,,Szeress!": 12. fejezet:

Riley szemszög:

12. Akkor játsszunk!:

-          Riley! – Hallottam meg anyu bosszús hangját, mikor vagy tizedszerre szólt, hogy menjek le reggelizni.

Igazából semmi kedvem nem volt a családomhoz, sőt senkihez.

Mégis felkeltem, és mint egy zombi leballagtam a konyhába.

Utáltam, hogy tudták, miért vagyok ennyire kiakadva.       

Kaitlyn elmondta nekik, hogy összevesztem Lanával, és bár sajnálták, hogy ez történt, majd kiugrottak a bőrükből, hogy végre van valaki, aki iránt komolyabbak az érzéseim.

Jó lett volna, ha tévednek, és ez is csak egy egynapos fellángolás lenne. De nem így volt…

Lent Maddie rögtön hozzám szaladt, és ezzel sikerült kicsikarnia belőlem egy igazi mosolyt. Imádtam őt!

Felemeltem, mire egy hosszú, nyálas puszit nyomott az arcomra.

Hogy tudja ez mennyire „kellemes” érzés volt, én is jól megharapdostam a karját.

Nevetni kezdett, és ez egy csöppet felvidított.

Irigyeltem őt, annyira gondtalan volt, és szerencsére még fogalma sem volt arról, hogy mekkora szívás a szerelem…

Mikor leültem az asztalhoz, mindenki árgus szemekkel figyelt.

Annyira utáltam most Kaitlynt, amiért elárult.

-          Lekopnátok rólam? – kérdeztem összeszorított fogakkal.

-          Riley! – szólt apa kissé szigorúbban, de nem túlzottan érdekelt. Szinte már felnőtt voltak, nem volt joguk beleszólni abba, hogy mit mondok, és mit teszek.

-          Joe! – Anya persze, mint mindig most is próbálta menteni, ami menthető volt. Komolyan, néha úgy gondoltam, mintha minden veszekedést meg akarna akadályozni. – Hagyd most Riley-t! Vészes időszakon megy most keresztül!

Vészes időszakon?! Gyilkos tekintettel néztem Kaitlynra, hogy tudassam vele, meg fogom ölni, de csak lesütötte a szemeit.

Inkább nem mondtam semmit, hanem igyekeztem egyszerre lenyelni azt, ami a tányéromon volt, hogy végre elmenekülhessek.

-          Ugye nem feledkeztetek el az utazásról? – kérdezte anyu izgatottan.

Persze, hogy nem feledkeztem el.

Mi és a Tyler család közös nyaralást terveztünk…

Akaratlanul is összeszűkült a gyomrom, mikor arra gondoltam, hogy megint látni fogom őt.

De ezt gyorsan ki kellett vernem a fejemből, mert képtelen lettem volna két teljes hetet vele együtt tölteni…

-          Nem megyek! – morogtam, amit már napok óta mondogattam nekik, de nem vették komolyan… eddig.

-          Riley, jössz, és kész! – nézett rám anya nagyon csúnyán, de ez már nem hatott meg.

-          Azt leshetitek! – Örültem, hogy végre befejeztem a reggelit, mert így fel tudtam állni az asztaltól, még mielőtt kitörne a vita.

Felslisszoltam a szobába, és igyekeztem nem állandóan rá gondolni.

Zenét kezdtem hallgatni, hogy legalább valami elterelje a gondolataimat.

Csak fél sikerrel jártam…

Sohasem gondoltam, hogy még egyszer megismétlődik az az eset, amely alig öt éves koromban történt.

Nem szabadott volna engednem, hogy valaki így behálózzon…

Azt hiszem elaludtam, mert az álmomban ismét Lanával voltam.

Mint a valóságban, ott is bevallottam neki, hogy mit érzek, mire közelebb jött hozzám, végigsimított az arcomon, majd megcsókolt. Kábítóan jó érzés volt, de aztán elhúzódott, holott én folytatni akartam, aztán rám nézett nagy, őszinte szemekkel, és nevetni kezdett…

Mikor kinyitottam a szemeimet Madison édes kis arcával találtam szembe magamat. A mellkasomon feküdt, és puszikat nyomott az arcomra. Valószínűleg ő ébresztett fel, és örültem ennek.

Kihúztam a fülhallgatót a fülemből, és magamhoz húztam a kishúgomat.

