.

Aztán egyszer csak Riley-ék háza előtt találtam magam.

Visszagondolva az elmúlt egy óra eseményeire, már tudtam, hogy a Sors ellenem van.

Vidáman mentem le reggel, mikor meghallottam, hogy anyu nem ér rá, de megígérte Lizzie-nek, hogy elviszi őt és Madisont a játszótérre. 

Mondtam neki, hogy rám most ne számítson, de volt olyan aljas, hogy kihasználta azt a lehetőséget, hogy ő adja a zsebpénzemet.

Kénytelen voltam beleegyezni, mert ha nem, akkor egy csomó könyvtől elbuktam volna, amelyeket meg akartam venni.

Később kiderült, hogy a helyi szépségszalonba mennek Madison anyukájával.

Szóval már megint ott tartottam, hogy saját magamat kevertem bele ebbe. Egyszerűen nem kellett volna, hogy érdekeljenek a könyvek.

-          Lana, ma még bemegyünk? - kérdezte Lizzie, amikor már vagy öt perce álltunk a bejárat előtt.
 

Így hát nem volt mit tennem. Kelletlenül csöngettem be, és nagyon reméltem, hogy nem Riley nyit ajtót. Pár másodperc múlva kinyílt a bejárati ajtó, és rájöttem, hogy ezen a világon én vagyok a szívatások célpontja.

-          Madie! - visította Lizzie, és elfutott Riley mellett, hogy a kislány nyakába vethesse magát. Egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy a húgom, hogy imádja Madisont.

-          Miért futottál el? - kérdezte a gyönyörű hang idegesítő tulajdonosa.

-          Mi lenne, ha nem szólnánk egymáshoz? - vetettem oda neki cinikusan, de ez rossz válasznak bizonyult, mert közelebb húzódott hozzám.

-          Csinálhatunk mást is - húzta pimasz mosolyra ajkait, de igyekeztem nem elcsodálkozni rajta.

-          Kopj le! - akartam beljebb menni, de neki szorított az ajtónak.

-          Fogalmam sincsen, hogy most mit gondolsz rólam, de tudnod kell, hogy kezdesz megőrjíteni! - A szavak hatására éreztem, hogy a hasam izgatottan összeszorul, de nem foglalkoztam vele. Lépj túl rajta! - mondogattam magamban.

-           Sikítok, ha nem engedsz el! - fenyegettem meg, de ő csak kivillantotta hófehér fogait, és egy pillanat alatt a bejárat melletti fürdőben találtam magam. - Engedj el! - mocorogtam, de nem hallgatott rám.

-          Gyerünk, sikíts! - villantak meg a szemei.

-          Mi van? - kérdeztem döbbenten, de igyekeztem bunkó hangsúlyt megütni.

-          Egyszerűen profi vagy benne, hogy felizgass! - mormolta a fülembe, mire kirázott a hideg, és elvörösödtem.

-          Riley, ne! - kértem, mikor a nyelve végig siklott a nyakamon. Lépj túl! De egyszerűen nem tudtam. Hihetetlen volt, ahogyan ki tudta használni a testemet.

-          Szóval nem akarod? - kérdezte, és beleharapott a fülembe. Én az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaimat, hogy ne nyögjek fel. De a testem vágyakozva megrándult, és ezt ő is észrevette. - Nekem nagyon úgy tűnik, hogy akarod! - lökött egyet a csípőjével. Gyengéden beleharapott a nyakamba, miközben nekipréselt a mosdónak.

-          Ezt nem kéne! - suttogtam, de ismét nem foglalkozott az akaratommal. Egy pillanatra átgondoltam, hogy vajon miért tűnik annyira jó ötletnek távol maradnom tőle, mikor nem épp engem kényeztet.
 

A fenekemnél fogva felemelt, és ráültetett a mosdókagyló szélére. Még mielőtt tiltakozhattam volna nyelve utat tört magának a számba, miközben lábaimat a dereka köré kulcsolta. Az, hogy piszkosul élveztem a csókot egy percre elterelte a figyelmemet arról, hogy olyan dolgot érzek a lábaim között, amit még soha. Riley ágyéka nekem feszült, és tisztán érezhető volt a vágya.

-          Lana, Riley! - Hallottuk meg Madison hangját, és ez elég volt arra, hogy végre el tudjam tolni magamtól Riley-t. 

-          Őrület, hogy állandóan az előjáték közben zavarnak meg minket - morgott Riley. Gyorsan kibújtam mellette, de megragadta a csuklómat. - Ezt még folytatjuk! - Nem mertem felelni rá, csak gyorsan hátrafordultam, és kislisszoltam a fürdőből. 
 

Körülbelül úgy éreztem magam, mintha egy bűntény helyszínéről léptem volna ki, mikor megláttam a kicsi lányokat az ajtó előtt. Nagyon reméltem, hogy még nem érthetik ezt, és nem fognak gyanút a feltűnően kipirult arcomról.

-          Lana, megyünk? - kérdezte Lizzie türelmetlenül. Jellemző! De most kifejezetten örültem, hogy végre kijuthatok ebből a házból.
 

Mikor a játszótéren a lányok játszottak, még mindig éreztem Riley csókját az ajkaimon, és az érintését a testemen. Megrázkódtam, ahogy az élénk emlékek utat törtek maguknak, és a bizsergés elárasztotta a testemet. Tudtam, hogy rossz irányba haladok, de mégsem tudtam leállítani magamat. Már attól teljesen lángba borultam, ha csak elképzeltem Riley meztelen testét.

-          Meglepetés - suttogta egy halk hang a fülembe. Nem ijedtem meg, mert ahhoz túl kellemes volt a bizsergés a testembe, de azért meglepődtem.

-           Mit csinálsz itt?

-          Csak eljöttem szórakoztatni - felet Riley úgy, mintha ez egyértelmű lenne. - És ahogy látom rád is fér - nyúlt az állam alá, és közelebb hajolt. 
 

De még mielőtt az ajkaink találkozhattak volna, Madison szaladt ide, és Riley ölébe vetette magát. Furcsa volt látni, hogy a fiú, akiről lerítt, hogy szexmániás, ilyen kedvesen viselkedik a kisgyerekekkel.

Csodálkozva néztem, ahogy a térdein lovagoltatja Lizzie-t és a húgát. Lenyűgözött az a szeretet, ami belőle áradt, de abban a pillanatra a lovaglásról más jutott eszembe. 

Ahogy kocsányos szemekkel bámultam rá, azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon milyen lehet valakivel lefeküdni. A magazinokban, mindig azt írják, hogy nagyon fontos a lelki kötelék. De ahogy Riley-t elnézetem, nem gondoltam volna, hogy minden csajjal komolyabban is megismerkedett volna, mielőtt lefeküdt velük. Igazából engem sem ismert, de reméltem, hogy azért meg fog. Döbbentem jöttem rá, már megint ott tartok, hogy a közös jövőnket tervezgetem.

-          Na, most már menjetek játszani! - csókolta arcon Lizzie-t és Madie-t Riley, és ők nevetve futottak vissza a libikókához.
 

Zavarba ejtően nézet rám, ezért elfordultam, és idegesen kezdtem babrálni a fülbevalómat. Gyengéden megragadta a kezemet, ami már alapból meglepett, de aztán megcsókolta a csuklómat. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy végig csókolta az ujjaimat, majd a mutatóujjamat megnyalta és gyengéden megharapta. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, miközben ezek a kis mozdulatok olyan hatással voltak rám, hogy legszívesebben rá vetettem volna magamat Riley-ra. Hihetetlen volt, hogy képes alig öt másodperc alatt újra vágyat kelteni bennem az erotikus tetteivel. 

De nem engedhettem neki, ezért hatalmas erőfeszítések árán elrántottam a kezemet.

