,,Szeress!": 13. fejezet:

13. Barátok?!

Elégedett voltam magammal, mikor megérkeztünk a szállodába, és Lana le sem vette rólam a szemeit. Direkt nem néztem rá, bár legszívesebben ismét benne lettem volna.

Tudtam, hogyha folytatom, akkor folyamatosan rajtam fog járni az esze, és tetszett a gondolat. Bár abban is biztos voltam, hogyha hazamegyünk rohadtul fog fájni, hogy nem fogom látni őt. De vállalom a kockázatot!

Érezni akartam őt, és nem érdekelt, hogy nem szerelmes belém. Pillanatnyilag elég volt, hogy tudtam, megkaphatom a testét, ha akarom.

Jelenleg egész tűrhető állapotban voltam, és ez annak volt köszönhető, hogy még élt bennem az emlék, ahogy Lana engedett nekem, alig észrevehető tiltakozással. Azonban tudtam, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani, mert már tapasztaltam, hogy a hangulatom úgy változott, mint egy menstruáló csajnak. És ettől kiborultam…

Gyorsan akartam valamit szerezni, ami megkönnyíti a helyzetemet, de jelen pillanatban nem nagyon ment.

A recepción álltunk, és kezdtem ismét elveszíteni a türelmemet, mert valami hülye lotyó azon vitatkozott a pult mögött ülő fiúval, hogy a kulcsot már pedig nem fogja leadni, és ezzel feltartott minket.

Mélyen beszívtam a levegőt, és próbáltam nem elüvölteni magamat. Elég nehezen ment, így inkább elfoglaltam a gondolataimat.

Végignéztem a családomon és Lana családját, és rájöttem, hogy mindketten feketebárányok vagyunk. Ő nem volt az a lelkes fajta, viszont a szülei és Lizzie igen. Anya és apa is ugyanilyenek voltak, és Kaitlyn – annak ellenére, hogy egy hisztis idióta volt – hasonlóan izgatott lett minden kis hülyeségtől. Az én családomban csak Madison volt normális, bár ő még nagyon kicsi volt.

Mikor végre sorra jutottunk, már szinte toporogtam, hogy végre egyedül lehessek. Hirtelen minden túl vonzó volt, és a fantáziám egyre erotikusabb képeket pörgetett le az agyamba. Dühösen megráztam a fejemet, és éreztem, hogy már megint kezd rajtam eluralkodni a düh. Az eufória elmúlt, és már újra éreztem a csalódottságot, hogy egy rohadt seggfej vagyok, akibe képtelen Lana beleszeretni.

Megkaptuk a kulcsot, és igyekeztem nem megragadni anyát, és felrángatni, hogy végre bent legyek egy teljesen Lanamentes szobába. A liftben már szinte megfojtott a vágy és a düh keveréke, de igyekeztem uralkodni magamon.

Mikor felértünk a negyedik emeletre, mindenki kiszállt a liftből, és véletlenül Lana hozzámért a kezével. Nem direkt csinálta, de mégis majdnem letámadtam miatta. Annyira meleg és selymes volt a bőre…

Anyáék megálltak egy szobánál, és csalódottan vettem tudomásul, hogy Taylerék szobája mellettünk van. Bár gondolhattam volna, nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz már most uralkodnom magamon, hogy nem menjek át éjszaka hozzájuk. Ismét megráztam a fejemet.

Amikor bejutottunk, gyorsan bementem az egyik szobába, és ledobtam az ágyra a cuccaimat. Nem túlzottan érdekelt, hogy milyen a kilátás innen, meg ilyen hülyeségek. Az volt a lényeg, hogy végre egyedül lehettem. Hálát adtam az égnek, hogy a kibérelt szobán belül külön ágyas helyiségek is voltak, így nem jelentett problémát, hogy mint egy idióta, leültem a sarokba, és a kezeimbe temettem az arcomat.

Iszonyatos volt ilyen sebezhetőnek érezni magamat, és a tudat, hogy ez így is marad, amíg ki nem szeretek Lanából, borzalmas volt. De most jó volt, hogy nem kellett megjátszanom magamat. Egyszerűen csak egyedül voltam, és ez rohadt jó volt.