-          Nagyon fogsz hiányozni! – kezdte sírós hangon, mire megdöbbentem.

-          Miért? Mikor?

-          Anyáék azt mondták, hogy nem jössz velünk. – Sejthettem volna, hogy erre megy ki a játék. Azt gondolták, hogy majd a lelkiismeretemre hatnak a húgom segítségével.

-          Csak két hétig… - kezdtem volna magyarázkodni, mire éreztem, hogy Madison könnyei végigfolynak az arcomon.

-          Két hét nélküled… - kezdet zokogni Maddie. És sikerült nekik!

Tisztára egy idiótának éreztem magam, amikor a csomagjaimat cipeltem lefelé a lépcsőn.

Muszáj volt mennem, mert az egyetlen női személy, akinek sohasem akartam volna fájdalmat okozni, a húgom volt.

Nem tudtam elmagyarázni neki. De ha mégis megpróbálkoztam volna vele, akkor mit mondhattam volna? Bocsi, Maddie, nem megyek veletek, mert ott lesz Lana, akinek a testéért majd’ megőrülök, és legszívesebben a kocsink hátsó ülésén is lazán meghúznám, úgy hogy ott ültök elől. Ja, és e mellett belezúgtam, ő pedig körülbelül leszarja a fejemet…

Igen, ezt valószínűleg megértette volna egy öt éves kislány - morogtam magamban ironikusan.

Fogalmam sem volt, hogy fogom túlélni ezt a két hetet, és valahogy éreztem, hogy sehogy.

Vagy teljesen ki fogok akadni, és üvöltözni fogok mindenkivel, vagy berángatom Lanát a szobámba, hogy ha legalább szeretni nem szerethetem, kielégítsem.

Anya persze tisztára pörgött, és ez nem sokat segített abban, hogy nyugodt maradjak. Folyamatosan szekált egy csomó hülyeséggel, mint hogy legyek kedves Lana szüleivel, és talán ő majd tud segíteni rajtam.

Aztán persze ezen is elkezdtünk vitázni, de hát hogy segíthetne azon, hogy Lana képtelen belém szeretni.

Ahogy ez átfutott az agyamon, a mellkasom fájóan lüktetni kezdett.

Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy máshogyan érezzen irántam. Nem tudtam, hogy miben kéne változnom…

Mikor megérkezett a kocsijuk, elfordultam, mint egy durcás kisfiú. De mikor rájöttem, hogy ez mennyire gáz, inkább visszafordultam.

Még mindig a kocsiban ült, de nem láttam az arcát, mert tüntetőleg ő is más irányba nézett.

Ez valamiért nagyon felidegesített… Nem elég, hogy engem dob, még ő van besértődve.

Ahogy néztem vörös haját, rájöttem, hogy ha ő így játszik, akkor én is.

Nem kell jófiú lennem az ő kedvéért, főleg, hogy úgy látszik azt a tapló, szex éhes állatot jobban bírta, mint a mostanra megszelídült énemet.

Pedig az egész az ő hibája volt. Miatta változtam meg, hogy ne érezze magát állandóan zavarban, vagy hogy ne legyen ok arra, hogy nem lehetünk együtt.

Ahogy bepakoltuk a kocsiba a táskáinkat, rájöttem, hogy attól függetlenül, hogy Lana miatt tettem az egészet, jó érzés volt újra normálisnak lenni.

Megnyugtató volt, hogy nem minden nőben láttam a zsákmányt, akit letámadhatok, és végre úgy mehettem ki az utcára, hogy nem várta el tőlem senki, hogy kétutcányi táv alatt minimum öt lányt szólítsak le egy körre.

Bár iszonyatosan hiányzott a szex, nem az ismert vagy éppen ismeretlen nők testére vágytam, hanem Lanáéra.

Tiszta idióta vagyok, hogy még most is ezen gondolkodom! – morogtam magamban.

Miután betettem a csomagjaimat a kocsink csomagtartójába, még egy pillantást vetettem Lanára, de ő továbbra sem nézett rám.

Összeszorítottam a fogaimat, és visszatrappoltam a házba.

A szobámban lévő fiókból kivettem az összes óvszert, és teljesen biztos voltam benne, hogy lehet, hogy még ez sem lesz elég…

Az út borzalmasan hosszú volt, ami egyrészről bosszantott, mert legszívesebben ordítottam volna, másrészről pedig örömmel töltött el.