-          Ezt nem kellene csinálnunk – szólaltam meg magamat is meglepve.

-          Mit? – kérdezte Riley vetkőztető tekintettel.

-          Figyelj, tudom, hogy neked ez természetes, de nekem nem! Annyira zavarba ejtő, hogy így viselkedsz velem! Még sohasem történt velem ehhez hasonló sem, és erre ide költözünk, és már a második napon veled fetrengek egy ágyban.

-          Nem értem, hogy ezzel mi a baj. – Mélyet sóhajtottam, és eldöntöttem, hogy teljesen a tudtára adom, hogy ezzel mi a problémám.

-          Nekem ez gyors! Nem is ismerlek, és te már ágyba akarsz vinni. – Látszott rajta, hogy még mindig nem érti, hogy miről beszélek, ezért kinyögtem azt, ami először az eszembe jutott. – Tettem egy fogadalmat! – Most viszont látszott rajta a meghökkenés, és ennek a hatására egy idióta dolgok tettem: hazudtam. – Megfogadtam, hogy csak szűz fiúval fekszem le először! – Ahogy kimondtam, már meg is bántam. Riley-n látszott, hogy erre nem számított, és ettől iszonyatosan sebezhetőnek tűnt. 
 

Ahogy néztem tágra nyílt, meglepett tekintetét, elfogott a bűntudat. Tudtam, hogy ezt nem kellett volna, de nem is számítottam rá, hogy ezt így fogja fogadni. Igazából a fogadalmam arról szólt, hogy nem fogok olyan fiúval lefeküdni, akit nem ismerek, de ezt ő nem is sejthette.

-          Azt hiszem, hogy haza kell mennem – motyogta zavartan, és meg sem várta a válaszomat. Felkelt a padról, amin ültünk, és elindult az otthona felé.
 

Megfordult a fejemben, hogy utána rohanok, és a nyakába vetem magam, majd csókolni kezdem, hogy végül az ágyban kössünk ki, de mégsem tettem. Szinte a padhoz ragadtam, és éreztem, hogy a könnyeim ismét elhomályosítják a látásomat. Megint ott tartottam, hogy Riley miatt sírok, és sejtettem, hogy nem ez lesz az utolsó.   

,,Szeress!" meglepetés:: 1. fejezet (Riley szemszöge) :

Sziasztok! Ez még nem a friss, de remélem, hogy azért tetszeni fog! Igazából ezt akkor akartam felrakni, mikor 15 rendszeres olvasóm lesz, de mivel nem volt időm írni, és nem akartalak titeket friss nélkül hagyni, felrakom most! :$ Légyszi, a komikban írjátok meg, hogy még mindig kedvelitek-e Riley-t! =D

1.      fejezet:

A telefonom csörgésére ébredtem fel, vagyis csak ébredeztem. Gyorsan ki akartam nyomni, de csak nem találtam meg. Végül összeszorítva a számat, kinyitottam a szemeimet, és gyorsan kinyomtam. Alig telt el fél perc, és ismét csörögni kezdett.

Elkáromkodtam magam, és felkaptam a telefont. Azt terveztem, hogy nekivágom a falnak, de aztán megláttam a kijelzőt. Nem az ébresztőóra szól, hanem valami barom hívogat hajnalban.

-          Mit akarsz? – vettem fel a telefont. – Denis, hajnal van!

-          Neked is jó reggelt, Riley! – nevetett bele a vonalba. – Még hogy hajnal? Reggel fél nyolc van.

-          Te állat, az nekem még hajnal! – kiáltottam bele dühösen a telefonba, és tudtam, hogy már nem tudok visszaaludni. Bírtam Denist, mert baromi jó arc, de ez már sok volt. A hülye korán kelős szokásával teljesen kikészített.

-          Na, mivel már úgy sem tudsz aludni… - hallgatott el sejtelmesen, miközben a fogaimat csikorgattam. – Mi lenne, ha csinálnánk valamit együtt?

-          Fúj, Denis! Ez undorító! Nem fogok beindulni tőled!

-          Örömmel hallom, hogy felébredtél! – hagyta figyelmen kívül a beszólásomat. – Arra gondoltam, hogy ki mehetnénk egy kicsit focizni…

-          Nem is tudsz focizni – jelentettem ki. Kezdtem visszatérni az élők sorába, a korai felkelés ellenére. – Ez ugye nem Sylvia miatt van? – Hallgatott, és ebből tudtam, hogy ráhibáztam. – Most komolyan, az a csaj csak egy menetre jó.

-          Jó, mindegy! Akkor kijössz?

-          Hát nem is tudom! – sóhajtottam fel gondolkozva. – Most vigyek ágyba egy csajt, és érezzem jól magam, vagy menjek ki veled, és röhögjek a próbálkozásidon? Elég nehéz választás lesz! De, ha segítesz egy csajt szerezni, akkor benne vagyok!

-          Rendben! – nevetett megkönnyebbülten. Néha olyan volt, mintha Denis a kisöcsém lenne, nem pedig egy velem egyidős srác. – Majd meglátom, mit tehetek!

Nyolc órakor már a focipályán voltunk, és azon nevettem, hogyan próbál Denis dekázni. Valóban tehetségtelen volt, de nem értettem, hogy mi értelme próbálkozni. Azért Sylvia nem annyira jó csaj, hogy valaki megerőltesse magát miatta. Lehetséges, hogy Denis belezúgott, mert még ő sem küzdött egy csajért sem. Nem igazán volt a mi stílusunk az ilyen. Graftonban az volt a jó, hogy mindenki ismert mindet, és a lányok már attól elaléltak, ha rájuk mosolyogtunk. Persze voltak kivételek, de ők is gyorsan megadták magukat, mikor a csókra került sor.

Denis dekázáshoz való türelme gyorsan elszállt, és idegességébe elrúgta a labdát, de nem figyelte, merre. Idióta!

Egy kiscsaj balszerencséjére, a labda arra tartott amerre ő ült. Denis elordította magát, de már nem tudott semmit tenni. És, hogy minden tökéletes legyen, a csajszi akkor emelte fel a fejét, mikor a labda odaért.  Láttam, hogy vérzik az orra, de azt nem értettem, hogy miért pattant fel olyan hirtelen. Szegény jajgatva csapkodni kezdett.

Denis kétségbeesetten odarohant a lányhoz, és még messziről is hallottam, hogy a hülyéje arról érdeklődik, hogy jól van-e. A lány nem mondott semmit, de szerintem ő is hasonlókon gondolkozott, mint én, mert elég gyilkos szemekkel méregette a haveromat. Reméltem, hogy nem kaparja ki a szemét, de a biztonság kedvéért odamentem hozzájuk.          

-          Jaj, úgy sajnálom! Nem figyeltem eléggé! Tessék, itt van! – mentegetőzött, és egy zsebkendőt nyomogatott a lány orra alá.

-          Denis, akkora egy barom vagy – mondtam, hogy egyrészről jelezzem, ott vagyok, másrészről, hogy lecseszhessem Denist. Még nem néztem meg a lányt közelebbről, de az feltűnt, hogy tele van szeplővel az arca. Az az idióta Denis odanyomta a lány orrához a zsebkendőt, mire az felszisszent. És erre a haverom ismét elkezdett mentegetőzni.

-           Bocsi, csak már így is tiszta vér a pólód, és szeretném jóvátenni, hogy ekkora seggfej voltam. – És én nem is vitatokoztam vele. Aztán feltűnt, hogy a lány engem néz. Nagyon megfigyelte minden porcikámat, ezt jól láttam. És ez tetszett. Belenéztem a körülbelül velem egyidős lány nagy, csillogó szemeibe, és elképzeltem, hogyan homályosulnak el, mikor eléri a gyönyört. Szívesen megnéztem volna ezt a valóságban is.