Aztán persze felálltam, mert tudtam, hogy mi következik. Berontottak a szobámba, hogy mindent megvizsgáljanak, ami nagyon idegesített. Az meg főleg kiverte a biztosítékot, mikor megtudtam, hogy most rögtön el akarnak menni, megnézni a várost és a tengerpartot. Nem mentem velük, amit először rossz néven vettek, majd rájöttek, hogy egy ilyen hisztis seggfejjel felesleges veszekedni.

Mondhatom remekül éreztem magamat. A családom, aki elvileg szeret, elhúzott, és egyedül ültem a sarokban, mint egy rakás szerencsétlenség.

Mélyet sóhajtottam, és gondolkozni kezdtem. Tudtam, hogy mit akarok, és azt is tudtam, hogy azt lehetetlen megszereznem. Lana nem szeretett, és ahogy ismertem, nem is fog soha. Ő azokba a kis pöcsökbe képes csak beleszeretni, akik hülye nyálas filmeket néznek vele, és gyertyafényes vacsorákra viszik. Már a gondolattól is hányingerem lett.

Nem akartam elképzelni, hogy valaha más is szeretkezni fog vele. De mégis belegondoltam ebbe, és éreztem, hogy nem bírom.

Felpattantam, és eldöntöttem, hogy kellene egy kis segítség. Ezért gyorsan lerohantam a recepcióra, és megkérdeztem, hogy hol találok valahol egy üzletet. Szerencsére a közelben volt, és mikor bejutottam, gyorsan megkerestem azt a pultot, ahol italt lehetett venni.

Úgy gondoltam, hogy talán most három üveg elég lesz, bár arra nem figyeltem, hogy mit vettem le a polcról.

Csak azt akartam, hogy ne érezzem ilyen rohadt rosszul magamat. És tudtam, hogy ez majd segíteni fog. Mindig segített.

Fogalmam sem volt, hogy kerültem vissza a szobába, csak arra eszméltem, hogy annyira egyszerű minden. Az egész az én hibám. Egy barom vagyok, aki mindenkit elüldöz magam mellől. Nem volt ebben semmi bonyolult.

Lehunytam a szemeimet, és az üveget letettem a földre, ahol ültem. A fejemet az ágy szélének döntöttem, és hagytam, hogy a zsibbadás elárasszon.

Aztán olyan furcsa lett minden, mert megéreztem, hogy egy puha kéz simít végig az arcomon, mire kinyitottam a szemeimet.

Lana volt az, és idegesített, hogy még részegen is milyen gyönyörűnek láttam. Nem is volt az. Nem volt gyönyörű, csak egy egyszerű lány volt, akit nem érdekeltek az érzéseim.

-          Mit csinálsz itt? – kérdeztem, és akaratlanul is hülye hangsúllyal mondtam ki minden szót.

-          Miért csináltad ezt? – kérdezte suttogva, mire elöntött a düh.

-          Mintha érdekelne – köptem felé a szavakat. – Inkább húzz innen!

-          Nem akarlak itt hagyni így – suttogta megint.

-          Na, mi az? Mégis érdekel, hogy mit érzek? – kérdeztem flegmán, mire hátrébb húzódott.

-          Nem értelek. Annyira furcsa vagy, egyszer kedves, máskor meg ilyen, jó mondjuk most részeg vagy…

-          Kedves? – nevettem fel hülyén. – Szerinted az kedves volt, hogy benyúltam a bugyidba?

-          Hát, ha már így megfogalmaztad… - A szemei szikráztak miközben beszélt. – Igazad van, nem volt kedves. Tökön kellett volna rúgjalak!

-          Úgy sem tetted volna meg! – sziszegtem. – Ahhoz túlságosan rá vagy kattanva a fa… - Nem tudtam befejezni, mert pofonvert. Megérdemeltem, de abban a pillanatban elöntött a düh. Megragadtam a kezét, és üvöltözni kezdtem vele. – Mintha nem lenne igaz, amit mondtam! Csak azt akartad, hogy lefeküdjek veled, én pedig elhittem, hogy azért jössz át, mert te is érzel valamit. – Nem tudtam gondolkozni, és akaratlanul is kibuktak belőlem a szavak, holott tudtam, hogy nem lenne szabad így kiadnom magamat neki.

-          Sohasem mondtam, hogy szeretlek! – morogta dühösen, miközben megpróbálta kiszabadítani a kezét a szorításomból. Ez a mondat jobban fájt, mint szabadott volna. Talán azért, mert teljesen igaza volt. Én lovaltam bele magamat ebbe az egészbe, mint egy buta liba.