Még rengeteg dolgot át kellett gondolnom, és legfőképpen újra az a szex sóvár idiótává kellett válnom.

Idegesítet, hogy megint mindenki ez alapján fog megítélni, és hogy akárhányszor meglát egy lány, kacéran fog hátrafordulni, hogy meglesse, megbámultam-e a hátsóját.

Iszonyatosan nehéz lesz újra megszoknom, hogy újra a hülyegyereket kell játszanom, akit a farka vezérel, nem az esze.

Mélyet sóhajtottam, és próbáltam magamat meggyőzni, hogy nem lesz nehéz megszokni újra.

Igazából arra nem emlékeztem, hogy milyen volt, mikor még kisfiú koromban eldöntöttem, hogy egy nőbe sem leszek szerelmes soha többé. Minddel csak játszani fogok, és nem fognak érdekelni az érzéseik.

Majdnem felnevettem, mikor eszembe jutott, hogy pont ugyanilyen szarul érezhették magukat azok a lányok, akiket lefektettem, és megígértem nekik mindent, mégsem álltam velük szóba soha többé.

Ahogy teltek az órák az autóban úgy jöttem rá, hogy az agyamat könnyebb meggyőzni, mint a lelkemet és a szívemet.

El tudtam magammal hitetni, hogy sokkal jobb lesz, ha megint csak játszok mindenkivel, az agyam elhitte, de a mellkasom mégis szúrt, mikor arra gondoltam, hogy nem Lanával fogok összebújni és szeretkezni.

Ez is az ő hibája volt. Ha nem érte volna el, hogy belészeressek, akkor most gond nélkül húznék meg minden második csajt. És csak azért másodikat, mert a csúnyákkal nem foglalkozom.

Most még ezért a gondolatért is bevertem volna egyet magamnak. Még hogy csúnyák…

Akaratlanul is elmosolyodtam, mikor megjelent a kép csukott szemeim előtt, mikor apu magyarázta nekem, hogy minden nő gyönyörű.

És ez így is gondoltam, egészen öt éves koromig, mikor a játszóházban találkoztam egy kislánnyal…

-          Riley – cincogta Maddie, és megbökdösött, hogy végre rá figyeljek.

-          Igen? – nyitottam ki a szemeimet, és megsimogattam az arcát.

-          Pisilnem kell, gyere velem. – És ekkor láttam meg, hogy már egy parkolóban vagyunk, de tisztán felismerhető volt, hogy ez csak egy autópálya melletti pihenő. Ránéztem Kaitlynre, de ő aludt. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy talán leönthetném jéghideg vízzel, de inkább elvetettem ezt a hülye ötletet.

-          Persze, mucus – emeltem fel Madisont, majd elvigyorodtam, mert tudtam, hogy utálja, ha így hívom.

Kissé nehezteltem a szüleimre, amiért csak egyszerűen kiszálltak, és meg sem kérdezték Maddie-t, hogy vannak-e bizonyos szükségletei.

Ahogy láttam Taylerék rossz hatással voltak a szüleimre, pont mint rám a lányuk…

Megvártam a mosdó ajtaja előtt, míg Madison végzett, bár azt sem bántam volna, hogyha segítenem kellett volna neki. Nem gondoltam úgy, hogy ez ciki lenne, vagy nem lenne férfias, egyszerűen emberi reakciónak tartottam, és nem volt mit szégyellni rajta. Nekem is sokat segítettek ebben a szüleim…

Halványan derengett, mikor még tizenkét éves koromban anyu megdicsért, miután tisztába tettem Maddie-t, hogy milyen jó apa lesz belőlem. Persze akkor még csak sejteni sem sejtette, hogy már annyi idősen milyen trükkökkel használtam ki a lányokat.

Nem mondanám, hogy megbántam, amiket tettem, csak mostanra egyszerűen beleuntam abba, hogy én legyek a csődör Graftonban.

Már nem akartam több nőt megbántani, csak egyszerűen Lanával akartam lenni.

Keserűen elmosolyodtam, ahogy arra gondoltam, hogy mennyire próbáltam figyelni, hogy ne bántsam meg, ehelyett ő bántott engem.

Tiszta hülye vagyok…

Mikor Madison végzett, visszasétáltunk a kocsiig.

A szüleink még mindig Taylerékkel beszélgettek, mire csak megforgattam a szemeimet.