-          Hagyjad, majd én! – Gyorsan odamentem hozzájuk, és kicsit megszorítottam Denis vállát, ezzel jelezve, hogy meg van a mai „áldozatom”. Jellemző, hogy az a hülye nem tudta magába fojtani a vigyorát. Igyekeztem nem ezzel törődni, és a lány figyelmét csak magamra vonni. – Gyere, ülj csak le! – ajánlottam fel, és megfogtam a kezeit, amelyek kicsit izzadtak voltak, de gondolom, a fajdalomtól. Gyorsan leültettem, és arrébb tolva a könyvét, én is leültem mellé. Természetesen, elég közel hozzá. Már éreztem is a testéből áradó meleget, és ez felkorbácsolta a vágyaimat. – Denis, tudnál adni egy zsepit? – nyögtem ki nagy nehezen, amiből az említett már tudta, hogy hamarosan távoznia kell.

-          Persze. – Odaadta egyenesen a kezembe a zsebkendőt, mert én nem néztem rá. A lány arcának rezdüléseit figyeltem, ahogy beharapta az alsó ajkát, és mikor kiengedte a fogainak szorításából, az nedvesen csillogott. Azt hittem ott rögtön megőrülök. Tudat alatt csinálhatta, és ez még jobban felizgatott. Azonban ő nem nézett rám. Denist bámulta, és ez bosszantott. Nem akartam, hogy a haverom lecsapja a kezemről, így közelebb hajoltam a lány arcához. Gyengéden megfogtam az állát, és hosszan beszívtam az illatát. Annyira isteni volt. Természetes illata volt, de mégis hasonlított az eperére. Legszívesebben ott csókoltam volna, ahol értem. Vágyaimból a lány mocorgása zökkentett ki, felém akart fordulni. De nem engedhettem meg neki, mert a végén még rávetném magam az ajkaira, amennyire kiéhezett vagyok. Elkezdtem törölgetni a még undorítóan ragacsos vért, és közben gondolkoztam, hogy miért is indultam be erre a csajra ennyire. Igazából nem voltam kiéhezve, de most mégis majd’ megőrültem a lányért, akinek még a nevét sem tudtam.

-          Ezt meg tudom csinálni én is. – Édes orrhangon beszélt, és legszívesebben már most megcsókoltam volna. Furcsálltam, hogy nem emlékeztem rá, ugyanis elég nehéz elfelejteni egy ilyen lányt. Nem volt kiemelkedő szépségű, mégis volt benne valami, ami nagyon vonzóvá tette számomra. Az arca telis tele szeplőkkel, és most így közelebbről nézve, a kezei is tele voltak ezekkel a kis pöttyökkel. Alig vártam, hogy megnézzem, hogy a ruhái alatt is szeplős-e. Mondjuk a belsőcombján, ahol az ajkaim fognak kalandozni hamarosan. Kis híján felnyögtem, ahogy ebbe belegondoltam, és közben az illata is ingerelt.

-          Na jó, Riley! – szólt olyan hangom Denis, amitől arra következtettem, hogy az arcom túl sokat elárult. Tényleg nem értettem magam. Úgy beindultam erre a lányra, mintha egy hónapja nem értem volna nőhöz. - Szerintem én elhúzok, ha nem kell már a segítségem – folytatta, mintha az előbb nem egy figyelmeztetést mondott volna nekem. Ilyenkor értékeltem, hogy Denis meg tudja játszani magát. Épp összeszedtem magam, hogy válaszoljak neki, mikor a lányka felkiáltott.

-          Riley? – kérdezte megdöbbenve, én pedig elmosolyodtam. Tetszett, ahogy kimondta a nevemet. Volt benne valami izgató. Másrészről örültem, hogy végre rám figyelt.

-          Igen, így hívnak. – Elnevettem magamat, mikor megláttam a csodálkozó arckifejezését. Azért annyira nem furcsa, hogy Riley-nak hívnak. Majd mintha véletlenül tenném, rácsúsztattam a kezemet a combjára. Igyekeztem nem megszorítani, de ezt nagyon nehézzé tették az izmok, amelyek megrándultak az érintésemre.

-          Kösz, már így is eleget segítettél! – kacsintottam Denisre, de a hangom gúnyos volt. Igazából nagyon is hálás voltam, hogy elráncigált ide. Persze, hogy elkezdett vigyorogni. Már láttam magam előtt, hogy másnap milyen büszke lesz magára, amiért egy jó napom lett az ő jóvoltából. Tetszett a gondolat, hogy ezt az egész napot ezzel a lánnyal fogom tölteni. Mert nem terveztem, hogy a mai nap folyamán kiengedem a csajt az ágyamból. Már így is alig bírok magammal, és teljesen biztos vagyok benne, hogy le sem tudok majd állni egész nap. Reméltem, hogy ez a lány bírja a strapát, mert nem lesz ideje ma eleget pihenni. Már erre a gondolatra is teljesen begerjedtem.

Amíg ezen gondolkoztam, Denis elhúzott. Én meg csak törölgettem az arcát, de már rég nem is folyt a vér az orrából. Kezdtem nem magamra ismerni a viselkedésemből. Máskor fintorogva fordultam volna el azért, mert egy lányon valami nem tökéletes, de ez a tény most még jobban izgatott. Most nem érdekelt, hogy véleményem szerint egy lánynak abszolút kifogástalanul kéne kinéznie. Hiszen ez a dolga…  

-          Szerintem meg kéne mosakodnod – mondtam neki frappáns ötletemet. Legszívesebben felrángattam volna a padról, és futva rohantam volna az ágyamig. – Gyere át hozzánk! A nővéremnek van egy csomó cucca, és biztos kölcsönadja neked, ha megkérem. – mosolyogtam rá, mikor a döbbenet kiült az arcára. Igazából nem tudtam, hogy mi volt ilyen hatással rá a mondandómban, de mikor elpirul, már nem is érdekelt annyira. Nagyon reméltem, hogy ezt a reakciót én váltottam ki belőle. Még könnyebb volt így elképzelni, hogy milyen, mikor kipirul az arca… - Na, gyere! – húztam fel a padról a kezénél fogva, de a tekintetemet nem tudtam levenni a testéről. Ahogy felállt, a pólója kicsit megfeszült a mellein, amitől nagyot kellett nyelnem. Bár sokkal jobban örültem volna, ha kivágottabb pólót vesz fel.

Hirtelen megfordult, de még mindig nem engedtem el a kezét, és valamit szöszmötölt a padon. Igazából arra, hogy mit csinál azért nem tudtam figyelni, mert valami más lekötötte a figyelmemet. Pontosabban a formás feneke. Szinte már nyál csorgatva néztem a hátsóját, és kordában kellett tartanom a vágyaimat, és nem mögé lépni, majd szorosan a testemhez vonni az övét, hogy végül a padon döntsem meg. Végül sikerült magamat kordában tartanom, bár a tekintetemet még mindig nem vettem le róla. Hatalmas szerencsémre a nadrágja szorosan rátapadt a lábaira és a fenekére, nem úgy, mint a felsője a melleire. Láttam, hogy a farmer, amit viselt egy csípőnadrág, de a pólója túl hosszú volt. Ezért még egy apró pillantást sem vethettem csupasz derekára. Ezen egy kicsit meglepődtem. Általában a lányok, ha ilyen nadrágot vesznek fel, mindig egy rövidke toppocskát választanak, hogy az olyan srácok, mint én folyathassák a nyálukat utánuk. Azonban ennek a lánynak így is sikerült elérnie, hogy ezt tegyem, pedig egyetlen pikáns kis testrészét sem mutatta nagy bánatomra.