-          Húzz innen! – engedtem el a kezeit, és ismét csak arra vágytam, hogy egyedül legyek.

-          Nem! – mondta, mire ledöbbentem. – Meg akarom ezt az egészet beszélni veled! Nem akarom, hogy ebben a két hétben úgy kerülgessük egymást, mintha leprások lennénk!

-          Hidd el, nekem nem az jut rólad eszembe, hogy leprás vagy!

-          Akkor is beszéljük meg! – erősködött, de láttam, hogy az arca kipirult. Nagyon kevés kellett, hogy megcsókoljam.

-          Mit akarsz ezen megbeszélni?

-          Mondjuk, hogy talán ez nem is szerelem, amit érzel… – Au, ez azért fájt!

-          Fogalmad sincsen, hogy mit érzek irántad! – motyogtam, miközben megdörzsöltem a halántékomat. Lana elérte, hogy megfájduljon a fejem, ahelyett hogy hányásig ittam volna le magamat. Remek!

-          Mondd el akkor! – kérte érdeklődve, mire mélyen beszívtam a levegőt. De ez rossz ötlet volt, mert megéreztem a hajából áradó illatot.

-          Hanyagoljuk ezt a témát! – sóhajtottam, és elfordultam tőle. Felemeltem a félig üres üveget, és jól meghúztam. De szerencsétlenségemre Lana nem tágított. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belé.

-          Ne hanyagoljuk! – Láttam, hogy egyre idegesebb. – Ha kell, itt maradok egész éjszaka, csak hogy kiszedjem belőled!

-          Benne vagyok! – vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemeit. – Most komolyan, hagyjuk már ezt! Nem fog semmi sem változni tőle.

-          De én tudni akarom, hogy miért! – erősködött, mire elpattant a húr.

-          Hogy miért zúgtam beléd? – kérdeztem ingerülten. – Fogalmam sincsen! Talán azért, mert nem ugrottál be rögtön az ágyamba! Vagy azért, mert rohadtuk kívánom a testedet! Vagy mert okos vagy és szép! Rohadtul nem tudom!

-          Nem is vagyok szép – motyogta halkan, mire felnyögtem.

-          Ha nem lennél szép, akkor nem akarnálak még ebben a pillanatban is gerincre vágni! – morogtam neki, miközben ismét beleittam az üvegbe.

-          Így könnyebb? – kérdezte csendesen, és közelebb húzódott hozzám. Először nem értettem, és csodálkozva néztem rá. – Úgy, hogy iszol?

-          Miért érdekel? Neked is szerelmi bánatod van? – kérdeztem ingerülten. Nem akartam hallani, ha igen.

-          Nem, csak rossz, hogy ezt én tettem veled – suttogta, miközben lehajtotta a fejét. – Nem akartam, hogy fájjon!

-          Tudod, mi tenné még könnyebbé? – kérdeztem hirtelen nagyon izgatottan, mert tetszett az ötlet, ami eszembe jutott.

-          Mi? – kapta fel a fejét izgatottan. Nagyot nyeltem, és úgy gondoltam, hogy inkább megmutatom neki.

Közelebb hajoltam hozzá, mire elkerekedtek a szemei. Próbáltam nem azzal törődni, hogy valószínűleg milyen undorítónak találja, hogy pia szagom van. Ahogy visszaemlékeztem, nagyon nem szereti az alkoholt.

Csalódottan sóhajtottam fel, és inkább elhúzódtam tőle, mert valószínű, hogyha most ráerőltetem magam, akkor ebben a két hétben tényleg nem érhetek hozzá.

Behunytam a szemeimet, de szinte rögtön ki is nyitottam őket, mert az édes ajkai mégis találkoztak az enyéimmel. Nem haboztam többet. Eszeveszetten csókolni kezdtem, és már nem törődtem vele, hogy neki kellene epekednie az én testemért.

Minden gondolatom már csak azzal volt elfoglalva, hogy minél rövidebb idő alatt minél több ruhát tüntessek el róla.

Az ölembe húztam, és élveztem, hogy a leheletét érezhettem az orromban. Felnyögtem, mikor megmozdította a csípőjét, és belemarkolt a hajamba.