Kinyitottam Madisonnak az ajtót, majd megkerülve a kocsit, én is be akartam szállni.

Azonban hirtelen Lana került a látóterembe.

Meglepetten néztem rá, de ő a mellkasomat bámulta. Most még az is idegesített, hogy tudtam a testemet szereti, a személyiségemet nem…

-          Nagyon utálsz? – kérdezte vékony hangon, és olyan volt mintha a sírás szélén állt volna.

Majdnem rávágtam, hogy nem – hisz’ hogy is utálhatnám pont őt -, de aztán mégis visszafogtam magamat.

Meg akartam büntetni, amiért játszott velem, ezért először nem is válaszoltam neki. Nyugodtan kivártam, amíg felnézett rám, és igyekeztem hidegen nézni.

Azonban ez nehezebben ment, mint gondoltam. Ahogy megláttam az arcát, szinte majdnem beleőrültem, hogy másfél hete nem feküdtem le vele.

Újra érezni akartam az ajkait, a körmeit a hátamon, az édes ízű bőrét…

-          Miért érdekel? – kérdeztem flegmán. Igyekeztem nagyon utálatosnak tűnni, és ahogy a szemeiben megláttam a döbbenetet, rájöttem, hogy sikerült. Nem éreztem tőle jobban magam… - Azt hittem, hogy csak egyéjszakás szex volt.

Nem válaszolt, csak nézett rám nagy szemekkel, miközben beharapta az ajkát.

Akaratlanul is odanéztem, és mikor a tekintetem ismét találkozott az övével, riadtan hátrafordult, és elment.

Nem szállt vissza a kocsiba, hanem a mosdók felé vette az irányt.

Ahogy néztem eltávolodni, rájöttem, hogy nem bírom tovább. Ott azonnal akartam…

Nem tudtam, hogy mit csinálhatnék. Ott álltam, és éreztem, hogy egyre jobban megőrülök Lanáért.

De még mindig élt bennem az elhatározás, hogy megbüntetem, amiért játszott velem és csak egy eszköz voltam.

Bár már a gondolattól is felfordult a gyomrom, hogy hány mindenben benne vagyok csaj fog ezek után rám tapadni.

Aztán eszembe jutott, hogy talán más módon is megbüntethetném őt. Nem muszáj ismét azt a seggfejt játszanom, akivé az évek során váltam.

Lehetnék csak egy egyszerű srác, aki bosszút áll azon a csajon, aki nem viszonozza az érzéseit… viszont mást annál inkább.

Gyorsan odavágtam a szüleimnek egy mindjárt jövök-öt, és Lana után eredtem.

Már attól, hogy belegondoltam, megint érezni fogom őt, teljesen begerjedtem.

Végre ki tudtam szakadni a kusza gondolataimból, és nem homályosította el a látásomat az, amit érzek iránta.

Nem kell ismét olyannak lennem, mint voltam, elég ha egyetlen egy lányon állok bosszút, ezért nem kell mindenkinek szenvednie.

Végig úgy gondoltam, hogyha majd egy tucat csajjal összefekszem, Lana rosszul fogja magát érezni miatta, hogy őt is kihasználtam, mint egy rongyot – ahogy ő fogalmazott -, és ugyanezt teszem a többi lánnyal.

De ahogy végre kissé kitisztult az agyam, rájöttem, hogy elég, ha valóban valóra váltom azt, amit a fejemhez vágott.

Tudtam, hogy ez nem helyes, de nem érdekelt. Az agyam és a szívem megint egymás ellen voltak, de most még erősítette eme elhatározásomat, hogy az ágyékom lüktetett, és csak arra vágytam, hogy ismét Lanában lehessek.

Amikor megtaláltam, ép egy fának támasztotta a homlokát, és furcsa remegés rázta a testét.

Nem akartam gondolkozni, csak egyszerűen odasétáltam hozzá, és átkaroltam.

Éreztem, hogy megremegett, de elhúzódni már nem volt ideje, mert az egyik kezem megragadta az állát, míg a másik megmarkolta a mellét.

Éreztem a sós könny ízért az ajkaimon, de elnyomtam a késztetést, hogy megvigasztaljam. Próbáltam csak a vágyaimra koncentrálni, és ahogy megéreztem ajkainak édes ízért, ez igen könnyen ment.