Sajnos túl rövid időn belül visszafordult, de még így is volt mit pásztáznom a testén. Végignéztem formás lábait, keskeny csípőjét, lapos hasát és nem túl nagy, de annál figyelemfelkeltőbb melleit. Arca zavarodott volt, és egy percre én is meglepődtem. Eddig észre sem vettem, hogy szemüveges. Kicsit furcsálltam a dolgot, mert még nem voltam szemüveges csajjal, ugyanis az itteniek mind könyvmoly libák, akik fintorogva fordulnak el tőlem. Nem mintha zavarna, mert ezerszer jobb csajokat is megkapok, de azért párszor már eljátszottam egy-kettővel. Nem igazán fordult a dolog komolyra. Inkább csak én lettem kielégítve, de megérdemelték, amiért így viselkedtek velem. Azonban most még lehetőségként sem szerepelt az, hogy csak én legyek kielégítve. Valamiért irtóra nagy szemétládának tartottam volna magamat, hogy csak én kapom meg azt, amit akarok, és ezt a lányt csak kihasználom. Ez így nem lett volna fair! Én adni akartam neki, érezni akartam, ahogy megremeg alattam a kéjtől, és végül összehúzódik rajtam, ami engem is a gyönyörbe taszít. Tépelődésem közben ő saját magán nézett végig, ami egy képet csalt lelki szemeim elé. Idegbetegként kezdtem magamat érezni, mikor rájöttem, hogy azok a rohadt ruhák megfosztanak meztelen teste látványától. De amikor belegondoltam, hogy ez nem lesz már túl sokáig probléma, elmosolyodtam. Még mindig kíváncsi tekintettel nézett fel rám, és rájöttem, hogy magyarázatot vár.

-          Csak azon gondolkoztam, hogyhogy eddig nem találkoztam veled – adtam választ furcsa viselkedésemre, és nem is hazudtam teljesen. Húzni kezdtem, és eldöntöttem, hogy nem érdekelnek a múltbéli sérelmeim, ez a lány van olyan édes, hogy gyönyört kapjon a gyönyörömért cserébe.

-          Most költöztünk ide – mondta édesen vékonyka hangon. Olyan volt mintha egy egér cincogott volna. Mivel nem most először szólalt meg ilyen hangon, rájöttem, hogy ez a természetes hangszíne. Hát persze! – csaptam gondolatban a homlokomra. Ezt tudhattam volna. Ha az agyaddal gondolkoznál, akkor rájöhettél volna – szólt rám egy figyelmeztető hang, amely hátborzongatóan hasonlított Kaitlynére.

-          Még a nevedet sem mondtad el – szóltam, majd ránéztem az arcára. Már nagyon érdekelt, hogy mi a neve ennek a lánynak, aki ilyen hatással van rám. Tényleg kezdtem furcsállni, hogy teljesen megkattantam tőle. A testemben furcsa bizonyítási vágy is tombolt a kielégülés akarás mellett. Ha jól tudom, akkor tegnap költöztek ide. Ezt is csak onnan vettem, mert anya valami ilyesmit mesélt, hogy menjek át hozzájuk, és ismerkedjek ezzel a lánnyal meg, mert nagyon távolságtartó. Egyrészről nem akartam elpazarolni az időmet, másrészről pedig Kaitlyn hihetetlenül dühös lett anyára, amiért szegény lányra rá akarja szabadítani a ,,szatír" fiát. Nem is voltam az! A szexben nincsen semmi rossz, és ezt Kaitlyn is tudja, de amióta Ben nyomul rá, teljesen bekattant. Abszolút dilis lett. Most már igazán bántam, hogy tegnap nem mentem át. Bár anyuék azt mondták, hogy nem találkoztak vele, de azért reméltem, hogy talán én lecsalhattam volna a szobájából.

-          Lana vagyok – cincogta, de éreztem, hogy túl merev a teste, és ez nem az ő feladata volt. Hogy ellazuljon, elkezdtem masszírozni a kezét, és ismét éreztem a kis izmokat megugrani.

Percek teltek el így, és reméltem, hogy a ténykedésem eltereli a figyelmét arról, hogy a házuk előtt megyünk el.

-          Ott lakom. Köszi, hogy segítettél – hadarta hirtelen, majd kirántotta a kezét az enyémből, és már indult is a házuk felé. Azt hittem, hogy felrobbanok, ha most itt hagy, ezért nem is engedtem neki. Megragadtam azt a kezét, melyet elrántott, és magam felé húztam.

-          Lana, ha nem kedvelsz, egyszerűen koptass le, és nem kell köntörfalazni – néztem rá szomorúan, mire elkerekedtek a szemei.

-          Mi? Miről beszélsz? – Látszólag nem értette, hogy mire megy ki a játék. Édesen döbbent arcával nagyon tapasztalatlannak nézett ki. De még ez sem tántorított el. Boldogan tanítgattam volna…

-          Figyelj, jobb lenne, ha egyszerűen megmondanád, hogy szálljak le rólad, és akkor békén hagylak – mondtam, mire ösztönösen aprót rázott a fején. Ezen elmosolyodtam. Még a teste sem akarja, hogy távol legyen tőlem. Ő tényleg megérdemelte, hogy teljesen kielégítsem a vágyait.

-          Nem is akartam ilyet mondani. Csak gondoltam, hogy már szeretnél hazamenni – mondta szemlesütve. Legszívesebben megcsókoltam volna vörös ajkait. Olyan kívánatos volt.

-          Akkor hazajössz velem? – kérdeztem rá ártatlanul, és reméltem, hogy igent mond.

-          Igen – mondta, és én megkönnyebbülten felnevettem, majd ismét megfogtam apró kezét, és az otthonom felé kezdtem húzni.

Nagyon igyekeztem nem futva megtenni az utat hazáig, de ennek megvalósításában nem sokat segített a pici, meleg kéz a tenyeremben.

Már alig bírtam magammal. Aztán agyam kicsiny részét elöntötték a kételyek. Nagyon úgy tűnt, hogy tapasztalatlan, ami azt jeleni, hogy még szűz. Nem mintha zavart volna, de még nem voltam szűz lánnyal. Már volt részem amatőr által okozott élvezetben, de szegény lányka eléggé hoppon maradt.

Reméltem, hogy Lana nem fog kiakadni, mikor rájön, mit is akarok vele csinálni. Úgy tűnt, hogy nem vagyok neki közömbös, de mégis elbizonytalanodtam egy kicsit.

De aztán ezek a gondolatok messzire tovaszálltak, mert megérkeztünk a házunkhoz, és már csak pár méter választott el minket a szobámtól.

Nem vesztegettem időt a ház megmutatására, mert lesz még időm erre, ha már másra is tudok gondolni, mint a kívánatos testre mellettem.

Gyorsan felvezettem az emeletre, majd utána Kaitlyn szobájába. Kapkodásom oka az volt, hogy már szinte felrobbantam annyira akartam őt. Csodaszámba ment, hogy a testem láthatóan még nem nyilvánította ki akaratát. Pedig az agyamat már csak az erotikus képzelgések töltötték be.

Gyorsan bevetődtem nővérem régi ruhákkal telerakott szekrényébe, és kivettem belőle egy kinőtt, piros pólóját. Lana vékonyabb volt Kaitlynnél, és reméltem, hogy ez a mélyen dekoltált póló így sokkal többet hagy látszatni a testéből.

Nem mintha sokáig rajta lenne – gondoltam magabiztosan.

-          Itt van – adtam oda a pólót, és már nagyon kevés hiányzott, hogy ott helyben rángassam le a ruháit róla. Olyan ártatlanul nézett, hogy majd’ megőrültem a vágytól. Nem tett jót nekem, hogy a szobám csak pár lépésnyire volt.