Valahogy teljesen kijózanított a csókja, és reméltem, hogy ez a testem többi részére is hatással volt.

Fel akartam állni, de aztán rájöttem, hogy képtelen vagyok addig várni, vagy egyszerűen gyengéd lenni vele. Így hátra döntöttem a szőnyegen, miközben megszívtam a nyelvét. Ez nem tetszett neki annyira, mert kölcsönkenyér visszajár alapon, erősen beleharapott a számba. Elégedetten elvigyorodtam, és a nadrágjához nyúltam. Nagyon reméltem, hogy már ő is készen állt a szexre, mert nem tudtam tovább várni.

Miután lehúztam róla a felesleges ruhadarabot, magamat is kiszabadítottam, és félrehúzva a bugyiját beléhatoltam.

A hátam ívbe hajlott, ahogy a szorító érzés körülölelte a férfiasságomat. Nekem leírhatatlan érzés volt, hogy nem csak közvetetten érezhettem a forróságot. Azonban Lana fájdalmasan felszisszent, ami kissé kijózanított, bár így sem tudtam visszafogni a csípőm apró rángásait. Annyira vágytam már rá, hogy képtelen voltam lelassulni.

-          Ez nagyon rossz, Riley! – próbált arrébb lökni elhúzódva a csókból, de nem engedtem neki. Akartam őt, és képtelen voltam kihúzódni belőle.

-          Csak pár pillanat… - suttogtam erőtlenül, és masszírozni kezdtem a mellét. Ettől általában remegve omlott a karjaim közé, de most mégis tiltakozva felnyögött.

Az alkohol mégis hatással volt valamennyire az agyamra, mert hosszú perceken keresztül csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jó érzés a forró belsője, és ettől a csípőm akaratlanul meglendült.

Végül csak rájöttem a megoldásra, és a kezemet oda csúsztattam, ahol a testünk találkozott. Már majdnem elkezdtem kényeztetni, mikor eszembe jutott valami. Visszahúztam a kezemet, és végig nyaltam az ujjaimat, mire Lana szemei elkerekedtek. Fogalmam sem volt, hogy mi járhatott a fejében, de majdnem biztos voltam benne, hogy nem az, ami nekem. Akkor nem akart volna ellökni magától.

Mikor a nedves ujjaim megtalálták a kis pontot, amelynek duzzadtnak kellett volna lennie, éreztem, hogy összerándult. Azt akartam, hogy ő is élvezze, ezért gyengéden masszírozni kezdtem. Először megtaszította a mellkasomat, jelezve hogy el akar tőlem húzódni, de ismét nem engedtem neki.

Aztán, ahogy a percek teltek, alábbhagyott a tiltakozása, és kezdtem érezni, hogy a teste meg-megremegett. A csípőm még mindig mozgott, és most erőteljesebben temetkeztem belé. Felnyögött, de nem a fájdalomtól, ami hatalmas mosolyt varázsolt az arcomra.

Nem tagadtam, hogy hatalmas önuralmam van, de még így is iszonyatosan nehéz volt visszafognom magamat, így mikor végre beleadhattam mindent, meg is tettem.

Éreztem, hogy a combjait szorosabban zárja a csípőm köré, miközben a keze a hajamba mart. Nem zavart, hogy fájt, sőt inkább egyre gyorsabb mozgásra ösztönzött. Éreztem a pulzálást a férfiasságom körül, és ez teljesen elvette a maradék eszemet is. Nem érdekelt, hogy gumit is kellett volna használnunk, csak egyszerűen szabadon akartam érezni őt.

Mikor elért az orgazmus, a testemben lévő izmok megfeszültek, de még löktem egyet magamon, amivel elértem, hogy Lana is elégedetten felnyögjön. Csak mikor már nem remegtem az érzéstől, jöttem rá, hogy mekkora egy barom vagyok.

Szinte összenyomtam az alattam lévő testet, miközben még arra sem voltam képes, hogy levetkőztessem szex előtt. Iszonyatosan rossz volt, de mégis legördültem róla, majd felhúztam a sliccet a nadrágomon, de végig az arcát néztem. Kezdett egyre jobban idegesíteni, hogy nem nézett rám.

Végig simítottam az arcán, mire ellökte a kezemet. Döbbenten néztem rá, de a szemei még mindig csukva voltak. Felült, és felhúzta a nadrágját, majd mikor rendezte a ruházatát, megpróbált felállni.