Nem finomkodtam, és mégis hagyta, hogy csókoljam, és betolakodjak a nyelvemmel a szájába.

Végre úgy szoríthattam magamhoz, mint ahogy első találkozásunk alkalmával akartam.

Megmarkoltam a mellét, bár ezzel akaratomon kívül fájdalmat okoztam neki.

Erre kijózanodott, de nem engedtem el. Próbált ellökni magától, de csak azt érte el vele, hogy a kemény ágyékomat a fenekéhez préseltem.

Belenyögtem a szájába, mert még mindig mocorgott, bár inkább szabadulni akart, ezzel még jobban felizgatott.

Magam felé fordítottam, és próbáltam nem azzal törődni, hogy ismét eleredtek a könnyei. A kezeim a fenekére csúsztak, és miközben megmarkoltam olyan szorosan húztam magamhoz, hogy mozdulni is alig tudott.

Egy szemétládának tartottam magam, és tudtam, hogy találó jelző rám, de ahogy próbált tiltakozni, egyre jobban feléledt bennem a düh, amit akkor éreztem, mikor kikosarazott.

Pont olyan volt az egész, mint tizenkét éve, és ez bosszantott, főleg, hogy megígértem magamnak, soha senki sem fog gúnyt űzni belőlem, erre idejött ez a lány, aki semmit sem tudott a szexről, és jól elhúzta az orrom előtt a mézesmadzagot.

Beleharaptam az ajkába, mire élesen felszisszent, és valahogyan képes volt kiszabadítania a kezét, és mellkason ütött.

Nem mintha számított volna, mert olyan gyenge próbálkozás volt, hogy szinte meg sem éreztem, de mégis lassítani kezdtem a tempómon.

Nem akartam megerőszakolni, azt sohasem tettem volna vele, de ép elégnek éreztem most, hogy ráijesztettem.

Próbált elhúzódni, de nem engedtem.

A csókom lassú volt, és igyekeztem minden idegszálát felborzolni a nyelvemmel.

Mikor kissé megnyugodott, az egyik kezemet elhúztam a fenekéről, és a tarkójára csúsztattam. Magam is meglepődtem, hogy mennyire erősen szorítottam oda a fának, és ettől elöntött a bűntudat.

Igyekeztem nem foglalkozni most ezzel. Csak az számított, hogy a testem mit akart.

Éreztem, hogy már nem tiltakozik, és egyre készségesebben simult bele az ölelésembe. Elöntött az elégedettség, mert tudtam, hogy ha most le akarnám fektetni, akkor engedné.

Bár minden vágyam ez volt, mégsem tehettem meg. Nem engedhettem, hogy az legyen a vége, hogy én kuncsorgok a testéért, nem pedig ő az enyémért.

Bár az előbbi elhatározásomban tökéletesen biztos voltam, mégsem voltam képes megállni, hogy ne csókoljam tovább.

Az alsó ajkát vettem a fogaim közé, és meghúztam, majd ismét megcsókoltam. A nyelvem végig siklott a száján, majd mikor megéreztem, hogy elnyílnak az ajkai, ismét játszadozni kezdtem a nedves, pici nyelvével.

Kezdtem érezni, hogy egyre nehezebben megy visszafognom magamat, és még rátett egy lapáttal, hogy Lana kiszabadította a kezeit, és beletűrt a hajamba.

Belesóhajtottam a csókba, és a kezeim a pólója alá csusszantak.

Igyekeztem meggyőzni magamat, hogy ez még mindig a tervem része, nem azért csinálom, mert annyira jó érzés, hogy most teljesen biztos, hogy beledöglenék, ha abba kellene hagynom.

Nem, nem azért csináltam, hanem mert muszáj volt ismét bizalmat szereznem.

Egyre hevesebben húzott magához, és amikor kinyitottam a szemeimet, láttam, hogy az arca vágyakozva megrándult, mikor a kezeim végig simítottak a csupasz hátán.

Nem terveztem, de a kezeim mintha megelevenedtek volna, önállóan kezdtek ténykedni. Jó, talán nem önállóan, mert a kezeim valószínűleg úgy cselekedtek, ahogy a tudatalattim akarta.

Az egyik kezemet kihúztam a pólója alól, majd a nadrágja gombját bújtattam ki, mire megremegett. Nem húzódott el, sőt még szorosabban fogta át a nyakamat.