-          Köszönöm - mondta, és olyan édes kétségbeesett pillantást lövellt felém, hogy kénytelen voltam bevezetni a fürdőszobába. Így egy „kint megvárlak” és egy kacsintás kíséretében hagytam, hogy ő vegye le a pólóját. Mikor becsukódott a fürdő ajtaja, elgondolkoztam, hogy talán benézhetnék a kulcslyukon. Csak, hogy egy kicsit lássam a melltartóba bújtatott halmokat, vagy a csípőcsontját, melyre selymes bőre feszült. De végül meggyőztem magam, hogy ez nem túl jó ötlet, mert az teljesen biztos, hogy rosszul járnék, ha mégis elutasítana azután, hogy kiéhezve berontottam a fürdőszobába.

Az kulcslyuk kísértetiesen kezdett valami másra hasonlítani, és rájöttem, hogy teljesen megkattantam ettől a lánytól.

Inkább a szobámba vonultam, hogy ne csináljak semmi őrültséget. De a helyzet itt sem lett jobb. Képtelen voltam az ágyra nézni, de mikor a falat tüntettem ki figyelmemmel, ismét megjelentek a vágyképeim, melyekben Lanát a falnak passzírozva csókolom. Most bezzeg nem maradt el testem reakciója, ezért kapkodva lengébb nadrágért nyúltam.

Mikor már kész voltam, Lana édesen félénk hangja szólított a nevemen. 

-          Itt vagyok bent. Nyugodtan gyere be! – biztosítottam, mire bátortalanul belépett a szobámba. Na, most örültem a lengébb nadrágnak. Elképzelni sem tudtam izgatóbbat, mint azt, hogy itt áll a szobámban egy ilyen észbontóan kívánatos lány, és a melleinek felső ívei félig szabadon vannak hagyva. Gondolatban adtam magamnak egy pacsit, amiért ilyen szépen kiválasztottam ezt a pólót. Nem kellett csalódnom, mert a mellei is szeplősek voltak, amely hatalmas nyelésre késztetett.

-          Csinos vagy – mondtam illedelmesen, pedig valami más kívánkozott a nyelvemre. Mikor a póló lejjebb csúszott, megláttam, hogy piros melltartó van rajta. Ez pedig esztelen dolgokra késztetett.

-          Köszi. – Valahonnan távolról halottam, hogy megköszöni a bókomat, de ekkor már azon voltam, hogy a pólómat lerángassam magamról. De még mielőtt felé léptem volna, hogy a rajta lévő ruhákkal is ezt tegyem, megláttam a rémül szemeit. Csalódottan vettem tudomásul, hogy maradnom kell a „lassú víz, partot mos” elméletnél.

-          Csak koszos volt a pólóm, és gondoltam átveszem – mondtam azt, ami eszembe jutott. Bár ez nagy hülyeség volt, mert nem is volt piszkos a ruhadarab, de szerencsémre Lana semmit sem vett észre elbizonytalanodásomból, mert a testemet fürkészte. A kiscsaj nem könnyítette meg a helyzetemet. Végül kába tekintettel megrántotta keskeny vállát.

Felvettem egy másik pólót, bár nagyon nehezemre esett. Inkább léptem volna oda, és csókoltam volna addig Lanát, míg levegővel bírjuk.

-          Biztos, hogy nem baj, hogy kölcsönadtad a tesód pólóját? – kérdezte félénken. Majdnem rávágtam, hogy „De, nagy baj, mert máskülönben már meztelen lennél!”, de végül elfojtottam a kikívánkozó mondatot.

-          Dehogyis! Kaitlyn nagyon jó fej! – mondtam végül, bár most mindkét állításról az ellenkezőjét gondoltam.

-          Rendben – mondta, de az én gondolataim már visszatértek a testére.

-          Miért nem teszed le azt a könyvet? – Még mást is kérdeztem volna. Talán a második kérdésem arra vonatkozott volna, hogy nincs-e túl sok ruha rajta. De végül visszafogtam magamat, mint ma már sokadjára. Végignéztem kívánatos testén, és a csípőjéről átsiklott a tekintetem a könyvre. Valahonnan ismerős volt a borítója, de jelen pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy inkább engem szorongasson apró kezeivel.

Közelebb jött, de csak a könyvét tette le az éjjeli asztalra, azonban ahogy lehajolt, még kívánatosabb belátás nyílott a melleire, mint hittem.

Elpattant a vékony húr, melyet ez a lány már azóta pengetett, hogy megláttam. Hirtelen felindulásból megragadtam, és lerántottam magammal az ágyra. A fenébe a lassú, megfontolt közeledéssel! – gondoltam.

Először rögtön le akartam támadni, de végül rájöttem, hogy elég előnytelen helyzetben vagyunk az ágyon. Semmi esélyem nem volt, hogy erőszak nélkül furakodjak a ruhái alá. Azt pedig nem akartam.

Ezért csiklandozni kezdtem, mire felkacagott. Annyira jó volt hallgatni, hogy még magamnak is megengedtem egy kis nevetést. A teste rángatózott, amely elég erotikusan hatott kiéhezett testemre, így végül abbahagytam a csikizését. Elégedetten gondoltam, hogy bejött a tervem, mert az egyik lába az enyéim között volt, ami egyet jelentett azzal, hogy az én lábam is igen közel került az intim pontjához. De sajnos ennél közelebb nem furakodhattam, mert a testem még mindig bizonyította vágyamat. Józan eszem ismét visszatért, és lassúságra sarkalt. Lana mozgolódni kezdett, és nagy volt az esélye, hogy a testem lebuktat, ezért összeszorítottam a lábát az enyéimmel, hogy hagyja abba, míg kezem lassan besiklott a pólója alá.

Az arcán átsuhant a döbbenet, melyen mosolyognom kellett, és úgy tűn, hogy rájött, mire megy ki a játék. Azonban ezt nem várt reakció követte.

Legnagyobb meglepetésemre megkért, hogy eresszem el, és miután ezt kábán megtettem, kirohant a szobámból. Még utána kiabálva bocsánatot kértem, de ekkor már a lépcsőnél járt.

-          Nem akartam semmi rosszat csinálni – követtem a földszintre. De ezt neki is tudni kellett. Látszott rajta, hogy akarja. Annyira tisztán kivehető volt a szemeimben lévő vágy, hogy most teljen összezavart. Miért tiltakozik, ha akarja?

Dühös tekintettel felém fordul, és már szóra nyitotta csókolnivaló ajkait, mikor a bejárati ajtóban megjelent a családom és több mint valószínű, hogy Lana szülei és testvére.

Abban a pillanatban megbántam, hogy nem lestem be azon az átkozott kulcslyukon…

,,Szeress!": 3. fejezet:

 3. A folyóparton:

Hogy történhet ez velem? – kérdeztem magamtól kétségbeesve, miközben hazafelé sétáltunk anyuékkal.

Nagyon nem tetszett, hogy képesek ilyen könnyedén venni a helyzetet, hogy csak most költöztünk ide, és már kirándulni megyünk délután egy idegen családdal. Mert még idegenek voltak, bár nem sokáig. Főleg, ha egy korai reggel a meztelenül mellettem fekvő Riley mellől fogok kimászni – súgta egy idegesítő hangocska az agyamban, mire próbáltam visszafogni a torkomban lévő ordítást, és nem üvöltözni saját magammal.

Tényleg iszonyatosan bosszantott a tudat, hogy ilyen közel kerültem Riley-hoz alig fél nap alatt. Bármennyire is fájt, de el kellett ismernem, hogy úgy viselkedtem, mint egy könnyűvérű nőcske. Tudtam, hogy nem vagyok olyan, aki csak egy menetet akar a fiúktól, de abban nem voltam biztos, hogy Riley-nak milyen szándékai vannak velem.