Nem hagyhattam, hogy egyszerűen kisétáljon a szobámból, míg nem tudtam meg, hogy miért teszi. Utána kaptam, és visszahúztam az ölembe, mire szikrázó szemekkel szembefordult velem, és lekevert egy akkora pofont, hogy a fejem oldalra billent. Rohadtul fájt.

Dörzsölgetni kezdtem az égő arcomat, és megéreztem, hogy Lana a mellkasomhoz bújt. Nem értettem semmit. De aztán a könnyei végigfolytak a nyakamon.

Összezavarodva öleltem át, hogy aztán fogcsikorgatva jöjjek rá, hogy szinte megerőszakoltam Lanát. Éreztem, hogy elöntött a bűntudat, de ez nem tudta enyhíteni a vágyat, hogy újra átérezzem az a forró, nedves gyönyört, amelyet Lana nyújtott nekem, főleg hogy ilyen közel volt hozzám.

-          Úgy viselkedtem, mint egy prosti! – nyöszörögte a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Lehetetlen volt kivernem a fejemből, ahogy nyögött alattam. Már megint éreztem, hogy a férfiúi vágyaim kezdenek a felszínre törni.

Próbáltam kiverni a fejemből, hogy a nélkülözhetetlen gyönyör forrása ilyen közel van az ágyékomhoz.

-          Nem igaz! – mormoltam a fülébe azt, amit igazából is gondoltam. Nem hitt nekem, mert hirtelen felzokogott. Annyira megdöbbentett ezzel, hogy olyat mondtam, amelyet nem szabadott volna. – Szeretlek!

Nem nézett rám, csak még szorosabban átkarolta a nyakamat, és tovább sírt. Nem voltam valami jó abban, hogy megvigasztaljak embereket. Általában csak akkor tettem ezt, ha egy lányt az ágyamba akartam csábítani. De most ez nem jöhetett szóba.

Nem tehettem ezt vele, így inkább mindenféle lényegtelen dologra gondoltam, miközben a keskeny hátát kezdtem simogatni.

Nem mondanám, hogy könnyű volt mozdulatlanul ülni, miközben ő kisírta magát. Szinte szétmarcangolt a vágy, amiért nem érhettem úgy hozzá, mint alig öt perce.

Aztán, ahogy telt az idő, egyre kevesebb keserves nyögés hagyta el a száját, míg végül elhúzódott. Míg meg nem tette, észre sem vettem, hogy mennyire jó érzés volt a karomban tartani őt.

Megtörölte a szemeit, majd félénken rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és előrébb hajoltam, hogy rá nyomhassam a számat az övére. Viszonozta, de mikor elhúzódtam, szégyenlősen hajtotta le a fejét.

-          Tényleg ennyire nehéz lenne szeretni? – kérdeztem rekedten. Nem kellett volna feltennem ezt a kérdést, de már nem érdekelt a korábbi tervem. Már nem akartam bosszút állni rajta.

-          Nem lenne nehéz – mosolygott rám elpirulva. – De lehetnénk barátok?

-          Barátok? – néztem rá döbbenten, és nem tudtam leplezni a flegma hangsúlyt.

-          Igen – bólintott az padlót fixírozva. – Szükségem van rád!

Teljesen biztos voltam benne, hogy a szívem lila foltokat okozott a mellkasomat, úgy dübörgött. Nagyot nyeltem, mert pont ugyanezt éreztem, de azért mégiscsak másképp.

Én a barátja akartam lenni, akivel éjszakánkén lefekszik, nem egy balek, akinek a vállán kisírhatja magát, mikor egy srác megbántja.

Nem akartam, hogy végül én legyek kihasználva és eldobva, de mégis odahúztam magamhoz, hogy a fülébe suttoghassak:

-          Akkor barátok vagyunk. – Most kezdtem megérteni, hogy mit is jelent, mikor nem az agyunk dönt. – Gyere!

-          Hova megyünk? – kérdezte döbbenten, mikor kihúztam a szobánkból.

-          A barátodként gondoskodnom kell róla, hogy ne legyél terhes… - mosolyogtam rá pimaszul, mire elpirult. Csak utána láttam meg, hogy pár idióta minket bámult, és valószínűleg hallották, hogy mit mondtam neki, de nem érdekeltek.