Nem akadályozott meg abban, hogy a kezem becsússzon a nadrágjába, de mikor a bugyijába próbáltam bejutni, beleharapott a számban. Megremegtem ettől az érzéstől, és vártam, hogy elhúzódjon.

Gondolatban megráztam a fejemet, és csak azért nem szorítottam össze a fogaimat, mert nem akartam leharapni a nyelvét. Iszonyatosan dühített, hogy megint úgy akarok cselekedni, ahogy neki jó, nem pedig, ahogy nekem.

Így nem törődve azzal, hogy talán elutasít, céltudatosan jutattam be az ujjaimat a bugyijába.

Egyszerre nyögtünk fel, mikor megérintettem.

Csak akkor éreztem, hogy mekkora hatással vagyok a testére, mikor az ujjaim a nedves kis dudort kezdték simogatni.

Elszakadt az ajkaimtól, és a fának döntötte a fejét, majd mikor ismét megmozdultak az ujjaim, felnyögött.

Azt hittem, hogy megőrülök az örömtől és a vágytól, ahogy Lana arca kipirult, és vörösre harapdált ajkait felkínálva hajolt hozzám közelebb.

Csókolni kezdtem, miközben az ujjaim egyre gyorsabb tempót vettek fel. Éreztem, hogy a fogai erősen belemarnak az ajkaimba, de nem érdekelt. Csak azt akartam, hogy élvezze, amit vele teszek, és bár szinte belebolondultam, hogy én nem kaphatok most semmit, mikor remegve sóhajtott fel, elégedett lettem.

Rohadtul rossz volt, de mégis elhúzódtam tőle, és rendeztem a ruházatát.

Tudtam, hogy le kell nyugodnom, de képtelen voltam erre, így hogy Lana ilyen közel volt hozzám.

Elvettem a kezeimet róla, mire csodálkozó tekintettel nézett rám.

-          És te? – kérdezte visszafojtott lélegzettel. Egy másodpercre eltöprengtem rajta, hogy ebbe a lányba ki ne lenne szerelmes, mikor ennyire édes. Megráztam a fejemet, hogy kiűzzem az idióta gondolataimat. Nem engedhettem, hogy ismét elvakítson az, amit iránta éreztem.

-          Térdelni akarsz? – kérdeztem durván, és ahogy láttam ez pont úgy fájt neki, mint nekem.

-          Most miért vagy ilyen? – kérdezte remegve, és láttam, hogy az arca kezdett elfehéredni. Muszáj volt tartanom magamat, meg kellett bántanom őt. Bár jelenleg nem akartam fájdalmat okozni neki, de tudtam, hogyha már nem fogom az ajkai ízét a számban érezni, ismét dühös leszek rá, amiért kikosarazott.

-          Hát pár perce még tetszett, hogy ilyen voltam – sziszegtem dühöt színlelve, ami túl hatásosra sikeredett, mert könnyek gyűltek a szemeibe. Nem értettem, hogy mi van vele. Lana sohasem bőgte el magát minden mondatomra. Csak kétszer láttam őt sírni, és azok az alkalmak is eléggé megdöbbentettek. Nem tudtam leplezni a döbbenetemet, de szerencsére nem látta, mert lesütötte a szemeit.

-          Riley! – Kaitlyn hangja túl közelről jött, én pedig még mindig eléggé feltüzelt állapotban voltam, így csak a fejemet fordítottam felé.

-          Mi van? – kérdeztem gorombán, mire a szemei elkerekedtek. Azt hittem, hogy a hangomtól, de a következő pillanatban odaszaladt Lanához.

-          Mit csináltál? – kérdezte bosszúsan, de inkább nem feleltem neki. Igyekeztem bizonyos élénk testrészemet lenyugtatni.

Így inkább távolabb oldalaztam tőlük, és vártam, hogy lenyugodjak.

Hosszú perceken keresztül próbáltam nyugtatni magam, de még mindig éreztem a csókját az ajkaimon.

Idegesen beleharaptam az ajkamba, mire felnyögtem a fájdalomtól.

Ez kissé kijózanított, és elégedett vigyorral konstatáltam, hogy simán meg kaphatom Lanát. Ha nem is szerelmes belém, a teste elárulja, hogy vágyik rám.

Bár durva voltam vele, most már nem bántam. Örültem, hogy végre elégtételt vehetek rajta, amiért fájdalmat okozott.