Mikor hazaértünk, meglepődtem, hogy anyu nem kezd el velem ordibálni az elfogadhatatlan viselkedésem miatt. Kihasználtam, hogy jókedvében van, és gyorsan felsurrantam a szobámba.

A nap további részére azt terveztem, hogy olvasok, és közben teljesen megfeledkezem Riley-ról. Hát a tervem első része ment is, de a második csak nem akart bejönni.

Igyekeztem száz százalékosan Edwardra koncentrálni, és szorítottam, hogy el tudja csábítani Bellát, bár előre tudtam, hogy ez lehetetlen. Nem mintha Edward meggyőzőképességében kételkedtem volna - mert az egyszerűen lenyűgöző volt -, de már tudtam, hogy mi lesz a vége. Rengetegszer olvastam már a Saga köteteit, de mégsem tudtam megunni őket, és mindig ugyanolyan lelkesedést mutattam, mint amikor legelőször olvastam őket.

És végül – bár hihetetlen - sikerült megfeledkeznek az idegesítően nyomulós srácról. Aztán megtört az idilli pillanat, mert anyu felszólt, hogy kezdjek el készülődni a kirándulásra. Már a szótól is megborzongtam.

Tudtam, hogy nem menekülhetek. Így felkészültem rá, hogy ezen a napon, olyan dolgok fognak történni, amelyek meghatározzák közeli jövőmet.

Fél óra múlva már túrafelszerelésben állt a Tyler család Riley-ék háza előtt, és az egyetlen kivétel én voltam természetesen. A kedvenc farmeromat vettem fel, amire anyu azt mondta, hogy nem alkalmas kirándulni, és így visszagondolva őrületesen megbántam, hogy nem hallgattam rá. A pólót lecseréltem, és igyekeztem azt bemesélni magamnak, hogy az a helyes, ha e miatt Riley nem fog megbámulni.

Az ismeretlen család nem váratott sokáig magára, és ez dühített. Túl tökéletesnek tűntek, de biztos voltam benne, hogy ez csak álca. Már ki is rajzolódott bennem a kép, ahol ez a tökéletesekből álló család illegális elfoglaltságokat folytat. Persze tudtam, hogy nem igazak a képzelgéseim, de jobban éreztem magam tőle, hogy talán Riley nem is olyan tökéletes.

De ez az utolsó gondolatom teljesen kitörlődött az agyamból, amint megláttam tökéletes arcát és csillogóan fehér fogait, amelyek mosolygó ajkai közül villantak ki.

Gyorsan elnyomtam egy vágyakozó sóhajt, és durcásnak tettetve magamat, elfordultam tőle. Azonban szinte három másodperc múlva ismét felé néztem, mert egy ismeretlen hang bemutatkozott, és közölte, hogy ő is velünk jön kirándulni.

A srác nagy valószínűséggel Riley barátja volt, mert ugyanolyan tökéletesen jóképű és izmos volt, mint a lehetséges megrontóm és Denis. A szintén nagyon beképzelt srácnak Ben volt a neve, és szerintem már bosszantóan nyomult Riley nővérére, Kaitlynre. Erre akkor jöttem rá, mikor elindultunk túrázni, és Riley nagyon is csalódott pillantással nézegette a nyakamat. Vagyis csak arra gondoltam, hogy azt nézni. Ben nagyon lelkesen követte a lányt, és néha-néha végig simított a kezén, de Kaitlyn mindig távolabb húzódott.

Lemaradtam, amíg a többiek megismerkedtek Bennel, és számomra iszonyatosan lényegtelen dolgokról fecsegtek. Dühösen vettem észre, hogy Riley is lemarad. A francba! Belegondoltam, hogy gyorsan sarkon fordulok, és haza rohanok, de a megfutamodást elég megalázónak gondoltam. Azonban pillanatnyi megingásomat ő is észrevette.

-          Mondtam, hogy nem menekülhetsz – jelentette ki fölényesen, miközben átkarolta a derekamat. Gyorsan ellöktem magamtól, mire fáradtam felsóhajtott. – Reméltem, hogy ezeket a fölösleges köröket nem fogjuk ismét végigjárni, de nem hagysz más választást. – Azzal, hogy megpecsételje a szavait, gyorsan megharapta a nyakamat.

-          Mondtam, hogy hagyj békén! – sziszegtem ingerültem, miközben igyekeztem haragot szítani magamban Riley iránt és nem vágyat.

-          Lana, jobb lenne, ha nem ellenkeznél! Úgy is én nyerek! – nevetett fel diadalittasan.

-          Ezt miből gondolod? – löktem arrébb kutakodó kezét, amely vészesen közel került a csípőmhöz.

-          Kaitlyn pólója jobban tetszett rajtad – tért ki a válaszadás elől, és rájöttem, hogy nem a nyakamat nézte olyan nagy hévvel. Gyorsan a melleim elé kaptam a kezeimet, de mikor rájöttem, hogy ez milyen hülyén nézhet ki, összefontam a kezemet magam előtt. – Mondták már neked, hogy sokkal előnyösebb, ha nem takargatod azt, amit a természet adott neked, hanem inkább kihasználod az általa nyújtott lehetőségeket?

-          Te is ugyanezt műveled, nem? – kérdeztem vissza gúnyosan.

-          Miért? Ki tiltja meg, hogy ezt tegyem? – édesen elmosolyodott, és szólásra nyíló ajkaiimra tette az ujját. Végig simított rajtuk, és hirtelen közelebb hajolt. Még időm sem volt elhúzódni, az orra már a nyakhajlatomban volt. – Annyira jó illatod van! – sóhajtott bele a nyakamba, amitől vágyakozó görcs keletkezett a hasamban, és libabőr járta végig a testemet.

-          Köszi. – Először fogalmam sem volt, hogy miért köszöntem meg, de aztán rájöttem, hogy ez volt az első bókja, ami nem az ágyba csábításról szólt. Ráadásul örültem, hogy tetszett neki az illatom. Még soha senki sem mondta ezt nekem, és meglepően jól esett.  Aztán már el is szállt pillanatnyi jókedvem, mert Riley a számra tapasztotta a sajátját. Szívesen átadtam volna az irányítást édes ajkainak, de a felismerés, mint villám, úgy csapott le rám, hogy a szüleim alig vannak pár méterre tőlünk.

Meglepően gyorsan el tudtam tolni, de már az idegesítő vigyor ott játszott az ajkain. Legszívesebben felpofoztam volna.

De inkább szóra sem méltattam. Valójában féltem, hogy olyat mondok vagy teszek, ami félreérthető, és ismét jeleket adok neki.

Gyorsan előre siettem, és megfogtam Lizzie kezét. A húgom nem titkolta a meglepettségét, ami ismét bűntudatott keltett bennem. Nem elég, hogy nem foglalkozom vele eleget, most még ki is használom. De most tényleg nagy szűkségem volt rá.

És sikerült… Riley nem jött olyan közel, hogy az sértse az intim szférámat, ami nagyban köszönhető volt a kislányok és a szüleink közelségének. Meg kellett győznöm magam, hogy ez a helyes, és nem szabad engednem a szorító érzésnek a mellkasomban, ami arra sarkall, hogy húzódjak inkább közelebb hozzá, és hívjam el inkább „birkózni”, mintsem kiránduljunk a rengetegben.

Kissé sokkos állapotba kerültem, amikor rájöttem, hogy milyen gátlástalan dolgok járnak a fejemben. Gyorsan megráztam a fejemet, és igyekeztem valami másra gondolni, mint Riley édes lehelete.

Aztán a figyelmem elterelődött, de nem éppen úgy, ahogyan terveztem.

Arra kaptam fel a fejemet, hogy vékony női hangok hívják fel Riley és Ben figyelmét. Kelletlenül odanéztem, és megbizonyosodtam róla, hogy Riley valóban nem fog sokat bánkódni miattam.

Teljesen biztos, hogy a lányok idősebbek voltak nálam, de mégis szinte már közszeméremsértésként csorgatták a nyálukat a velem egyidős fiúk után. Máskor már fintorogva elfordultam volna, azonban ahogy megláttam milyen gyönyörűek, és milyen szemérmetlenül flörtölnek a fiúkkal, mégsem voltam rá képes. Fájt, nagyon fájt, de mégis néztem, ahogy érzékien arcon csókolják őket, majd a hajukat dobálva fecsegnek mindenféléről.

Közben mi is megálltunk, és mindenki érdeklődve figyelte a jelenetet. Hatalmas küzdelmek árán elfordítottam a tekintetem róluk, és inkább a többiek reakcióját néztem.

Riley szülei csak elnézőem mosolyogtak, és úgy gondoltam, hogy ez elég megszokott náluk. Madison inkább Lizzie-vel nevetgélt, így nem is figyeltek a hajukat dobáló lányokra. Én ennek személy szerint örültem, mert legalább nem fogják példaképnek tekinteni őket. Kaitlyn nagyon rosszalló szemekkel nézte az öccsét, amit nem értettem. Hisz’ ezt már megszokhatta volna. Az én szüleim reakciójára voltam a legkíváncsibb, és ismét kiakadtam azon, hogy mennyire nem hasonlítunk egymásra. Ugyanis ők csak mosolyogva szemlélték az egész arcon-csókolós-hajdobálós-lágy-csípőringatásos jelenetet, míg az én gyomrom felfordult ettől. Ők azt vallották, hogy az első benyomás nem a legfontosabb, mert előbb ismerjük meg az embereket, és csak utána ítélkezzünk, és ez az elv valóban tökéletes volt, de nem nekem. Képtelen voltam túljutni a tényen, hogy most Riley ugyanúgy szédíti ezeket a lányokat, mint engem. Lehet, hogy nekik is azt szokta mondani, hogy jó illatuk van…

Valószínű, hogy a legutálatosabb nézésemmel néztem vissza rájuk, és végre boldog voltam, amiért van okom gyűlölni Riley-t. Azonban nem számítottam rá, hogy gyűlöletem tárgya nem az érte repeső, nyávogó cicuskákkal van elfoglalva, hanem azzal, hogy engem elbűvöljön a nézésével.

Sikerült elfordítanom a tekintetemet róluk, és elindultam egy közeli padhoz, hogy ne álljak itt, mint egy hülye, és hatalmas féltékenységemben, ne őket nézzem kigúvadó szemekkel.

Lizzie nyöszörögni kezdett, és ezzel jelezte, hogy nem értékelné, ha elrángatnám Madisontól. Gyorsan elengedtem a kezét, és dühösen eltrappoltam a padhoz, majd lehuppantam rá.

Nagyon nem érdekelt, hogy Riley miket akar csinálni azokkal a libákkal, és nem voltam hajlandó végignézni az enyelgést.

Éreztem, hogy könnyek csípik a szemeimet, ami szinte már sokkos állapotba sodort. Nem akartam sírni, és nem akartam, hogy bántson Riley más lányok felé tanúsított érdeklődése.

Idegesített a tudat, hogy ők sokkal jobban illenek hozzá, mint én. Végül be kellett ismernem, hogy féltékeny voltam, de azt nem tudtam, hogy miért, mert nem volt okom rá. Ha tetszett is egy fiú, arra sohasem voltam féltékeny, mert tudtam, hogy esélyem sincsen nála. Most mégis itt gubbasztok, és próbálom elnyomni az elviselhetetlen szorítást a mellkasomban.

Nem volt megoldásom arra, hogy miért van ez a furcsa érzés a szívemben, mert azt, hogy beleszerettem ebbe a srácba, még az elején elvetettem. Nem szerethettem bele, mert még csak egy napja ismerem, és különben is nagyon idegesített a viselkedése. Annyira összezavarodtam, hogy mit érzek valójában, és hogy milyen érzéseket kényszerítek magamra, hogy még rendesen el sem tudtam dönteni, hogy tényleg idegesítenek-e az ajánlatai.

Végül meguntam, hogy saját magamat marcangoljam ilyen ostobaságokkal, így elővettem a telefonomat, és játszani kezdtem rajta. A végén már nem is bántam, hogy ezek a libák itt legyeskednek, mert így nem kell még több időt velük töltenem.

Az agyamba véletlenszerűen bekúszott az a gondolat, hogy Riley talán egy maffiavezért, és ezért ilyen megnyerő mindenkivel. Lehet, hogy ezek a lányok most kötnek vele törvénysértő üzletet.

Zavarodottan megráztam a fejemet, és kiléptem a játékból, ami valószínűleg elültette ezeket az abszurd ötleteket bennem.

Ja, mégis milyen üzletet köthettek volna egymással? – kérdeztem magamtól, és a választ már tudtam. Olyan elő-az-óvszerrel típusút…

Már csak azt láttam, ahogy a két lány elbúcsúzik. A szívembe mart a fájdalom, ahogy megláttam, Riley milyen szorosan öleli meg a szőke libát. Gyorsan elfordítottam a tekintetemet róluk, mert félő volt, hogy hányni fogok.

Gyorsan felpattantam, mikor közeledtek, és ismét megragadtam Lizzie kezét. Felszisszent a szorításomtól, és ez egy kicsit magamhoz térített. Lazítottam a testtartásomon, igyekeztem nem úgy összeszorítani az állkapcsomat, hogy a fogaim kitörjenek, és végül lazán fogtam körül Lizzie vékonyka csuklóját.

A túrahely olyan volt, amilyenre számítottam. Tele fákkal, bokrokkal, felismerhetetlen növényekkel és undorító rovarokkal.

Azonban még én is kénytelen voltam beismerni, hogy a tisztavizű folyó nagyon is gyönyörű volt. Rengeteg apró halacska ficánkolt a moszatokkal borított kövek körül, és ez le is foglalta a kislányok figyelmét. De még én is elámulva bámultam a gyorsan hömpölygő vizet.

Szerencsére a többieknek is tetszett a folyó, így mellé telepedtünk le. Igyekeztem legtávolabb ülni Riley-tól, és nagyon örültem, mikor pontosan szembe kerültem vele, így mentesültem mindenféle testi kontaktustól. Már csak meg kellett oldanom, hogy ne nézzek folyamatosan csábítóan barna szemeibe.

A piknikezés meglepően jól telt bizonyos kellemetlenségektől eltekintve. Ezek a kellemetlenségek abban mutatkoztak meg, hogy Riley folyamatosan engem fürkészett, míg Ben állandóan bepróbálkozott Kaitlynnél, amit mi türelmesen tűrtünk.

Kíváncsian fürkésztem a lány szüleit, de őket sem zavarta túlzottan, hogy a fiuk barátja halkan sugdos valamit Kaitlyn fülébe, és néha-néha végig simít a karján. Ezen nem is csodálkoztam annyira, mert a lány valóban gyönyörű volt. Egyenes, szőkésbarna haja még szebbé tette hibátlanul tiszta arcát, és a hajzuhatag hosszúsága jól mutatott karcsú alkata mellett. Nyílván a szülei is tudták, hogy milyen gyönyörűséget hozott létre szerelmük, így inkább büszkék voltak, mikor ezt más is elismerte.

Degeszre ettem magam a sok finomságból, amiket a szüleim és a másik család csomagoltak be, de ahogy láttam, mások is ugyanígy tettek. A beszélgetésben nem vettem részt, inkább végig hallgattam őket. És rá kellett jönnöm, hogy sokkal kedvesebbek ezek az emberek, mint gondoltam.