Kissé ideges voltam, hogy nem kaptam semmit, de amit mondtam neki, nem gondoltam komolyan. De azért kíváncsi lettem volna, hogy megtenné-e. De még csak a gondolatba is beleborzongtam, hogy úgy bánjak vele, mint egy prostival.

Nagyon akartam, hogy ő is kényeztessen, de bele sem akartam gondolni, hogy ilyen undorító körülmények között, mint gusztustalan mosdók közelében térdelve.

Mindent összevetve elégedett voltam magammal. Sikerült adnom neki, és sikerült bántanom is.

Igaz megtörtént, amit nem akartam, mert tudtam, hogy beleszerettem, de mégsem volt veszve minden. Legalábbis így gondoltam, mert a csókjai reményt adtak.

Ez merőben más helyzet volt, mint mikor öt éves voltam. Felnevettem, mikor arra gondoltam, hogy mennyire kétségbeesett voltam, mikor az az ostoba kislány kikosarazott a játszóházban. Most így visszagondolva tiszta hülye voltam.

Úgy kiakadtam, hogy valakinek nem nyertem el a tetszését, hogy azt gondoltam, minden nő ostoba liba, aki semmi komolyat nem akar a férfiaktól. Így én magam váltam egy rohadékká, hogy megmutassam, egy nő sem kell nekem igazán. Aztán jött Lana, és minden megváltozott.

Persze az, hogy ilyenné váltam nem csak az én hibám volt. Mindenkit hibáztattam érte. Először is anyát, amiért annyit mesélt nekem kicsi koromban arról, hogy milyen gyönyörű hercegnő lesz majd életem társa. Talán ezért viselt meg az első visszautasítás. Igen, az első visszautasítás egészen mostanáig…

Aztán persze arra a kiscsajra is haragudtam, amiért nem vett rólam tudomást.

Aztán ott volt Kaitlyn, mikor végig azon agyalt, hogy lehetne még feltűnőbb, hogy minden fiúnak felkeltse a figyelmét… Igen, ez is egy nyilvánvaló ok volt, amiért úgy döntöttem, hogy minden lánytól, nőtől csak kapni akarok, és adni nem.

De végül feltűnt Lana, és eszembe jutatta, hogy milyen normális is lehetnék. Nem kellene mindenkivel lefeküdnöm, és azon aggódnom, hogy mikor fog egy őrült liba zaklatni, hogy szerelmes belém. Persze, szerelmes… Hogy is lehetne belém szerelmes, ha nem is ismert igazán…

Igazából nagyon furcsa volt, mert addig a percig észre sem vettem, hogy nem akarom azt az életformát, amelyet választottam magamnak, míg rá nem jöttem, hogy szeretem.

Ezért őt is felelősnek tartottam azért, ami történt. Most azon agyalhatnák, hogy hány lányt szeretnék lefektetni egy nap, ahelyett hogy próbálom lenyugtatni magamat, holott minden második csaj szívesen kielégítene.

Csak, hogy nem akartam, hogy kielégítsem más, azt akartam, hogy ő tegye meg.

Mikor végül lecsillapodtam, elvégeztem a dolgomat, majd visszaindultam a kocsinkhoz.

Természetesen már mindenki ott volt, és rám vártam. Nem törődtem azzal, hogy anya dühösen nézett rám, csak megrántottam a vállaimat.

Beszálltam a kocsiba, és gyorsan bedugtam a fülhallgatómat, mert hallani sem akartam, anya hülye fejmosását, hogy miért maradtam olyan sokáig el.

Nem érdekelt, csak el akartam lazulni.

Madison az ölembe mászott, én pedig boldogan öleltem magamhoz. Nyilvánvaló volt, hogy ő az egyetlen nő, aki megérdemli, hogy imádjam.

Láttam, hogy Kaitlyn duzzogott, de nem érdekelt túlzottan. Túlságosan lefoglaltak az izgató terveim, hogy hogyan fogom Lanát ismét a magamévá tenni.

Nem éreztem, hogy megváltoztam volna, csak egyszerűen Lanával akartam azt csinálni, amit más lányokkal tettem eddig.

Igazából semmi sem változott meg, és mégis minden. Tudtam, hogy elég nehéz időszak elé állok, de ezt az érzést próbáltam elnyomni azzal, hogy csak Lana elcsábítására koncentráltam.