Annyira belemerültem, hogy eltereljem a gondolataimat, hogy már csak akkor vettem észre Riley közelségét, mikor már a kezeink összeértek.

Gyorsan felpattantam, és elindultam a folyó felé. Anyu megkérdezte, hogy hova megyek, mire rávágtam, hogy „pisilni”, és ez elég volt, hogy ne cseszegessen.

Elmentem a legtávolabb tőlük, de még úgy, hogy emlékeztem az útra. Nem lenne szerencsés eltévedni itt.

Örültem, hogy egy kicsit egyedül lehetek, és nem kell senki monológját hallgatnom. Így is elég zavaró volt az, hogy különböző érzések cikáztak bennem. Nagyon idegesítő volt, hogy először kedvelem, majd gyűlölöm, és végül még vonzódom is Riley-hoz. Teljesen egymás ellen voltak az érzéseim.

Nem tudom, hogy meddig állhattam ott, de végül odaballagtam a folyóhoz, és egy nagyobbacska kőre álltam. Megbizonyosodtam róla, hogy elbírja a súlyomat, majd leguggoltam rá, és a csillogó vizet kezdtem szemlélni. Így sikerült a tervem, miszerint elterelem a figyelmemet.

Nem voltam éppenséggel természetjáró típus, sőt egyenesen utáltam a kirándulás szóba foglalt tevékenységeket, de most mégis élveztem az itt töltött időt. A halacskákkal nem volt semmi bajom, mivel nem értek hozzám, és úgy tűnt, hogy ők jobban félnek tőlem, mint én tőlük. Sokkal jobban éreztem magam egyedül, mint mások társaságában, így nem is terveztem, hogy hamar visszamegyek.

Aztán meghallottam egy különös zajt a hátam mögül. Nem attól féltem, hogy valamilyen állat megtámad, hanem inkább egy emberbőrbe bújtatott vadbaromtól tartottam. És mikor meleg karok kulcsolódtak körém megbizonyosodtam róla, hogy valóban volt okom félni.

Gyorsan belekarmoltam a kezébe, amit azonnal visszahúzott, de éreztem, hogy a mellkasa a hátamnak nyomódik.

-          Nem kéne egyedül lenned itt – suttogott bele a fülembe.

-          Ja, mert a végén egy veszett béka megtámad – horkantam fel. – Igazad van, iszonyatosan kockázatos.

Hallottam, ahogy felnevet, majd hirtelen átkarolt ismét, és hatra rántott. Pont a mellkasára estem, de szerencsére elég közel voltunk a parthoz, mert máskülönben a vízbe csobbantunk volna. Ficánkolni kezdtem, és reméltem, hogy ebből megérti, azt akarom, hogy elengedjen. Rögtön vette a lapot, de arra nem számítottam, hogy mást tesz, mint ami normális lenne.

Egyetlen apró mozdulattal fordított a helyzetünkön. Így én feküdtem a puha füvön, míg ő fölöttem támaszkodott. Ez egy nagyon irritáló testhelyzet volt, mert attól még, hogy megtartotta magát, a teste nekem feszült.

Bent akadt a levegő a tüdőmben, mikor hozzám nyomta az altestét. Teljesen lemerevedtem, és csak a forróságra - amit a teste okozott - tudtam gondolni.

-          Lana, ne menekülj előlem! – húzta végig a nyelvét a nyakamon. – Ígérem, hogy jó lesz!

-          Miért nyomulsz ennyire? – kérdeztem, és közben a hangomat igyekeztem normalizálni. Nagyon kevés kellett, hogy felnyögjek, mikor gyengéden megharapott.

-          És te miért ellenkezel ennyire? – Utáltam, ha visszakérdez, mert rendszerint zavarba hozott vele. Ez most is megesett, és zavarodottan kezdtem kutatni a válasz után. Nagyon nehéz volt, mert a lehelete csiklandozta a nyakamat.

-          Nem gondoltál még arra, hogy talán nem veled akarok lefeküdni? – kérdeztem végül.

-          Akkor kivel? – csókolt a fülem mögé.

-          Nem fejeznéd ezt be? – próbáltam eltolni magamtól. – Röhejes ez a kérdés-párbaj, és jobb lenne, ha visszamennénk.

-          Először adj egy esélyt? – kérlelt hirtelen nagyon komolyan. – Be akarom bizonyítani, hogy vagyok olyan jó, hogy elfeledtessem veled az aggályaidat! – Tudtam, hogy igaza van, és én pont ezt nem akartam. De azon elcsodálkoztam, hogyan érthette a „jó” kifejezést. És ebből arra következtetett, hogy a bizonyítást várom. És rögtön el is kezdte.

Az ajkai az enyémekre simultak, és édes nyelve azonnal bebocsájtást kért. A testem erőtlenül fogadta a nem várt gyengédséget, és nem tudtam ellenkezni. A keze lassan a derekam alá nyúlt, és végig simított a hátamon. Végül megtalálta a csupasz bőrömhöz vezető utat, és a pólóm szegélyét feltűrve, a bőrömet kezdte simogatni.

Teljesen elveszítettem az ítélőképességemet attól, hogy ennyire gyengéd volt velem. Egyszerűen lehengerlő volt, ahogy csókolt és simogatott, és teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy akarom azt, hogy együtt töltsünk egy éjszakát. Vagy többet… Sokkal több éjszakát akarok Riley-val tölteni, és elviselhetetlen volt a gondolata is, hogy utánam más lányokkal is lefeküdjön, de az érzés, melyet a közelsége okozott, minden kételkedő gondolatot elűzött belőlem.

Öntudatlanul fűztem bele ujjaimat a hajába, hogy az arcát még közelebb húzzam magamhoz. Szinte faltam az ajkait, és ez felbátorította. Hátamon kalandozó keze a fenekemre csúszott, és közelebb húzta a csípőmet az ágyékához. Erőteljesen felsóhajtottam, és gyengéden beleharaptam az ajkába. Éreztem, hogy elmosolyodik, és a keze hirtelen eltűnt a fenekemről. Aztán a csípőjét ismét meglökte, közben pedig az egyik keze rácsúszott a mellemre. Felnyögtem az ismeretlen érzéstől, és ezt csak fokozta, mikor gyengéden megszorította a kezében lévő halmot. A testem olyan forró volt, mintha tűzben égnék. A forróságot még a bokámban is éreztem, és a szívem heves ritmusára szívtam be a levegőt a tüdőmbe. Teljes testemmel érezni akartam az övét, de kezdetben még megelégedtem volna azzal is, hogy megérinthetem az izmokat a testén, melyet már olyan nagy ámulattal csodáltam.

Ezért egyik kezemet kiszabadítottam a tincsei közül, és a pólója szegélyéhez vezettem. Igyekeztem felhúzni a ruhadarabot, hogy jelezzem, le akarom venni róla, de nem érthette, mert még mindig csak gyengéden csókolt, és lassan masszírozta a mellemet, amely az őrületbe kergetett.

-          Vedd le! – kértem elfúlóan elhúzódva tőle. – Kérlek, vedd le!

De nem vette le, hanem mellemen kalandozó keze hátranyúlt, és megfogta ruháját hevesen tépő végtagomat. Idegesített, hogy leállított, és ezt még mindig kapálódzó kezem is bizonyította, mely teljesen biztos, hogy meg is karmolta a hátát.

Ajkai elszakadtak az enyémektől, és még mielőtt a fülemet kezdte volna harapdálni, kínlódva elsuttogta a választ.

-          Ne itt!

Mivel csókoktól vörös ajkaim már szabadok voltak, meg akartam kérdezni, hogy miért, de egy hangos, erőteljes torokköszörülés megakadályozott ebben, és megszakította Riley ténykedését.